“A saját utunkat akarjuk járni” – interjú a Karnivoollal

Harmadik nagylemezének, az Asymmetrynek júliusi megjelenés előtt pár héttel Budapesten koncertezett az ausztrál progresszív rock nemzetközi színtéren egyik legismertebb és legjelesebb képviselője, a Karnivool. A magyar Haleo zenekar meghívásának jóvoltából Budapesten először fellépő banda gitárosával, Andrew ’Drew’ Goddarddal többek között az új albumról, a zenekar dalszerzési szokásairól, az ausztrál progresszív rock sajátosságairól és persze a közönségről beszélgettünk.

NUSKULL: Még sosem játszottatok Magyarországon, milyen csoda folytán keveredtetek Budapestre?

DREW: Abban hogy itt vagyunk nagy szerepe van Bennek (Ilniczky Balázs) a Haeloból, akivel még Perth-ben ismerkedtünk meg, amikor ő is és mi is ott éltünk. Egyik nap lejött a partra amikor ott zenéltünk, meghallgatott minket, megvette a Themata CD-nket, és megkérdezte, hogy volna-e kedvünk játszani Magyarországon, én meg rávágtam, hogy „Persze!”. Aztán szépen el is feledkeztem erről az elkövetkező nyolc év alatt, de ő szerencsére eszembe juttatta (nevet).

Már játszottunk egyszer a Haeloval egy vagy talán két éve, és emlékeztünk rájuk, hogy mennyire jó arcok voltak és hoztak nekünk egy egész ajándékkosarat tele magyar finomságokkal. A  budapesti koncert előtti estén felhívtuk őket, hogy akarnak-e velünk lógni a városban valahol, szóval beültünk az egyik romkocsmába, ittunk egy kicsit, kajáltunk és megnéztük velük a várost. Budapest egész egyszerűen gyönyörű, nagyon szerettük.

NUSKULL: Az új lemez megjelenéséről már az elmúlt két évben cikkezett a zenei sajtó. Hogyhogy csak idén júliusban sikerült kiadni? Történt a lemez felvétele alatt bármi, ami miatt meg kellett változtatni az eredeti tervet?

DREW: Egész egyszerűen csak lassan megy ez nekünk. Eddig minden album megjelenése között négy év telt el és nem nagyon sikerült rájönnünk, miért is van ez. Tényleg nagyon igyekszünk minden egyes alkalommal, hogy felgyorsítsuk a folyamatot, de nem megy. Sok időre van szükségünk ahhoz, hogy és a rengeteg ötletből és elképzelésből összeálljon a kép és körvonalazódjon, hogy mit is akarunk. Vannak dalok, amik gyorsan összeállnak, egy-egy riff vagy dobtéma alapján, ahogy jammelünk a stúdióban, de nem igazán szeretünk sztenderd dalokat írni, inkább kihívások elé kell állítanunk magunkat. Általában az első ötletek bizonyulnak a legérdekesebbnek, szóval elkezdünk ezekkel dolgozni és meglátjuk, mire jutunk velük. Aztán eljutunk valameddig, ahol megakadunk vagy félretesszük, hogy máson dolgozzunk, és gyakran egy év múlva vesszük elő ugyan azt a dalt.

NUSKULL: Tehát soha nem éritek be 100%-nál kevesebbel?

DREW: Igen, gyanítom, hogy ez áll a dolgok hátterében. Az Asymmetryvel nagyon elégedettek vagyunk: tágra vett tematikája van, amiből mindenki azt hoz ki, amit akar. Egyáltalán nem egy konceptalbumról van szó, egyszerűen csak élvezzük, hogy kitalálunk egy címet, ami eléggé félreérthető és rengeteg dolgot felölel. A lemezeink mindegyikén találsz egy központi témát, ami átjön a dalszövegektől kezdve a zenén keresztül a hangulatokig. Mindig megpróbálunk olyan címet adni, ami kellően körülírja mindezt, ugyanakkor eléggé tágan értelmezhető fogalom és megfelelően nagy teret hagy a képzeletnek is. Mindeközben pedig remekül szórakozunk.

NUSKULL: Mi az, ami tisztán megkülönbözteti az Asymmetryt a többi  Karnivool albumtól?

DREW: Őszintén szólva, a lemezről megjelentetett első single, a Refusal szerintem teljesen más, mint az Asymmetry egésze. Nagyon elüt a többi daltól, de az volt a célunk, hogy egy ilyen csontot dobjunk a tömegbe elsőre.  Az album maga sok mindenben elüt a többi lemezünktől, de ez nem volt teljesen tudatos, nem határoztuk meg előre, hogy akkor most csináljunk valami mást. Egyszerűen az éltet minket, ha valami újat és kihívásokkal teli dolgot csinálhatunk, ha egy számunkra is friss hangzást hívunk életre, anélkül, hogy magából a Karnivool-hangzásból bármit is elvennénk. Az Asymmetry nyersebb, mint az eddigi lemezeink, olyan, mintha egy szobában állnál a bandával, miközben játszunk. Valószínűleg egy meglehetősen sötétre és nehézre sikerült album, ami megint csak nem volt szándékos, de úgy tűnik, a zenekart most az olyan dallamok és ritmusok hozzák lázba, amik aztán ilyen hangulatot varázsolnak. (A lemezről írt kritikánkat itt olvashatjátok)

NUSKULL: Ilyenkor felmerül bennetek, hogy esetleg elvesztitek a Karnivool közönségének egy részét?

