Bleeding Through interjú

Az olvasók számára még adós maradtam egy Bleeding Through interjúval; március 9-én alkalmam nyílt beszélgetni mind a zenekar énekesével, Brendannal, mind a gitáros Scottal. A két interjúból a terjedelem érdekében egyet készítettem, összeállítva a legkifejezőbb válaszokkal, és a legjobb helyzetkomikumokkal.

Újra itt vagytok Magyarországon. Milyen emlékeitek vannak a legutóbbi bulitokról, és mit vártok a ma estétől?
Brendan: Uhh.. amikor legutoljára nálatok játszhattunk, hatalmas meglepetésként ért minket, hogy ennyien ismertek és szerettek bennünket. Fantasztikus érzés volt, a koncert is jól sült el és a közönség is kellőképpen aktív volt, hehe! Reméljük, hogy a ma esti koncert is hasonló hangulatban fog telni, és hogy sokan kíváncsiak ránk, és hogy kellőképp tudjuk majd őket szórakoztatni, hehe.
Scott: Mikor legutoljára az A38-on játszhattunk a Sick Of It All társaságában, az a buli az akkori turné egyik csúcspontja volt; félelmetes a magyar közönség!

Nemrég az Unearth társaságában turnéztatok, és volt egy kitérő Japánba is. Milyen élményekkel gazdagodtatok?
Brendan: A legnagyobb élmény egyértelműen abban nyilvánult meg, hogy új, addig számunkra ismeretlen helyekre látogathattunk el, új embereket ismerhettünk meg, és a zenekarokkal is közelebbi barátságot alakíthattunk ki. Annyira jó érzés volt, hogy a kultúrák közötti különbségek, és az eltérő nézőpontok nem okoztak nehézséget, és hogy minden gördülékenyen haladt; ezáltal mi is új ismereteket szerezhettünk.
Scott: Nem hittem volna sosem, hogy eljuthatok egyszer Japánba… Az ottani kultúra és életszemlélet semmi máshoz nem hasonlítható, azt látni kell! Beszélni úgysem lehet róla. Azzal, hogy lehetőségünk van világszerte turnékat lebonyolítani, és ezzel eljuthatunk ilyen helyekre, vagy akár Brazíliába és hozzátok is, egy álmunk valósult meg.

Mi a véleményed a mostani turnétársaitokról?
Brendan: Az I Killed The Prom Queen zenéjét nagyon szeretem, szerintem ők Ausztrália legjobb zenekara. Urgh, All Shall Perish! Na, ők aztán súlyosak, hehe! Hatalmas zenét játszanak, nagyon ráéreztek arra, hogyan lehet tökösen beépíteni a zenébe a death metal-hatásokat, imádom őket. Ők nem a tipikus death metal banda hoszú hajjal, bőrkabátban és mogorva arckifejezéssel, így mikor színpadra állnak, az ember nem is gondolná, mennyire pusztítanak egy-egy bulin, hehe! A Calibannel abszolút jó kapcsolatban vagyunk, jó zenét játszanak és a koncertjeik is ütősek, ennél többre pedig nincs szükség, hehe!
Scott: Ez egy nagyon erős csomag, aminek az a legfőbb erőssége, hogy mindannyiunk zenéje eltér a másikétől, mindannyian különbözünk… Talán pont ezért is sikerült ennyire összehaverkodunk a turné során.

Tavaly jelent meg az új nagylemez, a The Truth. Mondanál pár szót a lemez előkészületeiről? Milyenek a visszajelzések?
Brendan: Ha figyelmesen hallgattad az eddigi kiadványaikat, egy csöppet minden egyes lemezen progresszívebb irányba mozdultunk el. A The Truth esetében hallgathatóbb, emészthetőbb összképre törekedtünk, mert úgy éreztük, eltúlozzuk a témázgatásokat; így szerintem sokkal több embert vagyunk képesek megfogni a zenénkkel.
Scott: Szerintem ez a legerősebb kiadványunk, zeneileg is sikerült egy olyan ösvényre lelnünk, melyre a későbbiekben még építhetünk. A visszajelzések nagyon jók voltak, többnyire mindenhol kellemes fogadtatásra lelt a korong. Még idén stúdióba vonulunk, és elkészítjük a folytatást.

És az új lemezről elárulsz valamit…?
Brendan: Ó, na ez az amiről nem nagyon beszélnék, hehe! Hétpecsétes titok, de majd meghalljátok!

