2013. május 31.
.jpg)
A kérdés talán érdektelennek tűnhet (bár mindig öröm híresebb arcokat megtalálni a hardcore színtéren, ld. Pete Wentz és a Racetraitor vagy Zack de la Rocha és az Inside Out), hiszen a Mushroomhead sosem tartozott azon zenekarok közé, akikről a szerkesztőség szívesen áradozott volna, de ettől függetlenül maga a név a mai napig ismerősen cseng a modern metálos berkeken belül. Ez nem csak annak köszönhető, hogy a jelenleg héttagú banda a mai napig aktív (legutoljára három éve adtak ki nagylemezt), hanem annak is, hogy a generációnk számára igen meghatározó Slipknottal volt egy elhúzódó vitájuk az ezredforduló környékén. A leginkább a Mushroomhead által kezdeményezett, és a rajongók által felhevített összezörrenés oka az volt, hogy a zenekar nem nézte jó szemmel azt, hogy a szintén maszkokban és egyenruhában fellépő Slipknot jóval sikeresebb náluk, miközben szerintük a felfutásban nagy szerepet játszó imidzsüket tőlük lopták. Ez persze elég gyorsan elcsitult, és manapság már a közös turné gondolata is felmerült a két banda táborában.
Ha lesznek koncertek, azokon viszont biztosan nem lesz ott Jason „J Mann” Popson, a csapat 2004-ben kilépett énekese, azonban így, 2013-ban is érdemes lehet beszélni Popsonról, hiszen pont másfél évtizeddel ezelőtt egy olyan kiadványhoz adta a nevét (miközben évek óta a Mushroomhead egyik énekese volt), amit annak fényében mindenképp érdemes elővenni, hogy az Integrity új albuma nemsokára hivatalosan is megjelenik. Azoknak, akik olvasták az Integrity munkásságáról írt cikkünket és bele is hallgattak a banda kiemelt lemezeibe (reméljük, ezt mindenki megtette), bizonyára van néhány kérdésük ezzel a megjegyzéssel kapcsolatban.
ELSŐ KÉRDÉS: hogy kapcsolódik egy alternatív metalbanda a metálos hardcore-ban utazó Integrityhez?
A dolog nem bonyolult, hiszen Jakab kolléga már a cikkben is megemlített egy In Cold Blood nevű zenekart, akik 1998-ban jártak is Szombathelyen. Ezt a bandát az Integrityből később kitett Melnick fivérek (Aaron és Lenny) és a One Life Crew-ból is ismert Blaze Tishko alapította meg, és miután az első énekesük kilépett, bevették a szintén clevelandi Popsont.
MÁSODIK KÉRDÉS: hogy került a képbe Popson, mikor épp ekkor adta ki a gombafejekkel a Superbuickot?
Nos, Cleveland nem egy nagy város. Olyannyira nem, hogy Popson egyik kisebb bandájának, a State of Convictionnek a lemezét maga Dwid adta ki a Holy Terrorral (ez a banda egy ideje újra aktív egyébként). Sőt, az említett Superbuick producere az a Bill Korecky volt, aki szinte az összes korai Integrity és Catharsis anyagon dolgozott. Kicsi a világ.
HARMADIK KÉRDÉS: akkor mi is történt 15 évvel ezelőtt?
Az, hogy miután az Integrity kiadója, a Victory (igen, ez ugyanaz a cég, ami ma Design the Skyline-okat és The Bunny The Beareket futtat) szerződtette a bandát, az megírt egy kiváló Integrity-stílusú albumot Hell On Earth címmel 1998-ban, ami például a Pale Creation Twilight Hauntjával párban elemi erővel mutatja meg, hogy Dwidék hatása már a saját idejükben is milyen hatalmas volt, ráadásul remekül illik abba a sorba, amit a ’90-es évek metalcore alapbandáival megkezdtünk.
Az In Cold Blood sajnos nem húzta sokáig, J Mann kilépett a nagylemez kiadása után, és turnézni már az eredeti énekesükkel mentek, vele adták azt az állítólag pocsék szombathelyi koncertet is 1998-ban (olyan bandák társaságában, mint a Cause For Alarm, az As Friends Rust és a második fellépését jegyző Newborn). Ezután feloszlottak, de még előtte felvettek egy Suicide King című demót, amit az Integrity örökségét (is) ápoló A389 Records 2009-ben kiadott a banda debütáló hétcolos kislemezével együtt (azért említettük az előbb pont a Pale Creationt, mert az ő nagylemezüket is újra kiadta a cég). Végezetül pedig íme a tizenötödik születésnapját ünneplő lemez, a mikrofon mögött Jason „J Mann” Popsonnal:
