“Az underground halott, a pénz számít, nem a zene” – Degragore-interjú

Ismét egy itthon jócskán alulreprezentált stílus képviselőjét mutatjuk be, ezúttal a death metal egy mocskosabb végéről. A budapesti Degragore nemrég megjelent új nagylemeze kapcsán a zenekar gitárosával és agyával, Tóth Józseffel beszélgettünk, aki kendőzetlen véleményét egy pillanatra sem rejtette véka alá. Szóba került a zenekar kialakulása, a hazai és külföldi színtér állapota, és még sok más érdekes téma, melyekről ritkán hallani ennyire őszinte véleményt.


Elég ritka itthon ez a stílus, ezért is külön öröm számunkra, hogy nálunk is bemutatkoztok. Honnan jutottál el a brutal death/slam területére? Milyen hatásokkal kezdted, és az évek során hogyan formálódott a Degragore?

Kezdjük az elején, a Degragore-t 2016-ban hoztam létre, a cél pedig brutal death metal volt, goregrindos elemekkel. Korábban black metal-zenekarokban és projektekben gitároztam, de mindig is szerettem volna egy ütős death metal-bandában játszani, így az évek során összegyűlt riffeket nem volt nehéz kész dalokká alakítani. Ekkorra már megértek a dalok a felvételre is, így született meg a The Home of Worms EP. Ezt a kislemezt 100% egyedül rögzítettem. Nem igazán voltak hatások. Soha nem voltam egy befutott zenekarnak sem az elkötelezett rajongója vagy követője sem. Mindig jókat mosolygok, amikor olyan bandához hasonlítgatnak, akiket csak névről ismerek, de még sosem hallgattam meg egy lemezüket sem.

Az évek során sokszor megfordult a fejemben, hogy jó lenne színpadra vinni ezt a projektet, és elkezdtem énekeseket, dobosokat próbálgatni, de valahogy nem állt össze a közös kép sosem, így nem erőltettem. A From Sin to Redemption lemezen a Paediatrician énekese, Nemes Norbert énekelt – ez volt az első igazi alkalom, amikor úgy gondoltam, hogy ennek így már lenne értelme színpadon is. Viszont Norbiék viszonylag sokat koncerteznek, így nehéz lett volna az együttműködés.

Ha jól tudom, az első albumon még nem ez a társaság dolgozott. Hogy alakult ki a banda mostani felállása?

Az első EP, a The Home of Worms egyszemélyes projektként kerül rögzítésre általam. A Human Decay single és a Kissing Pissing Vomiting EP anyagok eléggé kísérleti zenék voltak, vendégénekesekkel. Kóstolgattuk egymást és feszegettük a határokat, de ezek sem voltak stabil felállások. Aztán jött a Newborn Sacrifice single és a From Sin to Redemption nagylemez Norbi vokálozásával. Ezek voltak a vízválasztó anyagok, mert együtt sikerült egy elég undorító lemezt létrehozni. A fenn említett okok miatt viszont ez a felállás sem lett végleges.

Ekkortájt kezdtem beszélgetni komolyabban egy dobos barátommal, Kocsis Csabával, hogy színpadra kellene tenni a zenét. Ő a kezdetek óta lelkesen támogatta az ötletet. Korábban is voltak közös jamek vele és mindig a maximumot hozta ki magából, emberileg és zeneileg is könnyen megértjük egymást, így nem is volt kérdés a közös munka. Ekkortájt jött ki a King Furia zenekar Vow of Retaliation klipje, melyben akkor láttam és hallottam először énekelni Sütő Gábort. Lenyűgözött a hangja és ahogy vezette azt a kiváló nótát, vettem a bátorságot és felkértem a következő lemezre, a Xenomorph Paroxysra énekelni. Tudtam, hogy más lesz mint a Norbi, de pont ezért is akartam őt! Egyből igent mondott és 2 hónap alatt távmunkával fel is vettük a dalokat. A jelenlegi felállás tehát Sütő Gábor – ének, Kocsis Csaba – dob, Tóth József – gitár.

Most jelent meg a második lemezetek, a Xenomorph Paroxysm. Mesélnél az album születéséről, felvételéről? Mennyire volt kihívás megírni és felvenni ezt az anyagot? Koncepció van az anyag mögött, vagy minden dal más témát ölel fel? Mire utal egyáltalán a cím?

Az album fő gerincét én írtam meg gitáron és erre szabad kezet kapva jöttek a srácok énekkel és dobbal. A lemez érdekessége, hogy az éneket távmunkával vettük fel, tehát Gáborral küldözgettük egymásnak a sávokat. A koncepció a boszorkányság volt, többségben erről szólnak a dalszövegek, így született meg a The Twelve dal is, ami a szegedi boszorkányperről emlékezik meg. Bandcampen olvasható minden dalszöveg.