Hogyan definiálnád a Bleeding Through zenéjét?
Brendan: Metalból és hardcore-ból építkezünk, de nem szeretem, amikor a metalcore-ba skatulyáznak bennünket. A metalcore mint fogalom, mára egyet jelent az emberek tudatában az unalmas tucatzenékkel. Mi azértsem vagyunk metalcore banda, hiszen a koncertjeink dinamizmusa, valamint az előadásmód is a hardcore bandák sajátossága, csak nekünk jóval metalosabb a hangzásvilágunk. Mind szeretjük a thrash metal klasszikusait, a riffelésben is arra törekszünk, hogy ezt képesek legyünk visszaadni a jelen hallgatóságának.
Scott: Erre igazából nem tudok választ adni; annyi dolog kihatott a zenénkre, kezdve akár a horrorfilmektől kezdve a régi hardcore bandákig, hogy tényleg nehéz lenne összefoglalni, és beskatulyázni is. Arról nem is beszélve, hogy a zenében az emberi értékeket és érzéseket igyekszünk visszatürközni, akár a legszélsőségesebb formákban is.

Az OC-beli bandák mind-mind koncerten is elsőosztályúak. Szerinted mi ennek a titka?
Brendan: Orange Country egy nagy család; építő jelleggel bír nálunk minden egyes új kapcsolat, mi mindannyian ismerjük a másikat, hiszen gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Az a legjobb, hogy a zenekarok közötti összetartás minden téren megnyilvánul; ez nem munkakapcsolat, hanem igaz barátság, és ez a szépsége. A zenekarok OC-ből pedig azért jók élőben, mert…

Mert mind szeretitek a narancsot. (Nevetünk)
Brendan: Nem erre gondoltam, hehe! Mi már kiskorunktól kezdve magunkba szívhattuk a hardcore energiáját, hiszen sok példaképünket már nagyon fiatalon volt lehetőségünk élőben látni. Magunkba szívtuk az érzésvilágot és a hardcore mentalitást, ezért tudtunk mi is jó koncertbandává válni az évek során. A családias hangulatra a legjobb példa természetesen az Eightteen Visions és a Throwdown. Miután a közvetlen kapcsolat megszakadt a zenekarok és közöttem, mindig segítettek ha bármi baj felütötte a fejét, hiszen attól, hogy voltak nézeteltérések, emberileg maximálisan tiszteljük egymást. És az olyan zenekarokkal is, mint a Thrice, vagy akár a Darkest Hour; az pedig csak külön élmény, hogy mind sikeresek lettünk; és ez is arra inspirál, hogy segítsük a másikat.
Scott: Én azért narancsszóda-párti vagyok, hehe!

Új videoklipet csináltatok a Line In The Sand c. dalra. Mesélnél egy kicsit erről?
Brendan: A klipet hozzávetőleg két hét múlva láthatjátok akár a TV-ben, akár az interneten. A videoklip egyébként különlegesnek ígérkezik; aki látta az új lemezre forgatott eddigi két videoklipet, azok tudják, hogy horror-történetek köszöntek vissza a képernyőn. Ez a klip azonban megmutatja a Bleeding Through egy másik oldalát, mint ahogyan a dal is; gyönyörű képi hatásokra törekedtünk, hogy tényleg jó érzés fogja el a nézőt a klip alatt. De majd meglátjátok, hehe!
Scott: Ez a kedvenc dalom a lemezről, ehhez foghatót még sosem adtunk ki a kezeink közül, nagyon büszke vagyok rá. A klip felvételeit egy nappal azelőtt fejeztük be, mielőtt elindultunk volna erre a turnéra. A klip azért a zenekart fogja előtérbe helyezni.

Mi a kedvenc horrorfilmetek? Több dalban is visszaköszönni érzem mind a műfaj, mind a Samhain vagy a Misfits hangulatát, gondolom ez nem a véletlen műve.
Brendan: Urgh… Haver… Ez a kérdés… hehe! Nagyon sok kedvencem van, az elsőszámú favorit persze az Evil Dead-sorozat, abból is az Army Of Darkness. A Misfits-hatás teljesen jogos, mivel mindannyian imádjuk Danzig munkásságát.
Scott: Nálam a Péntek 13 mindent visz. Kiskoromban láttam, és halálra rémített.

Zenei téren is ők hatottak rád a legjobban?
Brendan: Nagyon szerettük a fenti zenekarokat, s ha zeneileg nem is teljesen azonosulunk velük, de kiállásban mindenképp hatottak ránk, s persze a felfogásban: basszátok meg mind, szarunk rátok, hehe! Ez pont az az irány, amit vagy nagyon szeretsz, vagy nagyon utálsz; mi az előbbibe tartozunk.

Mindig azon a hangszeren szerettél volna játszani, amin jelenleg?
Scott: Az én nagyapám dobos volt, és a családomban is többen zenéltek, így számomra is nyílt titok volt, hogy zenélni fogok. Két választásom maradt, vagy gitározom, vagy dobolok, mire én az előbbit választottam.

