A nagy Protest The Hero interjú

A mai már a második alkalom, hogy Budapesten játszotok. Hogy emlékeztek vissza az első koncertetekre, amikor az A38 fedélzeten léptetek fel?

Tim: A legemlékezetesebb dolog az volt, hogy mire eljutottunk a koncert helyszínére, nagyon sok idő eltelt, és ha az emlékeim nem csalnak, esett a hó is rendesen, nekünk meg be kellett cipelni cuccokat azon a jeges hídon a hajó belsejébe. A másik emlékezetes dolog pedig az volt, hogy a hajó aljában egy súlyos és agresszív hardcore buli volt készülőben elég húzós fejekkel, míg odafenn egy „ötcsillagos” étterem működött. Amire még emlékszem, hogy a vacsora nagyon finom volt csak úgy, mint most is. Szóval azt külön köszönjük az illetékeseknek utólag!

Egyébként hogy áll eddig a turné, mik a tapasztalatok? Jól jöttök ki a többi csapattal?

Rody: Nagyon fasza minden. Amúgy meg persze, rendes srácok és jól ki is jövünk, de talán mi egy kicsit visszafogottabbak vagyunk náluk. Tudod, mi benne vagyunk a partyban, a hülyeségben, a piában, de egy jó és nem mellesleg hangos koncert után, amikor a buszban kibaszott hardcore lemezeket tesznek be a lejátszóba azt nagyon nem csípem. Nem arról van szó, hogy a hardcore zenét önmagában ne bírnám, de egy hosszú fárasztó nap és metal koncert után én maximum… nem is tudom, maximum country zenét lennék hajlandó hallgatni. Ezek basszus meg feljönnek a buszra és letarolnak mindent. (nevetve)

Mint Ti is bizonyára tudjátok, talán nem is túlzok azzal, ha azt mondom, hogy egy egész világ kíváncsi a harmadik nagylemezetekre. Milyen érzés ezt hallani?

Tim: Hihetetlen! Igazából ez az egész turné is az. Az emberek nagyon kíváncsiak már az új dalainkra ezen a turnén is, de közben ezzel párhuzamosan imádják a régebbi dolgainkat is. Akkor is eljönnek a koncertjeinkre a rajongóink, ha már korábban láttak minket. Szóval ilyenkor mindig nagyon nagy boldogság tölt el minket.

Hogy írnád le az új albumot? Inkább Kezia vagy inkább Fortress?

Tim: Nem hiszem, hogy ez egy ilyen egyszerű kérdés lenne. Igazából az elmúlt két lemez megírásából és kiadásából nagyon sokat tanultunk, és ezt mindenképp szerettük volna kamatoztatni az új album írási és felvételi metódusánál egyaránt.

Korábban azt nyilatkoztátok, hogy a Scurrilous egy progresszívebb anyag lett. Ez mégis miben nyilvánul meg?

Rody: Arif tegnap este ezt kiválóan megfogalmazta: a „progresszív” szó egy nagyon sokrétű jelentéssel bíró fogalom, ami mögé sokan elbújnak és a rajongóknak egész egyszerűen csak odadobják ezt a szót. Őszintén szólva szerintem nálunk azt jelenti, hogy a dob és a basszus, azaz a ritmusszekció egy kissé hátrébb van pakolva ezáltal egy groove-os megszólalást biztosítva az egész amúgy technikás lemeznek.

Tim: Szerintem ez azt jelentette, hogy az egész hirtelen sokkal technikásabb lett. Sokkal tömörebb, sűrűbb az összkép, illetve a tempóváltások kapcsán is jócskán megbolygattuk a dolgokat. Rendesen oda akartuk tenni magunkat. Remélem sikerült.

A Scurriloust várhatóan ki fogjátok adni instrumentális változatban?

Tim: Még nem tudom. Amikor a legutóbbi lemez kapcsán kihoztuk az instrumentális verziót, ott egész egyszerűen csak lenémítottuk az ének sávokat, de most, ha adott esetben lesz is ilyen, akkor a lemez teljes újragondolását szeretnénk megejteni előtte, és nem csak úgy simán „eltüntetni” az éneket.