A lemez másik érdekessége pedig, hogy az orosz Satanath Recordsnak köszönhetően valószínűleg nem lesz kiadva. Ezúton is köszönjük, ahogy kibaszott velünk Aleksey. Már március közepe fele kész volt ez a lemez és elkezdtünk levelezni a kiadásról, ígérgette, hogy kiad és nem lesz gond, de kell neki egy kis idő, először augusztust említett, majd augusztusban szeptember-októbert. Majd augusztusban bejelentette, hogy problémái vannak és nem tud a kiadással foglalkozni. Na most tudni kell a kiadókról, hogy ekkortájt általában már minden kiadó be van táblázva év végére vagy a jövő év elejére, így Aleksey elintézte nekünk, hogy véletlen se tudjunk máshova menni. Persze bocsánatot kért, meg sajnálkozott, de leszarjuk, ahogy ő is leszarta a munkánkat. A magyar kiadás persze szóba sem jöhet, itthon az underground kiadók egy kalap szart sem érnek – barátoktól barátoknak gyártanak anyagot, mi meg senki seggét sem fogjuk nyalni egy szaros kazettáért.

Baszódjon meg a magyar metal underground, egy kalap szart sem ér!

Úgyhogy ez a lemez sajnos nem lesz CD-n.

Mennyiben más a most kiadott anyag, mint a tavaly megjelent From Sin to Redemption? Egyáltalán hogy sikerült háromnegyed év alatt két nagylemezt is megcsinálni? Sok szám maradt még tartalékban, vagy most egy időre kiírtátok magatokat?

Ez a lemez dinamikusabb, máshogy, de erősebb az előzőnél, talán kicsit letisztultabb, kevésbé mocskosabb, de annál inkább degradáló. Jobban egyensúlyoznak benne a korábbról hozott vonalak és kiforrtabbak a dalok. Szerintem ez eddig a legjobb lemezünk. A dalírás nem áll meg, továbbra is zenélünk és most gőzerővel azon dolgozunk, hogy színpadra tehessük a lemezt. Jövőre várható a következő nagylemez. Reméljük addigra találunk egy olyan kiadót aki nem csak nyerészkedni, hanem támogatni is tud minket. Szeretnénk egy-egy koncertet is, de csak ésszel.

Mit tudtok elmondani a színtérről, akár hazai akár külföldi területen? Melyik bandákat érdemes megemlíteni, személyes kedvencek esetleg?

A külföldi vonalat ebben a stílusban a Slam Worldvide diktálja. Ez egy Youtube-csatorna, ahol a csatorna üzemeltetője kezet fog kiadókkal, hogy melyik bandát hogyan kell promózni, kinek mekkora legyen a nézettsége. Ennek a srácnak csak a pénz számít. 50 USD egy videó feltöltésének díja. A videót neked kell elkészíteni és elküldeni, ő csak feltölti. Ha többet fizetsz, gyorsabban feltölti, ha még többet fizetsz, többen is nézik meg, ha annál is többet fizetsz, death metal-sztárt csinál belőled. Ennek a srácnak csak a pénz számít, kilóra megvehető. Ez az egész csak üzlet és marketing. A birkáknak egy Youtube-csatorna kell, a Youtube-csatornának jó sok birka.

Hazai téren nem sok banda van, akikre úgy igazán felnéznénk, megy a trúskodás, az arcoskodás, tipikus magyar szarrágás, mi ezekre nem vagyunk kíváncsiak.

Mi lesz szerintetek az underground legújabb hulláma? A metal alapú zenék felől milyen új vagy újrahasznosított nagydobásra lehet számítani?

Az undeground meghalt. A pénz számít, nem a zene. Kismillió zenekar bebizonyította, hogy nem kell tudni zenélni, csak tőke legyen. Egy zenekar mára nem az, mint régen, inkább vállalkozás, üzlet. Terméket kell gyártani, lájkokat kell venni, nézettséget kell generálni. Erről szól az underground. Erről szól a ti magazinotok is és erről szól minden, minek köze van a zenéléshez.

Talán idegenként hathat a kérdés, de mindig is érdekelt, hogy adott zenészek hogy viszonyulnak más stílusokhoz. Melyik számodra minden idők legjobb 3 hardcore-zenekara?

Ki nem állom a hardcore zenét, szerintem erőltetett, unalmas és populáris. Csorda ének, fejkendős ugrabugra, keménykedés, nagy igazságosztás és megmondás. Túlságosan is szűk a skatulya, amit teremtett magának a hardcore. Tucatzene. Persze egy ilyen stílussal könnyebb befutni, mint egy brutal death metallal, de én nem bánom.

Melyik volt életed legjobb koncertje, amit mint néző éltél át?

Nem volt ilyen koncert és valószínűleg nem is lesz.

Mik a tervek a jövőre? Koncertek, fizikai megjelenés, új számok, stb.?

Szeretnénk pár koncertet, de persze ésszel. A fizikai megjelenés senkit sem érdekel. Új számok pedig készülnek, jövőre várható az új Degragore-album.