2012. január 24.
Azt hiszem, kétség sem férhet hozzá, hogy Andrew Neufeld már végképp beírta a nevét a hardcore nagykönyvébe, hiszen a Comeback Kid gitárosból énekessé avanzsált frontembere korábban a Figure Four frontembereként járatta a keresztény színtér csúcsára zenekarát, 2009 óta pedig a Monolith című bemutatkozó dalcsokor tükrében tudjuk, hogy a Sights & Sounds élén is tud újat mondani. A baráti indíttatásból összehozott projektet Andy úgy jellemezte pár éve, hogy "a Foo Fighterst keverik a Cult Of Lunával", és a végeredmény valóban közel esik ehhez, ugyanis egy ízig-vérig nyitott látókörű, érzelmes és erőteljes dalcsokrot kaptunk az azóta öttagúra bővült zenekartól, akik február elején ismét koncertet adnak a Dürer Kertben. Ennek szellemében a bemutatkozó nagylemezről, a turnézásról, egyéb zenekarairól és a soron következő második nagylemezről kérdezte Andrew Neufeldet Bali Dávid és Jávorkúti Ádám.
Szia Andrew! Az első kérdésünk inkább bemelegítő jellegű lenne: mit vártok a hamarosan induló Európa-turnétól, és milyen alapon esett a választásotok a Constantsra, mint előzenekarra?
Amit mindenképp szerettünk volna, hogy a lehető legtöbb koncertet adhassuk, mielőtt tényleg arra kéne ügyelnünk otthon, hogy befejezzük az új nagylemez megírását. Reméljük, sok régi ismerőst láthatunk majd viszont a klubokban, és mindenki élvezni fogja a koncertet. A jelenlegi turné valójában nem is olyan rövid, mint amilyennek látszik, ugyanis Ausztráliában, Ázsiában és az Egyesült Királyságban is játszunk. A koncertjeinket a Monolith dalai fogják meghatározni, szerencsére belejöttünk abba, hogy főzenekarként hogyan tudjuk ezt színpadra vinni. A mostani turnéval eljutunk olyan városokba is, ahol korábban nem lehettünk, így emiatt külön izgulunk.
Akkor térjünk is rá a Monolith-ra: melyik volt a kedvenc visszacsatolásod, amit a lemezről mondtak? Maradtak a dalszerzés fázisából olyan ötletek, amiket nem használtatok fel, de az új lemezen találkozhatunk majd velük?
Arra nagyon is pontosan emlékszem, hogy a Kerrang! és az Alternative Press nagyon jó kritikával illette a lemezt, de több visszajelzésre nem emlékszem. A Monolith megírásának időszakából komplett dalaink is megmaradtak, de úgy éreztük, hogy a lemez már nélkülük is egy kerek egész, és nem szerettük volna megterhelni az albumot. Eleve volt egy olyan lehetőségünk, hogy nagylemezként tíz dalnak adjunk helyet, de már ezzel is szembementünk, és tizennégy lett a vége, ami azért elég hosszúnak tekinthető. Talán az lenne a legjobb, ha felosztanánk a meglévő dalokat külön-külön, és majd lehetőséget biztosítanánk arra, hogy az emberek hallhassák ezeket, de még biztosan nem fogunk ezzel foglalkozni, ahogy ezt nem is vesszük alapul az új lemeznél. Szerencsére nem nagyon vannak olyan kósza ötleteink, amelyekből ne lenne dal, szóval B-oldalak sem maradtak, inkább örülünk annak, hogy a Monolith egy kerek egész lett, és ugyanígy gondolkozunk az új lemezről is.
Több kritika is előszeretettel alkalmazza a Sights & Soundsszal szemben a post-hardcore terminusát. Mit gondolsz, egy zene mitől válik post-hardcore-rá, és ez a jelző mennyiben jogos a zenekarral szemben?
Teljesen megértem, ha ezt a jelzőt használják velünk szemben, hiszen zenészként a hardcore-ból és a punkból jövünk, ami eléggé áthatja magát a zenénket is, de közben mégis más hangzással játszunk, más dallamokat építünk fel, és másképp osztjuk be az erőnket. Holott nem csinálunk mást, csak öten ötféleképp hozzuk tető alá a gondolatainkat, és ebből születnek meg a dalaink.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=w3bQt1LvLtU
Ahogy éreztetted is, a Sights & Sounds kissé távol esik a már ismert zenekaraidtól (Comeback Kid, Figure Four). Mikor érezted először azt, hogy mást szeretnél játszani, hogy másban is kipróbálnád magad és a hangod?
