2015. szeptember 30.
A Byron Bay-i metalcore bajnok Parkway Drive idén szeptemberben két okból is a figyelem központjában kell, hogy legyen: egyrészt megjelent a több szempontból is változást hozó IRE, amely a srácok ötödik nagylemeze már (!) a sorban, másrészt szeptember 12-én betöltötte 10. születésnapját a 2000-es évek egyik legklasszikusabb és legnépszerűbb dallamos metalcore lemeze, a Killing With a Smile, a srácok debütáló korongja. Most az idén szeptemberben jubiláló lemezről, valamint a zenekar körül történt akkori eseményekről emlékezünk egy kicsit meg. Ne feledjétek, érkezik az IRE lemezről is a kritikánk, illetve várunk titeket egy-egy pacsira jövő februárban, az év EU-s metalcore/deathcore turnéján! Reméljük minél többen ott lesztek az IRE lemezbemutatóján!
Az ausztrál szörfimádók nem véletlen lettek a szcéna nagy kedvencei: kifogástalanul keverték a dallamos metal riffeket a szaggató breakdownokkal, kellően voltak kemények és voltak mértékkel érzelmesek, egyfelől a 2000-es évek közepén továbbformálódó metalcore kulcsfontosságú karakterei lettek, és ehhez bizony maradéktalan alázattal és rengeteg munkával jártak hozzá. Ha van metalcore banda, amelytől nem vennénk el egy több tízezres fesztivál közönséget sem, akkor az a Parkway Drive.
A zenekar 2003-ban alakult Winston McCall énekes, Luke Kilpatrick gitáros, Jeff Ling gitáros, Ben Gordon dobos és Brett Versteeg bőgős által. Az öttagú zenekar előbb tolt egy splitet még ugyanebben az évben az akkor még nagylemezmentes, de később műfajkedvenccé váló I Killed the Prom Queen társaságában, majd megjelentek egy hardcore válogatáslemezen, a What We’ve Built-en. Ezután 2004-ben a sydney-i Resist Records gondozásában megérkezett a Don’t Close Your Eye EP (amelyen már Shaun Cash bőgőzött), és a fiúk szépen be is robbantak a szcénába, ahogy kell. Első ízben a „hazai” hardcore és metalcore színtér fogadta be a csapatot, azonban ekkoriban még inkább csak előzenekarként funkcionáltak, de legalább olyan bandákkal oszthatták meg már ekkor is a színpadot (sok-sok tapasztalatot gyűjtve), mint a Bleeding Through, a Shadows Fall, az Every Time I Die vagy a Hatebreed, mellettük természetesen az ausztrál szcéna tagjaival játszottak (lásd IKTPQ), de több amerikai banda ausztrál fellépéséhez hozzácsapódtak. Ez már 2004 környékének vége lehetett, a csapaton belül megérett a poszt-EP utáni tipikus zenekari inger, hogy nagylemezt kell kiadni. A srácok ezzel a szándékkal egészen Massachusetts-ig repültek, ahol már nem csak EP-hosszú tervvel kopogtattak be a Killswitch Engage atyaúristen Adam Dutkiewicz ajtaján. Ez a terv egy bizonyos Killing With a Smile volt.
A lemezt bizony mindössze 2 hét alatt (!) rögzítették a westfieldi Zing Studios-ban, itt pedig egy újabb bőgős váltás történt, ezt a lemezt már Jia O’Connorral vették fel. A lemezt végül szeptember 12-én adták ki a Resist Records-on keresztül, sőt egy klippel is megtámogatták, amelyet a Smoke ‘Em If Ya Got ‘Emre forgattak. A lemezre egyébként filmrészleteket is bevágtak, pl. a Guns for Show, Knives for a Pro-ban Die Hard 2 hangklipeket hallhatunk, a Mutiny pedig a Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearlből emelt ki sample részleteket. A lemez végül második helyen nyitott az ausztrál Independent Charton. A korong ezután tovább aratott: a debüt album az egész országban jól fogyott, valamint a metalcore rajongó Észak-Amerika is zabálta a lemezt az Epitaph gondozásában. A még nagyobb sikert hozó Horizons-t is egyébként Dutkiewicz segítségével rögzítették a srácok, az ezt követő tíz évben pedig további három lemezt jelentettek meg, az öt napja megjelent IRE pedig szinte a Killing With a Smile tízéves évfordulóján jelent meg. Egy biográfiai megemlékezés viszont nem lehet teljes anélkül, hogy nem hallgatnánk újra a lemezt! Alul be is linkeltük, hogy nosztalgikus hangulatba tegyünk titeket, illetve itt köszönnénk meg a forrásokat a Behind Magazine-nak.