Rody: Én személy szerint kurvára izgatott vagyok ezzel a kérdéssel kapcsolatban! (horkant fel gúnyosan nevetve Rody)

Igaz, hogy az új borítóhoz Arif nagypapájának a festményét használtátok? Honnan jött az ötlet?

Rody: Amikor még nem beszéltük meg se az albumcímet, illetve a borítótervről sem esett még szó, hiszen stúdióban voltunk még, akkor Arif egyszer csak elő állt ezzel az ötlettel, hogy nem tudja, hogy jó vagy felejtős-e inkább, de itt van ez a kép, amit a nagypapája festett és az a címe, hogy Scurrilous. Mire elővette az iPhone-ját és megmutatta a fotót, ami rögtön elnyerte mindenkinek a tetszését, hiszen jócskán kilóg ebből az egész heavy metal világból és annak jól megszokott borítói közül. Vérontás, vérző fejek és a többi ilyen szarság a menő, szerintünk sokkal inkább ezek a gázos dolgok, bár ténykérdés, hogy ezen a különc borítón keresztül is megjelenik némi brutalitás és vulgarizmus, illetve ezzel párhuzamosan egyfajta kapocs is Arif nagypapájával, aminek köszönhetően egy személyes jellege is van a dolognak.

Mikorra várhatjuk az első videoklipet?

Tim: Remélhetőleg a forgatás rögtön megkezdődik, amint hazaértünk, szóval várhatóan ez után a turné után és az azt következő előtt fogjuk megejteni. Hogy mikorra készül el, az viszont már más kérdés.

Számomra a legérdekesebb kérdés, hogy hogy néz ki nálatok a dalírási metódus? Van valami különleges szeánszotok? Illetve ki hozza a legtöbb témát?

Tim: Általában csak simán leülünk és mindenki be-bedob egy-egy ötletet és a legizgalmasabbakat, legérdekesebbeket beépítjük egy dalba vagy kidolgozzuk egy önálló dallá. Gyakorlatilag a dalok dzsemelve születnek, ha van egy jó riff, akkor jön rá a dob. Általában háromszor eljátsszuk és utána felmerül mindig a kérdés, hogy oké, akkor mi a következő téma és így sorban haladva egyesével szoktuk felépíteni a dalainkat. A témák megírása kapcsán pedig tényleg elmondhatom, hogy mindenki kiveszi a dologból a részét.

Rody, az énekmák megírásánál mi az, ami inspirál?

Rody: Nem is tudom, igazából nagyon sok Queent hallgatok, nagyon sok Symphony X-et hallgatok, illetve nagyon sok Les Misérables-et hallgatok. Nagyjából ennyi, ezek hatására pedig mindig igyekszem a legőrültebb témáimat kitalálni, aztán lesz, ami lesz.

Korábban azt hallottam, hogy mindannyitok tanult/végzett zenei iskolában, igaz ez?

Tim: Igazából mindannyiunk leginkább privát-órákon tanult, plusz több profi zenésztől is vettünk órákat, de igazán játszani az adott hangszeren sokkal inkább oktatóvideókból autodidakta jelleggel tanultunk meg.

Rody: Én is vettem persze rendszeresen énekórákat egy nagydarab fekete bőrű nőtől, aki – utólag már biztosra veszem – megpróbált szexuálisan inzultálni, de igazából az egész csak egy évig tartott, ami alatt végig azt mondta, hogy nem érti ezt a borzalmas zenét, amit csinálunk, szóval összefoglalva egy ronda dagadt picsa volt, az tuti.

Hallottatok már a belga Short On Time nevű zenekarról?

Tim: Igen, az egyik barátunk küldött egy linket egy eléggé Blindfolds Aside szerű nótához. Természetesen mi nyúltunk tőlük. (nevet)

A zenekar már több, mint tíz éve létezik, ha bármit meg tudnátok változtatni utólag az utóbbi tíz évben, mi lenne az?