Ez az első nem-hardcore projekt, amiben valaha is részem lehetett. Már tizenhárom éves koromtól zenéltem itt-ott, és 1996 körül, úgy tizenöt éves fejjel kerültem bele a hardcore-ba. Igazából mindig más zenekarokban játszottam a tinédzserkori éveimben, legyen szó a barátaimról vagy egyáltalán a játszott zenéről. A főiskolán a Figure Four lett számomra a leginkább meghatározó, és elég kemény turnékat bonyolítottunk le már ekkor. Ezt követően a Comeback Kid teljesen felülírt számomra minden korábbi tapasztalatot. A Sights & Sounds egy újabb kijárat számomra. Amikor énekes lettem a Comeback Kidben, letettem a gitározásról, és ez adott alkalmat arra, hogy ismét játszhassak a legjobb barátaimmal egy kreatívabb közegben, ami zenészként is kihívást jelent.
Van bármi is, amit hiányolsz, mikor a Sights & Soundsszal vagy turnén, mert azt megkapod, mikor a Comeback Kiddel vagy úton, és fordítva?
Tudod, teljesen más a kettő. A Comeback Kid koncertjeinél nagyon sok múlik a közönségen, azon, hogy mit váltanak ki az emberekből a dalok, és hogyan reagálnak arra. A Sights & Sounds koncertjein ezzel nem szoktunk gyakran számolni, mert a hangulat megteremtése rajtunk áll: amíg a színpadon vagyunk, olyan légkört kell mutatnunk a közönségnek, amit elvárnak tőlünk. Mindkettőt egyformán imádom. Úgy gondolom, a CBK-turnék kényelmesebbek, mert az összhang kéttényezős a közönség és a zenekar között, míg a S&S esetében napról napra azon kell dolgoznunk, hogy minden a helyén legyen. Nincs külső segítség, rá vagyunk utalva magunkra, és meg kell felelnünk az elvárásoknak és a magunk által fellépő kihívásoknak. Mindkettőt szeretem, és mindkettőtől teljesen mást kapok emberileg és zenészként is.
Hogy álltok egyébként az új dalokkal, mire számíthatunk? Milyen érzéseid vannak a következő lemezzel kapcsolatban?
Már öt hónapja ki sem látok a turnékból, de ha minden jól alakul, a tavaszra már be is fejezzük a demózást. Már nyolc dallal készen vagyunk, ezeket fogjuk felvenni, és kitalálni, hogy mégis hogyan fogjuk rögzíteni az új albumot. Nagyon izgatott vagyok a lemezzel kapcsolatban, mert teljesen másképp fog hangzani, mint a Monolith, bár lesznek hasonló elemek és összekötő pillanatok. Mindig olyan zenekarként tekintettek ránk, akik különböző dalokat írnak, de hát ez visz bennünket előre, és így kell tennünk.
Elképzelhetőnek tartod, hogy ismét Devin Townsenddel dolgozzatok? Legutóbb hogyan járult hozzá a produceri teendői révén a Monolith végeredményéhez?
Néhány hete írtam neki és a menedzsmentjének, de feltehetően ez is az anyagi kereteinken fog múlni. Nagyon örülnék neki, ha ismét vele dolgozhatnánk, a Monolith felvétele során nagyon közeli kapcsolatra tettünk szert, és a legjobbat hozta ki a dalokból, igazán sokat tett le az asztalra nálunk is, hiszen új színeket és hangzásokat mutatott nekünk. Igazából még nem tekinthetjük biztosnak, hogy ismét vele dolgozzunk, de látjuk, hogy nagyon sokak visszahúznának minket, szóval ezt még meglátjuk!
A zenekar nemrég jelentette be, hogy Dave Grabowski képében egy új billentyűssel bővült ki. Ez tudatos lépés volt, hogy új tagot szeretnétek, vagy ez csak egy baráti ötlet volt? Mit szabad tudnunk róla?
Dave egy régi barátunk, ő a dobos Joellel zenélt együtt a Trustkill szárnyai alatt működött Sick City soraiban. Kevesen tudják róla, de mellesleg a Comeback Kid turnéin is velünk van technikusként és színpadi segítőként, ahogy más zenekarok is fel szokták kérni, és így, hogy sokat turnéztam vele és jobban megismertem, és láttam, hogyan dolgozik a színpad mindkét oldalán, tudtam hogy a legjobb dolog lenne, ha együtt zenélhetnénk, így pedig el is döntöttük. Ezt megelőzően úgy játszottuk el a dalainkat, hogy analóg alapról helyettesítettük a hiányzó elemeket, de autentikusabb hangzást szerettünk volna elérni, ezt pedig csak úgy tudjuk megkísérelni, hogy billentyűssel dolgozunk. Azt pedig már a próbák alapján is biztosan tudjuk, hogy minden korábbinál jobban szólunk, így a célunkat is elértük.
