Meglepően kemény lett a BMTH új dala

Megjelent a Bring Me the Horizon legújabb dala, a Death Stranding című videojáték Timefall című soundtrakjére készült Ludens. Olyan, mintha az utolsó 3 nagylemez keveréke lenne, megvan benne az idei amo elektrós hangvétele, de még egy olyan nettó metálos rész is, amilyet a Sempiternal óta nemigen hallottunk a bandától. Oli Skyes persze azt mondja, hogy egyik korábbi lemezre sem hasonlít, szerinte cyberpunkos és poszt-numetalos hangulatú.

A frontember amúgy azt is elárulta az NME-nek adott interjújában, hogy a bandának alig egy hét alatt kellett összedobnia a dalt.

Öt napunk volt arra, hogy megírjuk. Elég sokáig tárgyaltunk a Sonyval és Kodzsimával. Nagyon izgatott voltam, mivel imádom a Metal Gear Solidot, Kodzsima meg a kedvenc játékfejlesztőm, egy élő legenda. De addig húzódott a sok jogi szarakodás, hogy már azt hittük, nem lesz az egészből semmi. Aztán jött egy hívás a menedzserünktől, hogy “Mehet a dolog, de egy héten belül meg kell lennie.” Mi meg: “Nem is írtunk még semmit! Nem lehet haladékot kérni, vagy először csak egy demót küldeni nekik?” Erre ő: “Ha nem adjátok le a dalt szombat délután 1-kor, akkor nem fogják felhasználni.”

Éppen Kelet-Európában voltunk turnén. Lee nem is jött velünk, mert épp azelőtt született meg a gyereke, szóval csak én, Jordan, meg a laptopja voltunk ott. Minden nap hotelszobákban stúdióztunk, és kipréseltük magunkból ezt a dalt. Kibaszott őrület volt, őszintén szólva. Azt sem tudtam, hol kezdjem el. “Mi a francról fogok énekelni?” Azt akartam, hogy valahogy kapcsolódjon a játékhoz, de nem akartam konkrétan arról énekelni.

Oli végül a játék szellemi atyja, Hideo Kodzsima weboldalán találta meg az inspirációt, amiből egy, az egész emberiségről szóló dal született.

Ránéztem a weboldalára, és betöltés közben feljött valami szöveg, hogy “Nem homo sapiens vagyunk, hanem homo ludens”, ami a “játékos” latinul. Az egész arról szólt, hogy szerinte a kreativitásunk a legjobb tulajdonságunk és az emberiség legnagyobb reménye. Meg valami olyasmiről, hogy ha az összes virág kihalt, és itt a világ vége, még akkor is lesz remény, amíg vannak emberek a bolygón, mert mindig megtaláljuk a módját, hogy alkalmazkodjunk. Feltalálunk, alkotunk, és habár rengeteg szörnyű dolgot csinálunk, de rengeteg csodálatos dolgot is.

Ami pedig a zenekar további terveit illeti, a BMTH is azt fontolgatja, hogy szakít a nagylemez formátummal.

A Ludens az első hallható dal az új lemezről. Nem csinálunk megint albumot, talán soha többé. Azon gondolkodunk, hogy rövidebb lemezeket csináljunk. Nem akarok semmi olyat mondani, amit aztán nem tartunk be, de az a terv, hogy jövőre több lemezt is kiadjunk.

Tök büszke vagyok az amóra, de kibaszott kínkeserves volt megcsinálni. Egy egész évet áldoztunk rá az életünkből, és egy kicsit úgy érzem: “Minek? Úgysem fogjuk eljátszani az összes dalt soha.” Be kell osztanunk a kreativitásunkat az összes dalra. Írunk egy tök jó popdalt, aztán írni kell egy súlyos dalt is, hogy meglegyen az egyensúly, aztán meg gondolni kell arra is, melyik lesz a single. Kurva sok dolgot kell figyelembe venni, hogy azok hogy férnek majd össze egy 15 számos albumon. Én nem akarom ezt.

A Ludenst megírni tiszta őrület volt, de közben tök jó buli. Csak egyetlen dalt kellett megírnunk, hogy menjen a játékba. Nem kellett megírnunk a világ legnagyobb dalát. Szeretek úgy dalokat írni, hogy nem kell foglalkoznom azzal, hogy milyennek kellene lennie.

Emellett Oli azt mondja, az a terve, hogy mindegyik új kislemez teljesen különböző lesz egymástól.

Bírom hogy a lemezeink simán eljutnak a tiszta poptól a zúzásig, aztán meg az elektronikáig, és legközelebb szeretnék pár olyan lemezt csinálni, hogy mindegyiknek legyen egy sajátos hangulata. Nem kell mindig érzelmi hullámvasútnak lennie, néha mondhatjuk azt is, hogy “most mérges vagyok, úgyhogy ezt a lemezt fogom meghallgatni”, vagy kereshetünk valami nyugisabbat. Mindig van egy bizonyos fokú kompromisszum, de nagyon szeretnék tök fura, elektrós dalokat írni.

Az új dalhoz egyébként egy szöveges videó készült, itt is van: