„Az Anthrax szar, de ezt ne írd bele” – Red Swamp-interjú

Aki kicsit is követi a magyar stoner metal történéseit, annak biztos nem kell bemutatni a Red Swamp zenekart. A budapesti banda idén a harmadik lemezén dolgozik, meg közben augusztusban megnyerte a Metal Battle Extra online zenekarversenyt is. Ezzel bejutottak a Wacken Metal Battle 2021-es magyar döntőjébe, nyertek egy évre elég sört, és kirobbantottak egy kisebbfajta kommentháborút is a HammerWorld oldalán, ahol egy hozzászóló nagyjából 50 alkalommal Alice in Chains-kópiázta le őket. Ezek után ültünk le a srácokkal beszélgeti a budai próbatermükben, ahol a készülő albumon és az említett (mű)balhén túl szóba került még a tavaszi karantén, a rifflopás, a bénán kitömött állatok, a tervezett őszi turné, illetve számtalan más zenekar a Panterától a Kispál és a Borzig. Na meg a 4/20 dátum többször is.

A kérdésekre a banda 4 állandó tagja válaszolt: Kovács Gergő (énekes), Bereczki Zoltán (gitár), Szabó Sándor „Lali” (basszus) és Farkas Zsombor (dob), akiről fontos megjegyezni, hogy egy éve van a zenekarban, és még csak 18 éves. A beszélgetés közben elfogyott pár doboznyi az italnyereményből, miközben a srácok egyre többet vágtak egymás szavába, szóval az egész nem is annyira érződött interjúnak, inkább egy hosszú haveri sörözésnek. Ami konkrétan úgy kezdődött, hogy viccből feltették saját maguknak a létező legközhelyesebb interjúkérdést, ami véletlen komolyra fordult.

Gergő: “Honnan a név?”

Zsombi: Én mondjuk nem tudom, hogy honnan van a Red Swamp név.

Lali: Először Swamp voltunk, a mocsár és a süppedős riffek miatt, de az a név már foglalt volt. Volt Hódmezővásárhelyen egy, meg külföldön még vagy 5…

Gergő: Azt tudtad, hogy Hódmezővásárhelyen a mostani volumefeederes Robiék zenekara volt a Swamp? Múltkor ráírtam, mikor találtam videót róluk, hogy figyi, mi kurvára elloptuk a neveteket? “Hát igen.” Akkor bocs… Én nem voltam tisztában ezzel, mikor választottuk a Swampot. Akkor utána meg azt választottuk, hogy…

Zoli: Crack Spider!

Lali: Soup Saver!

Gergő: A soup saver az, amikor a bajusz belelóg a levesbe. Az elég redneck.

Hogy telt az évetek a karanténban? Az elsők között voltatok itthon, akik streamelős bejelentkezésekkel próbálkoztak például.

Zoli: Most szombaton próbáltunk először. Végig az új lemezen dolgoztunk.

Gergő: Csináltunk pár feldolgozás videót a Pinewood stúdiós Köge barátunkkal és random zenész arcokkal. Pl. hárman a zenekarból részt vettünk egy James Brown videóban meg egy Tool- és egy Incubus-dalban is.

Lali: 4. hó 20-án csináltunk egy videókonferenciát, de onnan hamar ki kellett jelentkeznem… [röhögés]

Gergő: Lali kezdeményezte az egészet, de negyed órát volt benn, majd közölte, hogy “hát én nagyon kész vagyok”, és ott hagyta az egészet. Mi még két óráig beszélgettünk a többiekkel.

Hogy álltok most az új lemezzel?

Zoli: 2019. januártól novemberig tartott a demózás itthon nálam, kb. decembertől lejöttünk a terembe, 1-2 hónap alatt összegyakoroltuk, aztán februárban bementünk a Pinewoodba és csináltunk egy demo sessiont, ami abból állt, hogy a számokat együtt eljátszottuk élőben és sávonként rögzítettük. Ezt hazavittem leproducerelni, majd két hétre rá jött a karantén para, úgyhogy online folytattuk. Májusban kezdtük el a dob+basszus felvételt, aztán gitár, ének, sávozgatás, és június 20-án jött ki a Time to Die című lemezbeharangozó dal. Azóta is dolgozunk a dalokon, vannak még hátra felvételek. Meg egy klipet is leforgattunk a nyáron.

Mi lett azzal a tervvel, hogy minden hónap 20-án lesz valami új megjelenés? Ezek így elmaradoztak.

Lali: Füstbe ment terv, haha.