DREW: Nyilván azt szeretnénk, ha az emberek szeretnék a zenénket, és nem az a célunk, hogy elidegenítsük őket.  Ugyanakkor, bár tudom, hogy rengeteg zenekar mondja el ugyanezt, önmagunkért vagyunk felelősek és a saját zenénket akarjuk csinálni. Amint elkezdesz azon gondolkozni, hogy hogyan tudnál bizonyos emberek kedvében járni, legyen szó akár a közönségedről vagy egy marketing stratégiáról, nekem már nem őszinte az egész.  Saját magunkat akarjuk kihívások elé állítani és olyan zenét akarunk írni, amiről mind azt érezzük, hogy „igen, ez talált.” Szerintem ez a legtöbb, amit a többi emberért is tehetünk. Biztos sokan önzőnek és önfényezőnek tartják ezt a hozzáállást és bizonyos mértékben az is. De a saját utunkat akarjuk járni, miközben reméljük, hogy ez másoknak is bejön. Ha pedig valakinek nem, azt sajnáljuk.

NUSKULL: Melyik az a Karnivool szám, ami a legközelebb áll hozzád?

DREW: A New Day vagy a Change – ezekhez azonnal tudnak kapcsolódni az emberek, valahányszor játszuk őket a koncerten. Főleg a New Day alatt, ahogy a közönség is énekel és ahogy élőben gyönyörűen összeáll az egész: nagyon büszke vagyok erre a dalra és mindarra, amit elmond.

NUSKULL:  A lemezkiadás során elgondolkoztatok a saját kiadó és lemezcég jövőjéről is…

DREW: Mint a Sound Awake, úgy az Asymmetry kiadását is teljes mértékben a zenekar finanszírozta Ausztráliában. A Cymatic Records tulajdonképpen egy olyan kiadó, amit azzal a céllal hoztunk létre, hogy kiadjuk a lemezeinket, de a jövőben érdekelne minket más ausztrál bandák lemezeinek kiadása is. Jelenleg ez túl nagy falatnak tűnik, de mindenképpen szeretnék vele majd kezdeni valamit.

NUSKULL: Ez is egyfajta módja lenne annak, ahogy a feltörekvő zenészeket támogatjátok?

DREW: Mindenképpen. Igyekszünk úgy támogatni az új zenekarokat, ahogy csak tudjuk, ennek a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb módja, hogy elhívjuk őket a turnéra. Rengeteg mindent hallgatunk, de mindig próbálunk úgy választani, hogy ne olyanokat hívjunk, akik pontosan olyan zenét játszanak mint mi, ugyanakkor azért legyen hasonlóság. Ausztráliában van egy független zenész-producer, John Butler, aki megalapította a a JB Seed programot. Ez egy ösztöndíj, amivel a feltörekvő zenészeket és zenekarokat támogatják – szerintem szuper ötlet, de nyilván egy egész bankra lenne szükségünk ahhoz, hogy egy ilyet létrehozzunk. Szóval egyelőre amit tehetünk, az az, hogy folyamatosan új bandákat keresünk. Most, hogy beszélünk róla, ezer éve nem kerestem semmi újra a neten. Régebben rendszeresen csináltam ezt, hogy célzottan új zenékre és új zenekarokra kerestem, hátha találok valami olyat, ami megtetszik. A jelenlegi nagy kedvencem egyébként az Intronaut Los Angelesből, na az ő zenéjüket most nagyon bírom.

NUSKULL: A Karnivool és a Dead Letter Circus hogyan hatott az ausztrál szcénára? Mi az amivel ti ki tudtatok törni a többi ausztrál bandához képest?

DREW: Szerencsére az ausztrál zenei színtér jelenleg nagyon támogató. Ausztrália soha nem volt igazán a progresszív rock fellegvára, amikor mi először kezdtünk fellépni, mindenki leoltott minket, hogy erre nincs ott kereslet. Ugyanakkor olyan bandák fellépése, mint a Tool, akik óriási show-t csináltak minden ausztrál fellépés alkalmával, amin minden egyes ismerősünk ott volt, azt bizonyította, hogy igenis van erre kereslet és az emberek szeretik ezt a fajta zenét. Azt hiszem az olyan zenekarok, mint a Cog, kikövezték számunkra az utat és megkönnyítették a helyzetünket azzal, hogy elvittek minket turnézni – ez volt az első országos turnénk, ennek köszönhető, hogy megismert minket az ausztrál közönség. Aztán turnéztunk a Dead Letter Circusszal is, rengeteg koncertet adtunk velük kezdetben, aztán mindannyian a saját erőnkből folytattuk,  mostanra pedig ők is megvetették a lábukat a nemzetközi színtéren. Nagyon örülök, hogy több hasonló ausztrál bandát is látok, akik talán kitörnek – úgy tűnik, kedvez a jelenlegi szcéna ennek a zenének.

Köszönjük az interjú létrejöttének lehetőségét a Haelonak!