2014. február 16.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év hatodik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: The Letter Black, Indian, Lock & Key, Fleshgod Apocalypse, Narcotic Wasteland, Twelve Foot Ninja, Brutality Will Prevail, Brutal Truth, Steak Number Eight, Forus, dAsh, Dream Theater, Death Angel, Volbeat, Lorelei, Canterbury. Kik a kedvenceid a héten?
Dögös énekesnő. Rockzene. Imidzsklip. A többit a szemetekre bízzuk, mást úgysem lehet belelátni, mint a külsőségeket. (BB)
Rothadt lelkű olvasóink figyelem! A Relapse Records szokáshoz híven biztosította a 2014-es év egyik legmocskosabb és legundorítóbb lemezét az új Indian képében, no és mindezt a lehető legjobb értelemben. Blackes, sludges-os zaj az, amit itt hallunk és abból is a lehető leggonoszabb. Ha most épp hömpölygő fájdalomra vágysz, akkor kattints, mert amúgy ez csak haladóknak ajánlott. Hazai koncertet kérünk. (BK)
Amilyen erővel és témával nyit a dal, olyan csalódást is okoz, ahogy halad előre a So Alone. A felénél lemennek parasztba, ahol már érezzük, hogy ebből a nótából sokkal többet nem fognak kipréselni, pedig a borzalmasan egysikú imidzsklip mellé valami élvezhető kellett volna, hogy ehhez mégegyszer legyen türelme az embernek. (JB)
A Fleshgod Apocalypse gárdája igen magasra rakta a lécet, mikor saját márkájú tésztával jelentkezett, de persze a tavalyi évben ezen kívül egy nagyon komoly nagylemezt is sikerült összehozniuk a mindenféle főzőcskézés mellett. A Pathfinder klipje szerencsére jócskán túlmutat a szokványos imidzsklipeken, de természetesen tartalmazza a derék olaszokra jellemző elemeket is: megcsodálhatjuk milyen remek dolog hat percen át szünet nélkül blastelni, illetve hasonló tempóban, fogvicsorgatva gitározni – mondjuk egy fél kiló trappistát egészen gyorsan ráreszelnének a tőlük rendelt tésztáinkra. (FB)
Nagy valószínűséggel ismeretlenül cseng a fent olvasható név, Narcotic Wasteland, de, ha azt mondom, hogy Dallas Toler- Wade, akkor az már sejtet valamit, nem? A Nile egyik főnőkének új projektjéről van szó, ami hasonlóan azt a vonalat viszi tovább, amit már tőle megszoktunk némileg hagyományosabb, oldschoolabb és thrashesebb vonalon. Jó barátait verbuválta itt maga köré, hogy a nem Nile kompatibilis dalait is színpadra vihesse. Ehhez érkezett most meg az első klip, mely a dalhoz mérten túl bonyolítás nélkül mutatja a be a csapat tagjait és játékukat. Nem kötelező, de Nile rajongóknak kifejezetten érdekes lehet! (BK)
Ha a héten egy klipet nézel meg, az legyen ez, hiszen a ténylegesen vicces/szórakoztató klipek száma ma már annyira alacsony, hogy igazi gyöngyszemnek számít a Tweve Foot Ninja új videója. (JB)
Nagyon klassz, hogy ilyen setét hangulatú vágóképekkel van díszítve ez az átlagos imidzsvideó, de az azért elvesz az új Brutality Will Prevail klip audiovizuális élményéből, hogy az új énekessel (aki amúgy nem teljesít rosszul) bejött egy ilyen ünneprontó nótázgatás a világukba. Nem kell ehhez csőlátó „pincér, tiszta ének került a hardcore-omba!” hozzáállás, egyszerűen ebben a formában félresül a dalolászás. (JÁ)
Igazából nem ezzel akartam kezdeni, de jó, ha mindenki okul a hibámból: ne maximális hangerőn indítsuk el a Brutal Truth klipjét fejhallgatóinkon, hiszen garantált egy közepes méretű infarktus és a képi világ ehhez még gyorsan hozzácsap egy kellemes epilepsziás rohamot is, csak hogy jól végződjön a nap. Ha netán nem ismernénk a zenekart, a fentiekből sejthető, hogy popba illő megoldások helyett a kísérletezésé és a lélekfölkavarásé a főszerep, a sajátos hangulatra vevő olvasóink a félig-meddig komoly figyelmeztetések ellenére nyugodtan bökjenek rá. (FB)