(A választ Rody J.R.R. Tolkien ihlette gyűrűjével kapcsolatos közjátéka szakította félbe és húzta el azt vagy öt perccel, de persze végig nevettük az egészet, ami sokat dobott az egész interjú hangulatán és azt is megtudtuk, hogy Rody egyáltalán nem Gyűrűk Ura rajongó.)

Tim: Igazából az egyetlen olyan dolog, amit megváltoztatnék az az, hogy a zenekar mellé fogadnék egy ügyvédet, aki minden szerződéskötésnél jelen van és, akivel ki tudjuk kerülni a kiadók uzsora-attitűdjét. Konkrétan nagyon nagy probléma nem történt, de egész egyszerűen ezek az emberek ki akarnak használni és, ha naiv vagy, márpedig fiatalon szinte mindig az vagy (ld. Darkest Hour) csúnyán pórul járhatsz (itt a fuck szó intenzíven kísérte a srácok mondandóját).

Mikor volt az első koncertetek?

Rody: 1999. szeptember 14.

Legrosszabb koncert?

Rody: Svájc!
Tim: Volt pár, de talán igen, én is Svájcot emelném ki és Rody biztosan rosszul emlékszik, mert ő általában túl részeg, hogy egyáltalán emlékezzen, de az történt, hogy egy kicsit túlontúl sok Jägermeistert ittam és a második dalnál leestem a színpadról.

Mit gondoltok az aktuális metal színtérről, merre halad, mi lesz a következő lépés?

Rody: Szerintem a metal színtére jelenleg nagyon túltelített, túl sok minden történik, túl sok a zenekar és a nagyja pedig… hát, hogy is mondjam? Nem elég jó! Úgyhogy nagyon-nagyon kevés új zenekart hallgatok, inkább Dillinger Escape Plan vagy Pantera. Én személy szerint nem szeretem ezt a sok blastbeatet és az ehhez hasonló dolgokat.

Mit gondoltok a Meshuggah jelenségről?

Rody: Én szeretem a Meshuggah-t.

Tim: Nagyon sok banda állt rá most erre a vonalra, de amúgy szeretem.

Mi volt, azaz öt lemez, ami a legnagyobb hatással volt rátok és a zenétekre?

Tim: Sikth: Death Of A Dead Day; Between The Buried And Me: The Silent Circus; Unearth: The Oncoming Storm; Blotted Science: The Machinations of Dementia; Guthrie Govan: Erotic Cakes

Rody: Propagandhi: Today’s Empires, Tomorrow’s Ashes; Propagandhi: Supporting Caste; Propagandhi: Potemkin City Limits; Jeff Buckley: Grace. Más most nem jut eszembe.

A szüleitek hogyan viszonyulnak a zenétekhez? Le szoktak jönni a bulijaitokra?

Rody: Édesapám néha-néha le szokott jönni és támogat, de amúgy ezen kívül nincs semmi különös.

Mit csinálnátok, ha tegyük fel a Protest the Hero nem létezne?

Tim: Hmm… izgalmas kérdés. Egy biztos, mindenképp valamilyen úton-módon a zenével foglalkoznék. Lehet, hogy egy másik zenekarban gitároznék, de az is lehet, hogy bárzongorista lennék. Mindegy csak zenével foglalkozzak.

Rody: Azt hiszem, én jó villanyszerelő lennék. Ők jól keresnek és néha megrázza őket az áram. Fasza lehet!

Van valamilyen szakmátok/felsőfokú végzettségetek?

Tim: Nem igazán, sajnos mind az öten nagyon fiatalon belekerültünk ebben az egészbe. Így alakult, de, ami késik, nem múlik.

Mi a legidegesítőbb dolog a turnézásban?

Rody: A Gyűrű! (nevet) Igazából minden más ember ilyenkor idegesít, kivéve a rendes srácok, mint Ti például. De amúgy a legtöbb ember csak leszívja az energiámat.

Amúgy ezt az energiát adott esetben nem nyeritek vissza egy-egy koncert által?

De így van, erre van szükségünk, ezáltal „éljük túl” a turnézást. Igazából mindegy, ha van tíz olyan ember egy-egy koncerten, akik erre alkalmasak, akkor már vissza is kaptuk az energiánkat.

