2011. február 17.
Nagy valószínűséggel új, ipari méretekben dolgozó takarítótársaság után kell néznie a Tündérgyár tulajdonosának, olyan mocskos lesz a szombat este, ha pedig a koncerten elhangzó dalok szilárd formát öltenek, egyszerűbb lesz felszedni a padlót, mint levakarni róluk Savannah porát. Georgiát valahogy ki szokták felejteni a Louisiana-Missisipi-Florida felsorolásból, pedig ez a koszos kis állam, különösen Savannah városa olyan zenekarokat, és szőrösszterméket adtak a világnak, mint a Baroness, vagy a Kylesa, és azok, akik ellátogatnak most szombaton a Tündérgyárba, biztos, hogy a Black Tuskot is a város nevezetességei közt fogják emlegetni (ha nem tennék még ezt). Penge Borisz már megmondta: „a súly a megbízhatóság jele”, és aki vitatná ezt az örök igazságot, annak még pénzt se kell adnia azért, hogy végignézhesse, hogy gyomrozzák a Relapse Records súlyemelői szépen sorban a közönség mély riffekre és tesztoszteronban dús hangorkánra éhes tagjait. Hogy ne unatkozzanak ezek a mocsárszörnyek, magukkal hozzák Rhode Island egyik új üdvöskéjét, a szintén Relapse-es Howlt, akiknek Full of Hell (nomen est omen) című debütlemezét hallgatva Boholy állítólag át akarta nevezni erre a hétvégére a Tündérgyárat simán Gyárra. Természetesen a magyar vendégszeretet jó híréről gondoskodni kell, így a HAW zenekarra hárult az a feladat, hogy a januári Helia koncertről megmaradt szemfestékfoltokat lápmező borítsa, mire színpadra állnak az amcsik (aki szeretne magának egy életre szóló sztorit, jenkizze le a Black Tusk valamelyik tagját). Vegyük át még egyszer: három zenekar, akiket a pokol is visszaküldene, és ingyenes belépés. Ezek után maximum az lehet a kérdés, hogy cserealsóneműt kell-e vinni, de igazából felesleges, ki akarna két gatyát is összecsinálni?