Zoli: Úgy láttuk, hogy a gyors tempó a minőség rovására mehet.

Gergő: Meg igazából az aktív munkálatokba, amik oda vezettek volna, hogy ez teljesüljön, abba kicsit beleszólt a karantén. Ez a timeline még a karantén előtt lett kitalálva. Amikor azt mondták, hogy karantén, akkor úgy nézett ki a felvétel, hogy én a hangmérnökkel két külön szobában, Zoli meg otthonról bejelentkezve instruálta a felvételt live-ban… De legalább az első dátumot betartottuk.

Lali: Meg közbeszólt az is, hogy volt olyan track, ami a stúdióban kb. 100%-ban megváltozott, sőt ott íródott.

Zoli: A demó session legvégén raktunk össze így egy dalt kb. 2 óra alatt. Tök feeling volt.

Sok szám jön így próbákon jamelésből, vagy inkább otthon szütyörögtök rajta, és úgy rakjátok össze?

Zoli: Leginkább otthon, a próbaterembe általában már kész témákkal jövünk le.

Lali: Sok kompromisszumot kellett kötni. Ezen az albumon lesz 7 szám, 11-et vettünk fel, 4-et egyelőre félreraktunk belőle, de demó szinten kurva sok nótát raktunk össze.

Gergő: Legalább 15-20 dalt demóztunk fel. Volt olyan is köztük, amit tavaly már játszottunk is koncerten, végül mégsem lesz rajta a lemezen.

Lali: Tényleg egy erős lemezt akarunk kihozni. Sok időbe telt kiválasztani, hogy melyik számok kerüljenek rá.

Nem gondoljátok, hogy 7 szám kevés egy albumra? Mennyire vagytok klasszikus albumos csávók, hogy legyen az A oldal 6 track, meg a B oldal 6 track, és menjen le elejétől végéig?

Lali: Attól függ. Bakeliten pl. mindig végighallgatom az A meg B oldalt, soha nem szakítom meg, de autóban szívesebben hallgatok random számokat, mint albumokat.

Gergő: Én szívesen hallgatok albumokat, ha az egész végig jó.

Zoli: Például egy Deftones – White Ponyt elindítod, és nem tudod abbahagyni.

Gergő: De az ilyenek a kedvenc lemezeim, amikből annyira nagyon sok nincs.

Lali: Meg azokat már annyira széthallgattom, hogy nem unom, de nem is kívánja a fülem.

Gergő: Beszéltünk korábban arról is, hogy majd EP-ket adunk ki. Igazából a 12 dalos nagylemezt a metálos közegen kívül senki nem preferálja. Mindig egy-egy dalról van szó: kijön egy dal, és az tetszik-e vagy nem. Nekünk is van olyan dalunk, amit nem játszottunk élőben, a Desertdrive-ról 3-4 szám, a Tiszáról is 4-5. Ezek a dalok sajnos elvesznek valamilyen értelemben, nincs klipjük, nem jutnak el a nagyközönséghez. Ha mégis meghallgatják és megszeretik, az tök jó, pl. a Crossed ilyen, hogy nem volt nagy videós jelenléte, de tökre szeretik, tök jól reagálnak rá. Szóval hogy kevés-e a 7 dal? Ha jó dalok, akkor nem. Akkor nem számít, hogy rövid vagy hosszú a lemez. A Black Sabbathnak is volt 7 dalos lemeze, nem?

Zoli: Csak ott kurva hosszúak a számok, a God Is Dead? az 9 perc.

De egy NOLA-n meg simán van 13 szám…

Zoli: Hú, és nincs üresjárat!

Nem féltek attól, hogy bennetek is lenne egy ilyen anyag, csak elveszik azzal, hogy kidobáljátok a számokat?

Lali: Nem dobáltuk ki, idővel majd ki lesznek hozva klippel vagy lyrics videóval.

Zoli: Úgy jöttünk el a demó sessionről, hogy van 11 erős dal, abból 4 ment a fiókba.

Gergő: Dalírásnál mindig az van, hogy érzed, ha egy dalban meg lehet fogni valamit, és ezek az új számok ilyenek. Több szikra jött azoknál, amiket ki tudtunk dolgozni, mint azoknál, amik úgymond fiókba lettek rakva. Oda került egy echte stoner dal is, ami valószínűleg nagyon jól működne, csak most nem ilyet akartunk csinálni, ami ennyire egyértelmű.