A nagyapád melyik death metal bandában játszott? (Nevetünk)
Scott: Hát én nem death metalnak hívnám, egy folklórból merítkező jazz nagyzenekarban dobolt, hehe.

A kortárs zenekarok közül kiket hallgatsz a legszívesebben?
Scott: Amit én sokat hallgatok, az a dán Mercenary; nagyon tetszik a zenéjük. És még ide említeném a Mastodont; a kortárs zenékkel nem túlzottan tartom a lépést, inkább a régi dolgokat szeretem hallgatni. Metalon nőttünk fel, és én a mai napig ragaszkodom ehhez a vonalhoz, és azokhoz a lemezekhez, amik a legnagyobb hatással voltak rám.

És volt lehetőséged hallani a Mastodon Leviathan lemezének csellóra történt átiratát a The Taste Of Chaos Ensemble jóvoltából?
Scott: Sajnos még nem, de mindenképp utánanézek, mert érdekesen hangzik.

Jake Bannon, a Converge énekese tervezi a pólómintáitokat. Megmaradt a baráti kapcsolat, vagy már előzőleg is jóban voltatok, és mi a véleményed a Converge-ről?
Brendan: Ez barátság; Jake az egyik legjobb barátom az életben is. Nagyon egyéni a stílusa, mind a személyét, mind művészetét tekintve; aki már látta bármelyik képét, az nem felejti el. Sajnos mind elfoglaltak vagyunk,az utóbi időben nem sok időnk van egymásra, de gyakran áthívjuk a másikat vacsorára, beszélgetni, ilyesmi… A Converge az egyik személyes kedvencem, szerintem lemezről-lemezre képesek többet adni a hallgatónak.

A szintetizátor szerepe szinte mindig meghatározó volt nálatok, különösen az utóbbi időben. Ha ez tudatos, mióta volt ez eltervezve?
Brendan: Rátapintottál a lényegre; az új lemezen várhatóan mégtöbb billentyűtéma lesz, de psszt, hehe! Aki ismeri akár a Dimmu Borgir billentyűjátékát, az kalkuláljon azzal, hogy ilyenre számíthat tőlünk is. Mindig szerettem a black metalt, és a stílusra jellemző hatalmas billentyűtémákat, és a szimfonikus hatásokat igyekszem beépíteni a mi zenénkbe is.
Scott: Eddig is hallhattad, hogy fokozatos fejlődésen ment át nálunk a szintetizátor szerepe; persze ebben Martha felbukkanása megváltoztatott mindent; Martha oroszlánrészt vállalt ebben a folyamatban, ügyesen játszik, és jól tudunk vele együttműködni.

Melyik a kedvenc black metal albumod?
Brendan: Uhh… Rengeteg kedvencem van, mostanában a francia Anorexia Nervosa 2004-es Redemption Process korongját hallgatom sokat.

Az én kedvencem az At The Heart Of Winter az Immortaltól, gondolom nem kell bemutatnom.
Brendan: Áhh, ne is mondd! Imádom azt a hangulatot, tényleg lenyűgöző! Láttad az Immortalnak azt a videoklipjét, amikor a hóban és a jégben zenélnek? Az aztán true… Hehe!

httpvh://www.youtube.com/v/7nyXYpJkMCM

Szólnál pár szót a Die Die My Darling nevű projektről?
Brendan: Persze, a Die Die My Darling azon túl, hogy egy Misfits dal címe, egyben egy tribute banda is. Misfits-feldolgozásokat játszunk, odafigyelve a körítésre is, hehe!

Lesz valaha esély arra, hogy Európában is láthassunk titeket?
Brendan: Valószínüleg igen, ha van olyan, aki kiváncsi lenne ránk, szerintem igen. De most van egy másik side-projectem, zeneileg mintha a Dredg találkozna a Toollal…

Hú… Ez nem kicsit jól hangzik…
Brendan: Igen, mi is így vélekedünk; Dave-vel, a barátommal már nagyon várjuk, hogy lerakhassunk valamit az asztalra, dolgozunk az ügyön.

Van időtök arra, hogy űzzétek kedvenc hobbitokat? Ha van, mi az?
Brendan: Amikor otthon vagyok, hobbiszinten űzöm a kickboxot. Akkor egy héten négy edzésen veszek részt, és ezenfelül még amerikai és európai focizom is, egy héten háromszor… Szeretem a sportokat, na, hehe!

És melyik a kedvenc focicsapatod?
Brendan: Chelsea. Egyértelmű, hehe! Itt játszanak a kedvenc focistáim is, Fredrik Lampard és Damien Duff.