Legőrültebb rajongótok?

Rody: Laura Winsby. Legalább ötven éves, van rajta egy Kezia tetoválás, egy óriási Fortress tetkó és kurva félelmetes. Nagyon durván nyomulós mailekkel szokott bombázni Facebookon. Nem tudom, hogy szerelmes-e belém vagy ilyesmiről van-e szó, de az tuti, hogy totál pszichopata. Ha pl. felmész a Facebook oldalunkra és ott a Discussions menüpontra találsz majd olyan fórumtémákat, aminek a címei a tagok nevei csupa nagybetűvel (pl. RODY WALKER). Na azokat mind ő írta és nagyon beteg dolgokat hord össze, amiknek semmi köze a zenéhez. Nagyon brutális.

Találkoztatok már vele?

Rody: Persze. Mindig ott van mindenhol – mire mindenki izgatottan körbenézett vajon melyik ülés alól mászik ki Mrs. Winsby.

Melyik a kedvenc Protest the Hero dalotok?

Rody: Mindenképp az új albumos dalok közül választanék, igazából mi egy kicsit megutáltuk a Fortress dalait – legalábbis én személy szerint biztosan. Na jó az utálat túlzás, de egyáltalán nem szerettem őket annyira, mint az új dalokat. A kedvencem a Dunsel amúgy.

Tim: Ma este is igazából három új dal fog felcsendülni és azokat szeretem a legjobban játszani jelenleg, de persze ez elég gyakran változik. Igazából mindennap egy másik dal az, ami a legközelebb áll hozzám.

El tudjátok képzelni, hogy egyszer képtelennek lesztek fellépni, mondjuk úgy ötven év múlva?

Rody: Én láttam BB Kinget élőben, ahogy nyolcvannyolc évesen tolja a színpadon, szóval ez elég inspiráló hatással van rám ilyen szempontból. Úgy akarok élni, mint Ő, de úgyis korán meg fogok halni, szóval mindegy (nevet).

Tim: Nincs mentség rá, hogy ne tudjunk fellépni a színpadon. Úgyis oda lehet baszni, ha csak egy karosszékben ülsz a színpadon és nyomod a bluest.

Hogy álltok a család kérdéskörrel? Feleség, gyerekek?

Rody: Mindannyiunknak van otthon barátnője, de nem hiszem, hogy a gyerekvállalás mostanság jó ötlet lenne. Majd talán később.

A hölgyrajongók, ha megtalálnak Titeket, akkor az se szokott egy beszélgetésnél tovább menni?

Tim: A mi esetünkben ez nem aktuális kérdés ugyanis sokkal inkább férfi rajongóink vannak. (nevet)

Anno pár évvel ezelőtt volt szerencsém ellátogatni Torontóba és megismertem a Tim Horton’s-t.

Tim: Ohh… igen a kanadaiak egyik nemzeti jelképe. Igazából Kanadában mindenki függő, gyakorlatilag olyan közel vannak egymáshoz az éttermeik, hogy naponta több száz mellett elhaladsz. De mi is nagyon szeretjük, főleg a fánkot.

Rody, cigizel?

Rody: Igen, de csak sima cigit, füvezni nem szoktam. Kipróbáltam persze, de igazából a zenekarból senki sem szokott, csak Arif. Amúgy semmi bajom sincs vele, sőt szerintem engedélyezni kéne világszerte, csak én egyszerűen nem szeretem. Ha nyomom, akkor „darabokra hullok szét”.

Ha lenne egy milliárd dollárotok, mi tennétek vele?

Rody: Vennék belőle egy csomó keményebb drogot. (nevet). Na jó igazából a legnagyobb álmom az, hogy veszek egy óriási vidámparkot és hozzá töménytelen mennyiségű szeszt, ugyanis mindig azt akartam kipróbálni, hogy milyen lehet hullámvasutazni egy sörrel a kezedben.

Tim: Az enyém hasonló. Én vennék egy vízi vidámparkot, csak víz helyett sörrel tölteném fel a csúszdákat és a medencéket. (nevet)

Milyen sörrel?

Rody: Heineken?