Lali: Az előző két lemeznél ahány kész számunk volt, azt mindet fel is raktuk a lemezre. De felesleges, inkább legyen jobban összecsengő, markánsabb az egész lemez. Lehet, hogy utána az az EP három lemaradt számmal jól fog együtt szólni.

Zoli: Steal This Album!

Gergő: Ilyen értelemben meg pont albumban gondolkodunk…. Rövid lesz és szar! [röhögés]

Lali: Szívesen!

Szóval most eltávolodtok a stoner vonaltól?

Zoli: Dalszerkezetben tartjuk a Desertdrive-ot, tehát kompakt dalok lesznek, ügyelve arra, hogy tényleg dalok legyenek, ne csak riff-orgia. Viszont picit visszamegyünk egy-egy témával a Tiszassippi HC-sabb súlyosságába.

Gergő: Nekünk a stoner mindig egy központ volt, ahonnan ki lehet kapni dolgokat. Az egy alap, megjelenik, de például a Castawaysben is van metalcore-os breakdown.

Lali: Én inkább metálzenekarnak tartom magunkat, mint stonernek.

Gergő: Ezért smoker metal a dolog. Kitaláltunk magunknak egy műfajt, amiben minden érvényesül, amit szeretünk. Ha oda jutunk ki, hogy belerakunk egy opera metal részletet, akkor az lesz a smoker metal.

Zoli: Van egy ilyen kimondatlan belső dalírási, riffírási “szabály”, hogy a klasszik stoner vonal, High On Fire, Sleep, az nem a mi világunk. Inkább a metálos vonal, Pantera, Down, Sabbath…

Gergő: Mi nem hallgatunk Sleepet alváshoz. Nekem az túl lassú, de értékelem, hogy miért tetszik másoknak. De ez abszolút szubjektív.

Lali: Ebben egyetértünk, a Sleep az geci szar, én kimondom helyettetek… [röhögés] Mondjuk a Belzebong, az király! De a New Orleans-i stílust jobban dzsanázom.

Zoli: Meg hát Pantera. Az sokkal közelebb van hozzánk, mint a Sleep vagy a High On Fire.

Lali: Vagy az Alice in Chains, ugye… [röhögés]

Azt a kommentbalhét hogy éltétek meg?

Lali: Életem legjobb másfél órája, hogy azt végigolvastam!

Gergő: Olyan, mint amikor van egy buli, ahol mindenki jól érzi magát, és van egy kellemetlen ember, aki bebaszva feláll egy székre és elkezd faszságokat kiabálni… De igazából vihar a biliben.

Zsombi: De már annyira elfajult az egész, hogy a többi zenekarnak is le kellett nyugtatni az embert.

Lali: Figyelj, véleményt bárki nyilváníthat.

Gergő: Nekünk tök jól esett az, hogy nyertünk, itt van a rekesz sörünk, ez összehozta a zenekart újfent. Azt ne higgye senki, hogy mögöttünk bármi médiagépezet dolgozik. Mi magunknak csinálunk mindent.

Zsombi: Pedig megkaptuk, odaírta, hogy tele vagyunk milliókkal meg producerrel.

A “háttérhatalom”.

Gergő: Illuminati tagok vagyunk, nyilvánvaló.

Zoli: Illuminált tagok! Az már inkább… [röhögés]

Lali: Szerintem tök jó, hogy van ilyen vélemény is. Én örülök neki, hogy egy Alice in Chains kaliberű zenekarhoz vagyunk hasonlítva. Azt tudni kell, hogy szerintem Zsombi azt se tudja, mi az az Alice in Chains, Zoli meg soha nem hallgatta…

Gergő: Nekem a Dirt az egyik kedvenc lemezem valaha. Az énekre mondta az illető, hogy olyan, mint az Alice in Chains, csak szar.

Lali: Szerintem ha valaki ahhoz hasonlítja az éneket, te egy boldog ember lehetsz. A riffekről meg annyit, hogy szerintem inkább a Downt lopjuk. [röhögés] Meg egyszer véletlen elloptuk a Spiritual Beggarsnek azt a számát, az kommentben jött, az abszolút jogos.

Zoli: Ráadásul svéd a zenekar, ahol készült annak a lemezünknek a masztere, amin szerepel az a dal, a Bitter Paradise. [A Tiszassippi albumot Jens Bogren masterelte – a szerk.]

Ugyanabban a stúdióban?

Gergő: Nem tudjuk, de szólhatott volna a producer… Amúgy azt a témát az első gitárosunk, Nándi hozta, aki már nincs a zenekarban. Én nem hallgattam soha Spiritual Beggarst, és nem ismertem, szerintem ő se.