A tavalyi év egyik kiváló, és poszt-metalosan alulpromotált lemeze volt a The Hutch, ez pedig már a harmadik videoklip a koronghoz, ami persze ezúttal se fog senkit érdekelni. Pedig most még át is verik a potenciális közönséget ezzel az Amorphis hangulatú slágerrel, ami ráadásul így, kiszakítva a lemez kontextusából, nem is működik túl jól. Az album azért ennél jóval sokrétűbb, tegyetek vele egy próbát! A klipről tucatnyi cápás b-film megtekintése után túl sok jót sajnos nem tudunk mondani, bár akadnak azért hangulatos vizuális megoldások. (BG)
A skate punk/dallamoshardcore mezsgyéjén utazó Forus a francia punkszíntér egyik legkiemelkedőbb alakja, márciusban új lemezt dobnak a piacra, ennek promotálására pedig meg is érkezett az első videó a War’s Not Over, I’ve Just Found the Flag című dalra. Fekete-fehér színkompozíció, értelmetlen ugra-bugra és elég király „zászló akrobatika?” jellemzi a videót. A dal egyébként elég jól húz, mi várjuk a lemezt. (BB)
A technikás vonal kedvelői valószínűleg az első néhány másodpercet követően felfigyelnek a magyar dAsh klipesített szerzeményére, majd ezek után arra is, hogy mennyivel nagyobbat csapna az arcukba, ha valamivel súlyosabb hangzással bírna. Néhol egy kissé talán túlszaporodtak a nullák, ezeken egy kiforrottabb megszólalás sokat tudna dobni, viszont az ötletes kiállásokkal így is sikerül ellensúlyozniuk ezek jelentős hányadát. Ha egyelőre nem is tökéletes, ígéretesnek felettébb ígéretes. (FB)
A kaliforniai Death Angel már hetedik nagylemezénél tart, ami tavaly októberben jelent meg The Dream Calls for Blood címmel. A Left for Dead című nyitódalhoz választottak egy rendkívül költséghatékony klipet a legendás thrasherek: a bónusz „Making of” DVD jeleneteit ollózták össze, így ennek megfelelően a videó is pont annyira hangzik izgalmasan, mint leírva. (Benyo)
Nehéz meggyőznie magát az embernek a Lonesome Rider felemás klipje kapcsán arról, hogy felfelé kerekítse a videót úgy, hogy közben ez az egészen pocsék dal szól. A videó még elmegy, de ez a dal a dánok leggyengébb pillanatai közé tartozik, ami azért nem kis szó. (JÁ)
Valószínűleg nem a Lorelei lesz az a banda, akiket pálmaáglengetéssel üdvözöl a nép a deathcore megváltóiként, hiába a BTBAM földijei a srácok. Van azért egy-két érdekes elem a zenéjükben, ezek közül kevéssé izgalmasak a „djentre hangolt” témák,valamivel fantáziadúsabbak a Winds of Plague-hez (vagy esetükben inkább a Fleshgod Apocalypse-hez) hasonlóan a gitárok alatt majdhogynem külön dalként megszólaló „szimfonikus” elemek. A klip pedig vicces, a két énekes arckifejezései miatt sajnos inkább kínosan, mindenesetre legalább ők feldobják a véresen is unalmas imidzsklippet. (BG)
A szigetországi Canterbury zenekar lényegében a hipszterek Karnivool-jaként körülírható. Ezt a Think It Over című nóta is alátámasztja, kellemes gitárlötyögés jó dallamokkal, hozzá illő steril, szépen fényképezett klippel. Még egy félmeztelen tumblr-pozitív tetovált srác is belefért a koncepcióba, ezzel erősítve a H&M reklám hangulatot. (TM)
Abban ugyan szinte biztosak vagyunk, hogy a self-titled nagylemezzel nem szerzett újabb rajongókat a zenekar (nem mintha erre szükségük lenne), viszont azt el kell ismerni, hogy klipkészítés terén szintet lépett a Dream Theater. Ha visszaemlékszünk, a The Enemy Inside a kliséket példaértékű őszinteséggel vegyítve tálaló háborúellenes klippet kapott, ami így az együttes történetének legjobb klipje lett. Hogy miért erről beszélünk? Mert a The Looking Glass-ről nem nagyon lehet, egyszerű imidzsklip, ráadásul most mindenki azt fogja majd hinni, hogy a „looking glass” kristálygömböt jelent, pedig nem is. (BG)