Tim: Mindenképp világos, lager sör.

Melyik kérdést utáljátok legjobban, amit egy újságíró feltehet nektek?

Rody/Tim: Ezt. (nevet)

A színpadi balesetekkel hogy álltok?

Rody: Uhh… Tim egyszer csinált egy jó kis gitárpörgetést, aminek az lett a vége, hogy a gitár nekivágódott az arcának és betört az orra (kinevet).

Tim: Dehogyis (nevet). Amúgy a legjobb az volt, amikor éppen az MTV Canada műsorában játszottunk és Luke, a másik gitárosunk, akart csinálni egy menő ugrós-rúgós trükköt, de végül az sült ki belőle, hogy durván hanyatt vágódott és a kamera is felvette persze.

Milyen hobbijaitok vannak?

Rody: Én Star Trek rajongó vagyok, de nagyon nagy ám.

Tim: Pornográf magazinok gyűjtése. (nevet)

Milyen csajok jönnek be?

Rody: Gótpicsák!

Mit tennétek, ha most rögtön egy olyan lánnyá válnátok, amiről mindig is álmodtatok?

Tim: Rettenet ribanc lennék.

Rody: Egész nap manuálisan szexelnék magammal vagy el tudnék rejteni ott egy cukrot is. (nevet)

Kedvenc filmek?

Rody: régi Star Trek.

Tim: Best of dangerous sluts 4. (mire felmutatta az asztalon fekvő pornográf tartalmú DVD borítóját és arra invitált minket, hogy nézzük meg együtt – erre nem került sor)

Ha bármit kívánhatnátok, mi lenne az?

Tim: Az, hogy parancsra tudjam növeszteni a szakállam, ez az álmom. Nagyon jó lenne. Utoljára 2009 októberében voltam teljesen szakállmentes.

Valahol korábban azt olvastam, hogy egyikőtöknek vannak magyar felmenői. Igaz ez?

Rody: Azt hiszem Arif lesz az, de nem ismerem a részleteket.

Akkor nincs semmilyen összefüggés a Palms Read videóklipje és a magyar rokonság között?

Tim: Nincs, totális véletlen a dolog. Csak egy jó helyszínt kerestünk és így akadtunk rá a Torontói Magyar Művelődési Központra. Amúgy gyönyörű az épület.

OK srácok most mondok pár szót és, ami először eszetekbe jut azt mondjátok ki!

(Persze Rody erre egyből a „pussy” szót kezdte el kiabálni.)

Meshuggah: Bazdmeg.. semmi sem jut eszembe! Duplázó! (Rody)

Budapest: Goulash! (Tim)

Batman: Robin (Rody)

Ánusz: Robin (Rody)

kanadai extrém metal: Cryptopsy (Tim)

Tim Horton’s: fánkok (Rody)

Kanye West: napszemüveg (Tim)

grindcore: idegesítő (Tim)

Most pedig a soron következő kérdésekre kell azonnali választ adnotok.

Michael vagy Jackson? Jackson! (Rody)

Fast vagy chill? Chill! (Tim)

Kezia vagy Fortress? Scurrilous! (Rody)

Sör vagy bor? Tömény! (Tim)

Coca-cola vagy Pepsi? Ásványvíz. (Tim)

Nagy vagy még nagyobb? Legnagyobb! (Rody)

Shemale vagy ladyboy? Ladyboy! (Tim)

Orál vagy anál? Anál! (kiabálta Rody)

Van valami üzenetetek a magyar rajongók számára?

Rody: Igen, az, hogy az egész új lemezt egy magyar sráccal rögzítettük, akinek ezúton is nagyon köszönjük a munkáját. Ő Julius „Juice” Butty. Továbbá még annyi, hogy nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk, köszönjük a lehetőséget, imádunk nálatok játszani.

Tim: Tényleg imádunk ide jönni, még, ha ez csak a második alkalom is. Szeretjük a magyarokat, Juliust különösen. Köszönjük az interjút srácok.

Mi köszönjük.

http://protestthehero.com/
http://www.myspace.com/protestthehero/
http://www.facebook.com/protestthehero/