Lali: Van ilyen sajnos. De már mindent megírtak 20-30 évvel ezelőtt.

Zoli: Tehát: jót szórakoztunk a kommenteken. Nyilvánosan nem reagálunk rá, mert minek.

Lali: Nekem az esett jól, hogy a zenész szakma kiállt mellettünk.

Zsombi: A Red Swamp, mint zenekar, egy hozzászólást se írt, és mindenki más bevédett minket.

Zoli: Azt viszont szeretném leszögezni, hogy nálam mindig van fejben egy riff check, hogy ez nem túl ilyen, nem túl olyan? Rengeteg zenét hallgattam az elmúlt 30 évben, és ha valamihez kicsit is hasonlít, akkor átírom. Lehet, hogy az ének [hasonlított]…

Gergő: Nem, nálam mindig van ének check.

Zsombi: Ebben is volt kettőnégy, a dob a hibás! [röhögés]

Szerintetek létezik, hogy valaki véletlen megírja még egyszer az I’m Brokent?

Lali: Én simán el tudom képzelni, hogy egy mostani 20 éves fiatalember nem vágja a Panterát, mert másik közegben szocializálódik, metalcore-t hallgat, csinál egy metalcore-zenekart, és belerakja ezt a riffet.

Gergő: Gitáron a hangközök azért nem nagyon változnak. Hangolhatsz ide meg oda, de ha blues kört használsz, előbb-utóbb ugyanazokra a hangokra tévedsz.

Zoli: Megnéztük múltkor a Down live streamet, itt a próbateremben, és a Zsombi másnap írt nekünk, hogy figyeljetek, ez a Down ez country zene, csak durvább a gitár.

Zsombi: De ha ez a kettő benne lesz, hogy én nem ismerem a Panterát, meg leszólom a Downt, akkor engem megvernek odakint…

Zoli: Akkor beszélgessünk a Slipknotról… vagy az Anthraxról…

Gergő: Az, hogy a Big Fourba belekerült az Anthrax, az a világ legnagyobb szerencséje volt.

Amúgy botrány, hogy nem a Testament van ott helyettük.

Zsombi: De vannak sokkal szarabb híres zenekarok…

Lali: Mindegy, az Anthrax szar. [röhögés]

Kik a kedvenc magyar zenekaraitok?

Zsombi: Nekem az AWS, a Lazarvs meg a Madison Paradox. Ők hívtak dobosnak pont akkor, amikor megszűnt… Sajnáltam, mert a kedvenc metalcore-zenekarom volt itthonról.

Zoli: Nekem a Kispál és a Borz a mai napig. Szerintem a legjobb magyar zenekar evör. A Kispál András az egyik kedvenc gitárosom.

Ezért elvinne a metálrendőrség…

Zoli: Nyilván a mai szcénából Apey-ék. A Hex lemez, az etalon. Isten Háta Mögöttre is kurva sokat jártunk annak idején.

Gergő: Az IHM talán a legjobb magyar metálzenekar volt Apey-ékig. Az Isten Háta Mögöttben volt az, hogy magyarul énekelt valaki metált, és működött. Nem tudtam, miről szól, de működött. Az első “Deftones flashem” magyarul az IHM-re volt, a Kanyarodási ceremóniára, hogy én még ilyen hangulatot nem hallottam Magyarországon sehol. Az IHM az művészet.

Zoli: Meg kurva jó dalok, kurva jó feeling koncerten, meg kurva jó riffek. A szövegeket pont leszartam…

Ez tök valid téma, szerintetek mennyire fontos tényező a szöveg a zenében?

Zoli: A Kispálnál például nagyon. Ott az van, hogy kurva jók a gitártémák, de ugyanakkor a szöveg is jó.

Lali: Én a Neck Spraint szerettem.

És foglalkoztatott a szöveg?

Lali: Nem. Én németes voltam… [röhögés]

Az mennyire érdekelt, hogy énekescserék vannak egy metálzenekarban? Ugye a Neck Sprainben elég sok csere volt.

Lali: Én tökre szerettem a Levit, aztán kurvára szerettem a Pityeszt, ő akkor volt nekem a csúcson. Meg utána a Sun Workshopban is kurva jó volt amúgy.

Gergő: Ugyaninnen a Nuke zenekar, ami nekem az egyik kedvencem volt. Ők ezt a déli panterás feelinget sokkal előbb behozták, mint mi, csak keverték egy kis elektronikával. Ezt csak azért említem meg, mert Sipos Andris, aki ott gitározott, most velünk játszik élőben.