Amikor itt vagytok Európában, gondolom igyekszel időt szakítani akkor arra is, hogy elmenj egy-egy focimeccsre…
Brendan: Még szép! Egyszer amikor Milánóban voltunk, és következő este az Inter játszott az AC Milan ellen, minden vágyam az volt, hogy láthassuk őket, de a turné az turné; ettől függetlenül ha van lehetőségem megnézni egy meccset, azt nem hagyom ki, de ez fájó pont maradt.

Gondoltad volna korábban, hogy egyszer egy világszerte elismert bandában játszhatsz majd?
Brendan: Nem gondoltam volna, dehogyis. És nem is tudjuk igazán kezelni ezt… Tegnap este Szlovéniában játszottunk, és az ottlévők szinte istenítettek minket… De nem értem, miért. Itt vagyok, és ez hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek. És az, hogy a zenekar sikeres, az elsősorban a rajongóknak köszönhető. Amit kapunk szeretetet a fanoktól, azt igyekszünk a koncertteljesítményünkkel meghálálni.

Mi a véleményed a metalcore-vonalról, és szerinted meddig fog még tartani? Mennyire hat ki a trend az amerikai vonalra?
Brendan: Ez egy nehéz kérdés. Szerintem a metalcore már sok évvel ezelőtt sem számított annyira előremutatónak, hogy megérdemelje ezt a felkapottságot. Az olyan zenekarok, mint a Trivium, vagy a Bullet For My Valentine az én nézetemben nem számítanak olyan egyedinek, mint mondjuk egy Converge, vagy a Darkest Hour, vagy valamilyen szempontból mi is. Teljesen más mindkét példa múltja és felfogása… Amíg a kezdetekben mi tényleg megküzdöttünk azért, hogy ott lehessünk, ahol vagyunk; addig a később érkezett zenekaroknak mi már kitapostuk az ösvényt, így jóval könnyebb dolguk volt az érvényesülés terén is, többek között. A hardcore nem arról szól, amit az újabb vonalas zenekarok a magukénak tulajdonítanak, hanem ami alapokat lefektetett akár a Sick Of It All, akár az Agnostic Front, érted. Minden más köréjük épült ki. Szerintem a stílus haldoklik, és ezt nem is nagyon lehet megállítani, talán lassítani. És amit mondtam, hogy az újabb bandák könnyebben érvényesülnek; sajnos a fiatal bandák is inkább az egyszerűbb utat választják, mintsem az önmegvalósítást… Ha érted, mire gondolok. Túl sok zenekar képviseli ugyanazt a hangzásvilágot, ezáltal nem fognak kiemelkedő eredményeket produkálni, csak szép lassan elvesznek a süllyesztőben… Ezért is a következő albumon arra törekszünk, hogy sikerüljön egy magasabb szintre emelni a zenénket, hogy megszűnhessenek a velünk kapcsolatos előítéletek. Új dolgokkal fogunk kísérletezni, és új elemeket hozunk be a zenénkbe.

Júliusban jön a Darkest Hour új nagylemeze is, mire számítasz?
Brendan: Minden albumukat imádom, így az újnak is kötelessége, hogy lecsavarja a fejem, hehe! A kedvencem az Undoing Ruin, remélem hogy az új lemezt is fogom ennyire szeretni. Abszolút megbízható banda mind zeneileg, mind emberileg, szerintem nincs okunk az aggodalomra, hehe!

Nem tudom, hogy tudtad-e, de a Darkest Hour szinte évente visszajár hozzánk koncertezni…
Brendan: Meg tudom érteni őket; őszintén mondom, hogy Magyarország az egyik kedvenc helyem, nagyon szeretek nálatok játszani, imádom az országotokat és az embereket. Olyan helyekkel tudom csak egy lapon emlegetni, mint Orange Country, vagy Chicago… Még Barcelona az, amit besorolhatok ide, de több helyet tényleg nem.

És az Európa-turné után mi következik?
Brendan: Egy hónapig Kanadában turnézunk a Cancer Bats társaságában, aztán elkezdünk ténylegesen dolgozni az új anyagon. Tudod hogy megy ez: turné, új lemez, turné, új lemez, hehe!

Mit üzensz a NuSkull olvasóinak?
Brendan: Köszönjük hogy szeretitek a zenénket, remélem este minél többen eljöttök, hogy egy energikus bulival meghálálhassuk nektek azt, hogy eljöhettünk!
Scott: Köszönjük hogy ittlehetünk, és hogy mindig megőrültök a bulijainkon, remélem ma is így lesz, hehe!

A koncertbeszámolót itt találod.
A Calibannel készült interjút itt olvashatod.
A koncerten készült képeket pedig ide kattintva tekintheted meg.

Az interjúlehetőségért köszönet mind a BPRNR, mint a CLS Records segítségéért!