Új dalt adott ki és bejelentette debütlemezét az alt metalos brit Split Chain

Nagy-Britannia egyik legrohamosabb tempójában feltörekvő alternatív zenekara jelenleg kétségkívül a bristoli Split Chain. A '90-es, kora 2000-es évek zenéjén nevelkedett dreamo/nu gaze-banda egyértelműen ebből az időszakból házasítja az alter metal, a grunge, az emo, a nu metal és a shoegaze legfaszább elemeit, amikor épp nem a Type O Negative-rajongásukat róják épp le.

A srácok a pár éves fennállásuk alatt eddig csak kisebb kiadványokkal jelentkeztek, de ez is elég volt ahhoz, hogy például meghívást kapjanak a tengerentúlra, a Silverstein és a Thursday közös turnéjának előzenekaraként. 2025 viszont még tovább emeli a leg-jeiket, ugyanis bejelentették végre első nagylemezüket motionblur címmel, ami július 11-én érkezik majd az Epitaphnál, és a korábban kiadott I'm Not Dying to Be Here mellett most egy újabb dal is meghallgatható róla, ez a bored. tired. torn.

Tom Davies basszer így foglalta össze az első lemezükről a tudnivalókat, illetve hogy nekik külön mit jelent ez a mérföldkő:

A motionblur épp annyira egy felnőtté válási történet, amennyire a kamaszkorunk és a minket meghatározó dolgok megünneplése. A szorongás és az elszigeteltség érzését akartuk kifejezni, amivel oly sokan küzdenek a felnőtté válás során, de ugyanilyen fontos volt, hogy tisztelegjünk azok előtt a dolgok előtt, amelyek formáltak minket: az életstílusok, a zene és a popkultúra, amelyek az identitásunk részévé váltak.

Ez az album az egyéni és a közös tapasztalataink ötvözete. Bár a témái lehetnek sötétek, a motionblur a kitartásról szól - arról, hogy túl kell élni anélkül, hogy hagynánk, hogy ezek az élmények nyomasszanak. Kulcsfontosságú volt számunkra, hogy egy olyan albumot hozzunk létre, amely egy egységes műalkotásnak hat, miközben hangzásilag mégis változatos. Azt az érzést akartuk megragadni, hogy egy olyan korszakban nőttünk fel, amikor az albumok többet voltak holmi dalgyűjteményeknél: élményeket jelentettek, amelyeket az elejétől a végéig, újra és újra végig kellett játszani.

Magáról a most megjelent dalról és a nem éppen tarkabarka tartalmáról pedig az énekes, Bert Martinez-Cowles szólalt meg:

A bored. tired. torn. a megtört gyermekkori otthonban felnövés nehézségeit és fájdalmát tárja fel. Tematikailag a dal középpontjában az áll, hogy vajon el kell-e valakinek viselnie azt a szart, amit a rokonoktól kap, csak azért, mert családtagok. A dal egy nyilatkozat ez ellen, és megpróbálja pozitívan közvetíteni az üzenetet, hogy senkinek sem kell elviselnie a bántást csak azért, mert a vérrokonai követik el. Ne érezd magadat gúzsba kötve csak azért, mert a társadalom ezt várná el tőled, mindig hozd meg a saját magad számára legjobb döntést, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla. Hidd el, hálás leszel magadnak, hogy megtetted!

Mutatjuk is az új klipes dalt, utána pedig az egyéb tudnivalókat a lemezről:

1. Under the Wire
2. bored. tired. torn.
3. I'm Not Dying to be Here
4. Rookie
5. who am I?
6. SPIT
7. greyintheblue
8. The Space in Between
9. Subside
10. Headway
11. my mistake...