2011. augusztus 5.
Ötvenedik kiadványának megjelentetésére készül az amerikai Run for Cover Records, ami nem lesz más, mint egy Mixed Signals címre hallgató válogatáslemez tizenkét zenekar közreműködésével. Természetesen nem egy hétköznapi kiadvány lesz az augusztus 30-án megjelenő lemez, hiszen teljesen új, eddig még nem hallott dalok szerepelnek a CD-n, bakeliten, és digitálisan is megjelenő gyűjtésen, illetve jár hozzá egy huszonnyolc oldalas, fekete-fehér booklet is. A Mixed Signals a többek közt a kiadó által is képviselt színtér vegyességét, változatosságát, erősségét és tehetségeit kívánja prezentálni, illetve megünnepli azt, hogy hét év kemény munkájával a Jeff Casazza által vezetett, Bostonban székelő cég eljutott odáig, hogy az egyik legnevesebb és legminőségibb rosterrel bíró kiadó legyen. Íme a nem kizárólag a Run for Cover által igazolt előadókból álló tracklist némi kommentárral és a bandanévben linkelve egy-egy ízelítő dallal:
1. Polar Bear Club – Killin’ It
Ugyan a nemrég nálunk járt dallamos punk/poszt-hardcore banda nem adott ki a Run for Covernél semmit sem, ellenben kiadójuk, a Bridge Nine gyakorlatilag a földije Jefféknek, és például Európába is azzal a Man Overboarddal jöttek, akiknek anyagait bakeliten a RfC hozta ki, az Európában besegítő turnédobosuk pedig abban a Fireworksben játszik, amelynek bakelites megjelenéseit szintén ők intézték. A Killin’ It nemsokára meghallgatható lesz a The View. The Life 7″-en, illetve szeptemberben majd a Clash Battle Guilt Pride albumon is.
2. Balance & Composure – Seahorses
Tőlük már közvetlenül is adott ki anyagot a RfC, ugyanis a Tigers Jaw/Balance & Composure splitet 2010-ben a No Sleep és a Run for Cover közösen vitte, hiszen a TJ-t akkor már leszerződtette Jeff, a B&C pedig a No Sleepnél tanyázott. Azóta náluk ki is adták a srácok a Separation címre hallgató nagylemezüket, ami különleges indie rock/poszt-hardcore keverék dalaival mindenképp az év egyik legjobb albuma lett, így természetes, hogy a Seahorses-t is nagyon várjuk.
3. Tigers Jaw – Distress Signal
A tavalyi split másik előadója az első a lemezen, amelyik jelenleg is a Run for Cover istállójához tartozik, hiszen 2010-es, harmadik nagylemezüket már ők hozták ki, illetve két ízben meg is jelentek a kiadó akusztikus 7″ sorozatán. A Two Worlds egy igen kellemes underground indie rock lemez volt tavaly, mindenféle, a műfajhoz kötött klisét nélkülöztek a dalok, az Absoltepunkon például úgy írták le, hogy a Get Up Kids találkozása azzal a bandával, ami a Brand New sose volt a Your Favorite Weapon és a Deja Entendu közt.
4. Hostage Calm – The ‘M’ Word
Egészen meglepő volt, hogy az oldal nem ment el a self-titled Hostage Calm anyag kritikája mellett, sőt, sokan új kedvencet avattak a hardcore punkból Clash-t húzva valami egészen különlegeset varázsoló bandában. Persze sokan csalódtak bennük, mikor a Lens vonalát mellőzve inkább egy egészen szerethető és nagyon laza poszt-punkot kezdtek el játszani sok műfaji kitekintéssel, de kétlem, hogy visszatérnének a hardcore-hoz, így az új daltól is a self-titled kedvelőinek érdemes sokat várnia.
5. The Menzingers – Irish Goodbyes
Nem fogok belefulladni a punk színtérpontokba, de én először a Menzingers nevével akkor találkoztam, mikor a Punknews 2010 legjobb lemezének kiáltotta ki a Chamberlain Waits-et. A Run for Coverhez nincs sok közük, ellenben napjaink „élvonalbeli” punk bandáihoz annál több, hiszen tényleg remek zenét játszanak, első lemezüket Jesse Cannon (második Shai Hulud, első Northstar), a Chamberlain’-t Matt Allison (Alkaline Trio, The Lawrence Arms) producelte, idén pedig szerződtette őket az Epitaph.