Mellesleg mennyire nehéz kivitelezni ennyi zenekar és ekkora földrajzi távolságok mellett, hogy minden bandádban gond nélkül folyjon a dalszerzés, a próbálás és a koncertezés? Nem érzed ezt hátráltatónak?
Hihetetlenül nehéz. Gondolj bele, csak a Comeback Kid esetében öten élünk öt különböző városban. A ’Sights látszólag szerencsésebb, mivel mind egy városban élünk, de volt olyan idő, mikor Kanada különböző pontjaira voltunk szétszóródva. Általában az aktuális turnék előtt pár nappal már mindig találkozunk, és az idei lesz az első év, amikor ezt az új anyagok írásához is alárendeljük, amit igazán várok!
Tavaly ismét összeállt a régi zenekarod, a Figure Four. Ez csak egyszeri alkalom volt az újjáalakulás részéről, vagy további terved, terveitek is vannak a keresztény hardcore alapzenekarával?
Bailey, a basszusgitáros (ma Grave Maker, és őt is kikérdeztük tavaly – szerk.) mindig szívügyének érezte, hogy keressen bennünket, zenekari tagokat, hogy újra játsszunk. Valójában sosem oszlottunk fel zenekarként, ez nem lett kimondva, csak abbahagytuk a zenélést 2004 körül, vagy valahogy így. A Rainfesttől kaptunk egy lehetőséget, hogy a Madball-lal, a Triallel és több másik fontos zenekarral játszhassunk, ekkorra pedig volt egy nagyobb lélegzetvételű szünetem, szóval részemről mindenképp létrejöhetett a fellépés, és a többiek sem voltak ellenére. A koncert után beszéltünk több dologról, többek között további fellépésekről és turnéról is, de semmit sem jelenthetünk ki biztosan. Azt hiszem, még párszor színpadra állunk azért, mielőtt végleg lezárjuk magunkban a bandát.
Devil Sold His Soul, Set Your Goals, Constants, Architects, Stray From The Path – ez az illusztris névsor csak néhány vendégszereplésed jelöli az utóbbi évekből. Jelenleg dolgozol valamelyik zenekarral ugyanilyen indíttatásból? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy vendégként felbukkanj egy banda lemezén?
Gyakran énekelek mások lemezén, ahogy az én kiadványaimon is gyakran énekelnek mások, mert ez szórakoztató, érdekes nekünk és a közönségnek is, akik hallani szeretnék, mit hoznak ki egy-egy dalból a bejelentett zenészek, és a világ egyik legjobb dolga az, hogy a barátaiddal és más zenekarokkal kollaborálhatsz. Szerintem még ennél is több ilyen kapcsolatnak kéne létrejönnie, mint a hip-hop lemezeken. Jó is lenne bevállalni egyen egy verzét! Egyébként általában turné közben, mozgásban éneklem fel ezeket a részeket. Például a Devil Sold His Soulnak készített részt Olaszországban énekeltem fel a turnébuszunkban, egyenesen a számítógépembe, haha! Mostanában pedig az új ’Ghost Inside-lemezhez, a While She Sleeps új anyagához, a Devil In Me-nek és egy hongkongi zenekarnak, a King Ly Chee-nek vállaltam vendégszereplést.
Casey és Matt a Lowtalkerben is érdekelt: tudsz valamit arról, hogy milyen terveik vannak a bandával?
Igazából nem tudom, mi lesz a banda jövője. Mióta az énekesük, Stu a Living With Lions sorait erősíti, elég hasonlóvá vált a két zenekar hangzása, és ezt a srácok is érzik, úgyhogy furának tartanák a további munka erőltetését. Erről azonban őket kéne megkérdeznetek, biztos többet mondanának róla.
Egyébként el tudnád képzelni, hogy a Sights & Sounds legyen a legfőbb zenei elfoglaltságod, vagy mindig a Comeback Kid és a hardcore lesz az érdeklődésed középpontjában?
Jelenleg ez csak egy ambíció, hogy a Sights & Sounds legalább olyan fontos legyen az életemben, mint a Comeback Kid, hogy a két zenekart a lehető legközelebb hozhassam egymáshoz, és lehetőség szerint gördülékenyen haladhasson mindkét zenekar, úgy, hogy ne árnyékolják be egymást. Már hosszú utat tettünk meg, és még sok minden áll előttünk, de a saját életünket adjuk azért, hogy zenélhessünk, és hogy ez működhessen. Egyedül csak ennyit tudunk…
