2019. szeptember 29.
Júliusban volt tízéves az August Burns Red hármas számú lemeze, a Constellations, amit a metalcore-banda a jubileum alkalmából egész évben turnéztat, nálunk a Dürer Kertben is lesz albumvégigjátszós koncert november 23-án. A zenekarral nemrég az Alternative Press csinált egy videóinterjút, amiben többek között azt kérdezték tőlük, mi az az öt dolog, amit utólag megváltoztatnának a lemezen. Matt Greiner dobos és JB Brubaker gitáros pedig szépen elkezdték sorolni az olyan apróságokat, amik nekünk, a bandán kívüli arcoknak valószínűleg soha eszünkbe sem jutottak volna:
Matt: Én írtam az Existence szövegét, ami a második szám az albumon. A vége felé van egy rész, ami nagyon fura ütemmutatóban van, és emlékszem, amikor azt a részt írtam, próbáltam úgy csinálni, hogy jó flow-ja legyen. Nem jut eszembe, hogy van pontosan, de az lett volna a lényege, hogy gördülékeny legyen, de nem lett. Azt egy kicsit máshogy kellett volna kidolgoznom Jake-kel.
You’re hurt. You’re broken. That’s alright. That makes us who we are.
Úgy akartam, hogy majd ez legyen a fogós ragadós rész, amit megjegyzel, de úgy érzem, nem igazán sikerült. Ott volt a fejemben, még a próbatermünk falára is felírtam, de nem sikerült. Nem rossz, csak nem is ragadós.
JB: Akkoriban nem lettünk volna hajlandók változtatni rajta. Azt mondtuk volna, hogy ez király, ez egy páratlan ütem, így kell lennie.
Matt: Olyan, mint a Meshuggah!
Matt: A második dolog, hogy lelassítottam volna…
JB: Az egész lemezt. (közös röhögés)
Matt: Az utolsó szám, a Crusades bizonyos részeit. Szerintem van pár téma, ami nagyobbat ütött volna, ha egy kicsit lassabb
Matt: A Meridian, ami a lemez lassabb, borongósabb száma – ez inkább a kiadásra vonatkozik, de szerintem jobban meg kellett volna tolnunk azt a dalt. Szerintem az az egyik legjobb dal a lemezen, annak ellenére, hogy annyira különböző, és úgy is kellett volna kezelnünk, mint a lemez egyik húzódalát. Engem egy kicsit az Underoath furább dalaira emlékeztet a Define the Great Line-ról.
JB: Szerintem több időt kellett volna szánnunk a gitárok felvételére. Igazából ez addig nem is igazán tűnt fel nekem, amíg nem kevertük újra a lemezt, de amikor az újrakeverésnél visszahallgattam az elkülönített gitársávokat, úgy éreztem, hogy némelyik nem valami jó. Jobban is fel tudtuk volna játszani, amitől az egész album egy kicsit tisztább lehetett volna. De vannak, akik meg azt mondanák, hogy attól kevésbé lett volna karakteres.
Matt: Bírom azt a részt, amikor Tommy [Rogers, Between the Buried and Me] énekel az Indonesiában, de többet is kihozhattunk volna abból, hogy ott ő énekel. Azt hiszem, attól kiemelkedőbb lett volna az a dal, vagy máshogy mondva többet is énekelhetett volna, ahelyett, hogy csak ilyen vontatott hangokat énekel. Rendesen kiengedhette volna a hangját.
JB: Lehetett volna izgalmasabb.
Matt: Mint egy refrén, teli torokból, „huááá!”
JB: Az, hogy Tommy vendégénekel, tök király, de írhattunk volna egy jobb témát.
Matt: Beleolvad a dalba, ahelyett, hogy kiemelkedne belőle.
