2019. december 25.
Legutóbb még 2018 tavaszán hallatott magáról az esztergomi Lightchaser, akik egy viszonylag nagyobb csönd után a napokban visszatértek, és kiadták pályafutásuk legkeményebb anyagát, a The Long Way Downt. A megjelenés kapcsán a zenekar énekesének, Borhi Daninak tettünk fel pár kérdést a friss kislemezzel, az elmúlt időszakkal és a jövőbeli tervekkel kapcsolatban. Az interjú mellé pedig természetesen a teljes anyagot is meghallgathatod.
Pár koncertet leszámítva a 2018-as Down klip óta nem nagyon hallottunk rólatok. Mi történt azóta veletek, volt esetleg valami változás a felállásban, zenei stílusban?
Először is köszi a lehetőséget, hogy megszólalhatunk, régen jelentkeztünk bővebben magunkról. Igen, elég hánytatott 1-2 évünk volt, már a 2017-et is ide venném. Túl vagyunk egy dobosváltáson (Velő Dani érkezett – Have No Clue, ex-Pine Resin) és egy gitárosra csökkent a dallamszekció is. Elég későn, de beütött nálunk is a felnőttkor, így földrajzilag messzebbre kerültünk egymástól, ami időhiányt, majd motivációs problémákat is okozott. Most így kvartettként úgy érezzük, megtaláltuk magunkat. Írjuk is rendesen az új dalokat, már a következő epizód is egész jól áll. Hogy változtunk-e zeneileg? Szerintem mindenképp letisztultabbak lettek a dalok, elhagytuk a felesleges kliséket is. Sok mindenből táplálkozunk zeneileg, nem csak metálból, a The Long Way Downon ez hallatszik is, a következő keményebb lesz cserébe, ezt már most tudjuk.
Miről szól az új kislemez, mik voltak az inspirációk, mik foglalkoztatnak mostanában, amik a zenétekre is hatással vannak?
Engem komolyan foglalkoztatnak a társadalomtudományok, a politika, a gazdaság, az ezek mögötti pszichológia és nem csak itthoni viszonylatban. Szerintem borzasztóan rossz irányba halad a világ minden szempontból, az EP-n főleg ezen problémákról és az ezekből adódó morális kérdésekről szóló dalok kaptak helyet. A Destroy and Run a természet és a környezetünk rombolásáról, a Low a függőségekről, a hosszú című szerzemény az emberekben való csalódásról, a záró tétel pedig az elnyomó politikai hatalomról szól.
A The Long Way Down egy trilógia első része, mesélnél erről egy kicsit bővebben? Mi az alapkoncepció, amire épül a három megjelenés?
Az első gondolat, bevalljuk, egy 8-10 tételes LP volt, de rájöttünk, hogy túl nagy kapkodás lenne, ami a végén úgyis a minőség rovására menne, viszont a dalok annyira egy tematika köré épülnek, hogy teljesen nem szerettük volna szétszedni őket. Zeneileg ennek ellenére volt értelme kislemezekben gondolkodni, mert egész sok év óta íródó dalokról van szó, ezért úgy gondoltuk, van ráció a trilógiában is, mert egyben és külön-külön is értelmezhetőek így, plusz könnyebben hallgathatók is kisebb dózisokban. Szövegben és zeneileg is lesznek utalgatások a három rész közt, de ezt majd később meglátjátok, halljátok.
Jövő februárban elkíséritek a Tripsittert három állomásra, Budapest mellett Bécsbe és Pozsonyba is követitek az osztrák bandát. Honnan jött az ismeretség, és mit vártok a buliktól?
Amikor a Nem Pop Undergrounddal még aktívan szerveztem koncerteket, akkor ismertem meg őket és azonnal jó haverság alakult ki a tagokkal, azóta pár kivételtől eltekintve általában én hoztam őket Budapestre és most is így lesz ez. Régóta tervezzük már, hogy összehozzuk a két bandát pár koncert erejére, lett volna még egy Prága is a végén, de azt most meghagyjuk a jövőnek. Régen volt már ilyen weekenderünk, ránk fér, hogy kicsit mozgolódjunk és pár új arc megismerjen minket, főleg így az EP után. Emellett meg imádjuk egymást és együtt aljasodni, úgyhogy baromi jól is fogjuk érezni magunkat, ez is fontos cél.
Mit csináltok mostanában a Lightchaseren kívül? Ha jól tudom több zenekarban is aktívak vagytok. Dani, te a The Ocean Fronttal is hasítasz, illetve volt még a Vibes live session, azzal mi a helyzet? Mintha kicsit elfogyott volna a kezdeti lelkesedés.
Igen, a The Ocean Front aktív jelenleg, ott is tagcserék voltak és most nagy album készül. A Vibes sajnos tőke-, idő- és energiahiány miatt szünetelt aztán végleg földbe állt. Bevallom, nekem voltak még titkon terveim vele, sajnálom is kicsit. Dani ugye a Have No Clue-ban is dobol, illetve van neki más még nem publikus projektje is, Marci a Headstock bőgőse is az ősidők óta, Vili néhány izgalmas zenei projektbe néha belekóstolgat, de azok is titkosak.
A Nem Pop Undergrounddal csináltatok egy jótékonysági bulit december 27-én, ahol ti is felléptek. Mire számíthatunk tőletek egy akusztikus koncerten? Új dalok is előkerülnek? Illetve kinek jótékonykodtok?
A Lightchaserrel nehéz lenne az akusztikus, bár már játszottam el a gondolattal… de itt most nem erről lesz szó. Igazából csak Vili meg én is külön-külön részt veszünk, de nem LC-dalokkal, hanem más saját szerzeményekkel és én pl. The Ocean Front-dalokkal is. Egy helyi kutyamenhelynek gyűjtünk, tavaly is jót ment az este, idén ráadásul még jobb a line up, sok év után Link-X is lesz, illetve többek közt The Vernal akusztikus blokk is. Akinek van kedve, jöjjön, király lesz!
Mik a tervek a jövőre nézve, lesz esetleg egy lemezbemutató, illetve fizikai megjelenés?
A tripsitteres budapesti düreres állomást szeretnénk egyfajta lemezbemutatóként elsütni, ott egyben eljátszuk majd a négy új dalt, utána persze a régieket is. Szeretnénk többet kacsintgatni külföld fele, ezt kezdjük el ugye a februári bulikkal, illetve tervben van pár nagyobb hazai buli is az év második felére. Emellett már jövőre el szeretnénk kezdeni a második rész felvételét és remélhetőleg ki is adjuk, a címe „The Darkness Prevails” lesz. Azt, hogy kiadjuk-e fizikális formában, még nem tudjuk, de van rá sansz.
