2012. április 28.
Az 1980-ban, Hollandiában megalapított Roadrunner kiadó egy ideje a legnépszerűbb téma a megfelelő internetes fórumokon, ugyanis elterjedt, majd valóssá is vált az a pletyka, hogy a Warner Music eleinte többségi, majd teljes tulajdonában lévő cég áldozatául esett a nagykiadó megszorító intézkedéseinek. Rengeteg változata terjedt el a költségfaragó lépések hatásainak, jelenleg az tűnik biztosnak, hogy a Roadrunner kanadai, holland (tehát alapító!) és brit irodáját is bezárták, a dolgozókat kirúgták, a többi székhelynek is leépítésekkel kell számolnia, a cég tulajdonosa és alapítója, Cees Wessels pedig lemondott tisztségéről. Az eseményt több ismert személy is kommentálta, leginkább Matt Heafy (Trivium) akadt ki, aki a Twitter felületén támadta a Warnert és a kalózkodást, a Sumerian elnöke, Ash Avildsen pedig a Ferret és a Trustkill sorsához hasonlította az eseményeket, valamint kijelentette, hogy cége sosem kerül majd egy zsíros csekk miatt valamelyik nagykiadóhoz. Ugyan a Roadrunner név ettől függetlenül fennmarad, de azért érdemes áttekinteni, hogy miért is napjaink talán legfontosabb metalkiadója.
1980-ban még csak azzal foglalkoztak, hogy amerikai előadók lemezeit terjesztették Európában, majd ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1986-ban megnyitották amerikai irodájukat, és folytatták a lemezkiadást: olyan albumok tartoztak a RR katalógusába a ’80-as években, mint a Mercyful Fate és King Diamond lemezei, ők ismertették meg a világgal az Obituary nevét, valamint a Sepultura is náluk adta ki a Schizophrenia utáni albumait.
A ’90-es években már a metalzene egyik legnagyobb (sőt, a death metal kapcsán az „egyik” el is hagyható) kiadójává váltak olyan előadókkal, mint a Deicide, a Death, a Life of Agony, a Gorguts, a Machine Head, a Type O Negative, a Pestilence, az Annihilator, a Biohazard és a Suffocation, és olyan klasszikus kiadványokkal, mint a River Runs Red, a The Erosion of Sanity, a Focus, az Individual Thought Patterns, a Testimony of the Ancients, a Demanufacture és a Burn My Eyes. Az évtized végére azonban a fenti csapatok egy része vagy feloszlott, vagy elhagyta a kiadót (King Diamond is elégedetlen volt velük), ami abszolút nem zavarta Wessels-t, hiszen akkoriban úgyis a nu-metal szelei kezdtek fújni, így olyan zenekarok bukkantak fel náluk, mint a Coal Chamber és a Spineshank, később pedig a Dry Kill Logic, a Five Pointe O és a 36 Crazyfists.
A kiadó a 2000-es években igazi nagyhatalommá vált, bölcsen csak mértékkel nyúltak bele a metalcore-ba (Killswitch Engage, Trivium, stb.), és vegyes rosterüknek, valamint nagyon sikeres bandáiknak (pl. a kezdetek óta náluk lévő Slipknot, vagy a rádiókat uraló Nickelback) köszönhetően 2006-ban a WMG megvette részvényeik több, mint 70%-át. Jelenleg már minden részvényük a Warner kezében van, előadóik közt pedig olyan nevek vannak, mint az Opeth, a Gojira, a Porcupine Tree, a Dream Theater, a Trivium, a Soulfly és a Stone Sour.
