2024. július 26.
Egyelőre nem tudni, mire készül az ausztrál Ocean Grove a 2022-es Up in the Air Forever lemezük után, de az biztos, hogy két dallal már elrajtolták a SharpTone-os karrierjüket: az egyik a májusban kijött Fly Away volt, ami agresszív törzsi taktusokat lejtett, megidézve az olyan bandákat, mint a Soulfly vagy az Ill Nino, a másik pedig a most kiadott My Disaster. Ez a mostani valamivel higgadtabb darab, viszont ennél tovább már tényleg nehéz lenne tolni a nu metal nosztalgiamércét, annyira ódzsí az egész mind külcsínben, mind belbecsben.
A dalról Dale Tanner énekes ezt mondja:
Egy számunkra sem ismeretlen témát dolgoz fel: még jobban belemélyül az emberi létbtel járó mentális magasságokba, mélypontokba és káoszba. Keményen odavág, de olyan érzelmi tudatossággal, amelyet a hallgatóink könnyen befogadhatnak.
És valóban, a dal meg a teljes esztétika az Y2K-s korszakot idézi, leszámítva talán a mentálhigiénés topikot – ami, mint tudjuk, húsz éve még nem létezett, vagy igen, csak „hisztiként” aposztrofálták. Ám a szemcsés videó, a vágások, de még Dale szemöldökpiercingje is azt sugallja, hogy a nu metal sose volt halott, csak le volt fagyasztva Vanilla Ice hűtőtáskájában.