Ő még mindig csak session tag?

Gergő: Ő barátság extrákkal.

Van egy olyan reputációtók, hogy mindenféle indokolatlan kellékeket cipeltek magatokkal koncertekre, például azt a kitömött macskát. Meg itt ez szép pálmafa, tele van kacatokkal ez a hely. Ez honnan indult, mi volt az első?

Gergő: A kitömött állatok onnan jöttek, hogy alkotótáborban eléggé benyomva elkezdtünk kitömött állatos képeket nézegetni… Ha valaki rákeres Google-ön, hogy csúnyán kitömött állatok, másfél óra garantált nevetés.

Zoli: De meséld el az alkotótábort!

Lali: Volt egy G Major zenetanya nevű hely.

Gergő: Sajnos már megszűnt. Egy nagy ház a puszta közepén, kurva nagy nappalival, tökéletes arra, hogy ott legyél napokig. Kb. levittük a próbatermet, és ott írtunk dalokat meg zenéltünk, konkrétan bármilyen hangerővel. Maradjunk annyiban, hogy nem éppen tiszta állapotban… Szóval innen jött, hogy ha mi ennyit nevettünk ezen, akkor keressünk minél csúnyább kitömött állatokat a Vaterán, rakjuk bele a klipbe, és vigyük magunkkal színpadi elemnek.

Mi a terv az év hátralevő részére? Mi az időbeosztás?

Zsombi: Kaptunk egy olyan lehetőséget – még tavasszal hirdették meg a pályázatot, és 100 zenekar kapta meg ezt a támogatást -, hogy adhatunk egy közönség nélküli koncertet. Ezt októberben megvalósítjuk. Van egy tervezett 8 állomásos turné, ha azt meg lehet tartani. És a számok kidolgozása, meg egy klip szerintem még idén mindenképp esedékes.

Akkor a lemez már a jövő évre csúszik?

Zoli: Igen. Legkésőbb április 20-án megjelenik, ez tuti!

Gergő: Most azon vagyunk, hogy kiadót találjunk.

Zoli: Tárgyalunk itthon is, meg szeretnénk külföldi terjesztőt is, parallelben. Emiatt is csúsztatjuk a lemezt, hogy legyen megfelelő a minősége is, meg a terjesztése is. A turnéra visszatérve: tavasszal nagyjából ugyanezek a helyszínek lettek volna, de a karantén miatt meghiúsultak. Ezeket átcsúsztattuk őszre, és kurvára várjuk, hogy zúzhassunk végre.

Gergő: Akár maszkban, akár nem.

Zoli: Például Székesfehérvárott, ahol kiemelkedően jó bulik szoktak lenni. Meg a klasszik vidéki helyeken, ahova szoktunk menni, most inkább ugyanoda járunk vissza: Esztergom, Szeged…

Lali: “Bázisokat” kiépíteni. Dunaújváros, Kecskemét, Veszprém. Ott is volt már egy nagyon jó koncertünk.

Zoli: A turnézáró meg a robotos buli lesz november 28-án.

Gergő: Azért is fájt igazából a karantén, mert a tavaszi turnét úgy intéztük, hogy kellékeket vittünk, új számokat, van hangmérnökünk, satöbbi. Egy lépcsővel magasabbra szerettük volna emelni a show-t. Mindenképp megpróbáljuk ugyanezt a lendületet reprodukálni.

Zoli: Illetve új számokból is viszünk, egyik helyen ezt játsszuk, másik helyen azt.

Gergő: Minden helyre el kell jönni, hogy halld az egész lemezt. Ilyen puzzle, össze kell rakni.

Szerezd meg hát mind…

Gergő: Ennyi!

Lali: Lehet az a címe a cikknek, hogy “Az Anthrax szar, de ne írd bele”? [röhögés]

Hát, lehetett.

A Red Swamp őszi turnédátumai a következők:

szeptember 19. – Székesfehérvár, Nyolcas Műhely, Yippi Feszt
szeptember 25. – Esztergom, Sportalsó
szeptember 26. – Dunaújváros, Kaptár Music Pub
október 2. – Szeged, Grand Café
október 9. – Veszprém, Terem
november 14. – Békéscsaba, Narancs Rock Cafe
november 20. – Kecskemét, Kilele Music Cafe
november 28. – Budapest, Robot

Borítókép: Bokor Ádám