6. CSTVT – Bassett St.
A korábban Castevet névre hallgató CSTVT az emo újrafelfedezésének egyik fő karavellája volt 2009-es, Summer Fences, illetve tavalyi, The Echo & The Light címre hallgató nagylemezeivel, így nem is véletlen, hogy a Tiny Engines után a Run for Cover is lecsapott rájuk, és új név alatt megjelenő, self-titled 7″-ük már náluk jött ki. Zenéjükben az emo dinamikusabb nevei keverednek zajosabb, punkos megoldásokkal és egy nem épp emo énekhanggal, és mivel nincs két ugyanolyan anyaguk, így ki tudja, mit hoz majd a Bassett St.?
7. Daylight – Cursed
Anno túl drágának, illetve túl kevés embert megmozgatónak bizonyult a Run for Cover egyik turnécsomagja, így nem csak a Hostage Calm és az idén nagylemezt kiadó Basement nem jutott el hozzánk, hanem a Daylight se, akik ugyan még adósak egy albummal, de eddigi kiadványaik alapján mindenképp érdemes a Basement, a Title Fight, vagy épp a Such Gold mellett őket is megemlíteni napjaink legígéretesebb dallamos hardcore/punk bandái közt. A RfC-nél eddig csak egy akusztikus 7″-ük jelent meg, korábban a Get This Right és a Six Feet Under hozta ki a dolgaikat.
8. End of a Year Self Defense Family – I’ve Got An Idea…
Igen, ez az End of a Year’ az az End of a Year, valamiért szükségük volt erre a frappáns névváltoztatásra, mindenesetre zenéjük ugyanolyan maradt, továbbra is ők a Revolution Summer legjobb megidézői, és akik ott voltak a ‘pesti koncerten, azok elmondhatják, hogy élőben is nagyon jók. Kiadványok terén nem szűkölködnek, így ez az egy dal tőlük szinte fel se tűnik – egyébként ők is külsősök a Run for Covernél, hiszen jelenleg a Deathwishnél tanyáznak.
9. Daytrader – Texts and Tones
Tőlük viszont annál nagyobb szám az új nóta, hiszen a demoval együtt eddig összesen csupán nyolc daluk van, viszont a Last Days of Rome EP (melyet a RfC adott ki) az idei év eddigi legjobb EP-je, és olyan dalokkal, dallamokkal van tele, amelyek garantálják, hogy korai megjelenése ellenére decemberben is emlékezzünk majd a lemezre. Ők is az emo modern lovagjai közé tartoznak leginkább, bár jó adag pop-punkot is találni a lemezen, tehát nem érdemes őket például a CSTVT-hez hasonlítani.
10. Make Do and Mend – Coats
Tavalyi, Touché Amoré-val közös splitjükkel, illetve debütáló nagylemezükkel, az End Measured Mile-lal a Make Do and Mend véglegesen felírta magát a dallamos punk térképére, hiszen rengeteg embernél ők hozták össze az év albumát is. Ugyan a kiadóval nem volt közös munkájuk, de lassan elidegeníthetetlen részei lesznek a Wonder Years, Transit, Fireworks, és Title Fight (mind RfC) által fémjelzett punk színtérnek. Mivel az EMM-t mi is imádtuk, így magasak az elvárásaink az új daltól, ahogy a Hot Water Music előtti fellépésüktől is.
11. The Tower and the Fool – Die Alone
A Run for Cover legfrissebb igazolása a Tower and the Fool, akik eleinte két barát közös dalírói mókájaként kezdődtek, de az első EP előtt még négy taggal egészültek ki, köztük a korábban (2001 és 2003 közt) a Hot Rod Circuitban doboló Mike Poormannel, a kiadványon pedig elsősorban folk/indie rockot, countryt játszanak, de azt olyan meggyőzően, hogy a leginkább punk bandákban utazó Jeff le is szerződtette őket, és debütalbumuk szeptemberen náluk jelenik meg – a Die Alone-nal a fedélzetén.
12. The World Is A Beautiful Place & I Am No Longer Afraid to Die – To the Janitor King
Nem csak a CSTVT és a Daytrader képviseli az emo revival élvonalát, hanem az iszonyatosan hosszú nevű The World Is A Beautiful Place’ is, akik az ezredforduló előtti emo/indie hangzást célozták meg eddigi két EP-jükön, bevallásuk szerint leginkább az Appleseed Cast iskoláját követve a poszt-rockos kikacsintásokkal. A gyűjtést és ezt a maratoni hírt záró banda jelenleg a Topshelfnél van, akik a No Sleep és a Bridge Nine mellett a negyedik nagy szereplő ezen a punk/indie/emo színtéren, és ha minden igaz, hamarosan a banda majd nagylemezt ad ki, a To the Janitor King pedig talán már erről van.
A kiadó legtöbb anyaga meghallgatható a cég Bandcamp oldalán.
