Az új In Flames-lemezről már többször is írtunk, szóval az alapvető infók ismételgetése helyett inkább hadd vázoljam fel gyorsan, mik voltak a reakcióim az anyag harmadik számának meghallgatása közben, ami ma délután kúszott fel a netre:
- 0:01 – az anyját, ez eléggé harap!
- 0:09 – TUKATUKA! ÚJRA KÉTEZER-HAT VAN!?! TUKATUKA-TUKATUKA-TUKATUKA!
- 0:39 – …de miért kell egy ilyen frankó kezdés után Anders Fridénnek már megint olyanokat énekelnie, aminek élőben a közelébe se jut majd?
- 0:55 – és miért hangosabb sokkal a refrén, mint eddig bármi a dalban?
- 1:40 – mondjuk meg kell hagyni, ettől függetlenül pofátlanul fogós ez a téma. Alattomos szégyentelen giccs, de működik.
- 2:06 – na, grúv! [széles vigyorral bólogatás]
- 2:22 – Björn Gelotte, hogy szakadna el az összes húrod, miért nem lehet soha egyetlen szólót sem a szám hangnemében megírni? Miért kell állandóan föl-alá lépegetni? Rosszul vagyok ettől a sok váltástól.
- 2:45 – meg tulajdonképpen az új dobosról se mondhatni, hogy nagyon kitenne magáért. Mindegy, talán majd a következő szám már tényleg lesz olyan jó, mint a Pinball Map. Vagy a Take This Life. Vagy legalább a Rusted Nail. Talán…
A ‘Flames tizenkettedik lemeze, a Battles november 11-én jön ki a Nuclear Blastnél.
