2017. február 26.
Képzeld el, hogy Django feláldoz egy kecskét a színpadon, miközben a háttérben rabszolgák félelmetes kántálásai zengenek és visító gitárriffek égnek, aztán a sátánidéző ritmikus lánccsörgetés helyét átveszik a norvég black metal hátborzongatón ismerős dallamai.
Valahogy így kell elképzelni a Zeal & Ardor dalainak hangulatát Manuel Gagneux, a projekt értelmi szerzője szerint. A svájci-amerikai zenész egy viccnek szánt ötleten felbuzdulva fogta magát, meg az Amerika déli államaiból ismert, néger rabszolgák által előadott zenét, és összehozta azt a black metal elemeivel. Az alapkoncepció szerint ugyanis az amerikai rabszolgákra ugyanúgy kényszerítették rá a kereszténységet, mint a norvégokra, akiknél a ’90-es években a black metal az egyház elleni lázadás formájaként nőtte ki magát.
Gagneux tavaly nyáron teljesen egyedül rakta össze és adta ki a projekt az első lemezét, és annak ellenére, hogy a kevert stílusok mennyire távol állnak egymástól, a Devil Is Fine album egy meglepően működőképes és egyedi anyag lett. Úgy tud új mutatni az okkult gospelek, a blues-os témák, a black metal és itt-ott némi hip-hop felhasználásával, hogy nem veszik el a stílusok sokaságában. A lemeznek végül a napokban volt hivatalos megjelenése, mely az eredeti dalok mellett extra felvételeket is tartalmaz.
Az egyszemélyes formáció nemrég teljes bandává bővült, és már fel is vettek egy stúdiókoncertet a svájci Couleur 3 stúdióban, valamint egy európai turnét is terveznek a tavaszra. Hazánkat sajnos nem érintik, a legközelebbi helyszín április 24-én Prágában lesz.
