2014. február 10.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év ötödik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Paramore, Endless Heights, Polar, Taking Back Sunday, Fuck You And Die, Within Temptation, Ektomorf, Chimaira, Piece By Piece; The Orphan, The Poet; Myka, Relocate; Stories, Homewrecker, The 1975, Cadaveres, Winds of Plague, The Ocean, Darkane. Kik a kedvenceid a héten?
Az új Paramore videó kapcsán szerencsére pozitív csalódást ért minket: az Ain’t It Fun egy határozottan ötletes és szimpatikus megvalósítással elkészített videó. A „játékos” rekordok a tetszésünket elnyerték (talán kivétel a bakelit összetörős, bár ha Falling in Reverse kópiák voltak, akkor nem bánjuk). Bár azt nem mondhatnánk, hogy túl sok értelmet találtunk volna ezekben a rekordokban… (BB)
Nem csak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, de Ausztráliában is hódít a „grunge punk”: az Apart From This nagylemeze mellé nyugodtan oda lehet tenni az Endless Heights albumát is. A New Bloom egyik dala, a Mosaic kapott most virágokkal teli imidzsklipet, amiben nincs túl sok látnivaló, de a dal egész jó. (JÁ)
Folyamatosan egyre népszerűbbek a metalos hangzású brit dallamos hardcore zenekarok, és ha nem csak egy ilyen slágert tud villantani a Polar holnap megjelenő második lemeze, akkor hamarosan ők is elérhetik a Heights vagy a Landscapes ismertségi szintjét. A Mountain Throne egy egyszerű, fényekre építő klipet kapott, ami olyan átlagos lett, hogy tettek bele egy csajt is. (JÁ)
A egykoron szebb napokat megélő Taking Back Sunday eléggé leadta a minőséget az elmúlt években, s a Flicker, Fade című ballada sem arra utal, hogy valaha is tudnak úgy majd érzelmet közvetíteni, mint 10 évvel ezelőtt. Az új videóban a zenekar egy kb. a 40-es éveket idéző szobában zenél, néhány kecses operatőri próbálkozás és hangsúlyos fényképezés mellett. A fakó és szürkés színek uralkodnak, a beállítások kicsit átlagosak és azt sem tudjuk mondani, hogy különösebben fantáziadús montázzsal lenne dolgunk. Egynek elmegy. (BB)
A Chimairához hasonlóan a Necrophagist és a The Black Dahlia Murder babérjaira törő, német Fuck You And Die (meg a klipben látható At The Gates póló se véletlen) is kiment a természetbe videót forgatni, esetükben a Fekete-erdőbe. A klip felvonultatja az összes death metal klisét (fejszék, patak(mű)vér, hullazsák, stb.), viszont óriási csavar van a végén, ami miatt érdemes végignézni a picit nyomasztó kisfilmet. A zene amúgy király, a kommentek közt ugyan panaszkodnak a dobra, de azért nincs komoly gond. (BG)
Tűkön ülünk, hiszen hamarosan itt az új Within Temptation nagylemez! Kellett erre is egy duett, mint az előzőre, hiszen az összetört szíveket valaminek össze kell majd varrnia. A klipben szereplő fiatalember pedig még a bénaságából is megszabadul a dal hallatán, hát mi számít csodának, ha ez nem? A végén aztán visszapattan az egykettes mocijára, hiszen mi mással lehetne megünnepelni a felépülést, minthogy még egyszer belerepeszteni egy betonfalba. (JB)
Egyszer majd kihámozzuk („No weakness anymore” után „my strength is gone”, vajon mire gondolt a költő?) a tőmondatokból, hogy Farkas Zoli miért ilyen elképesztően dühös (Szar az új Soulfly? Megint bejut a Parlamentbe a Jobbik?), mindenesetre a Numb and Sick című dalban igen erőteljesen próbálja tudatni a világgal, hogy ő most kurvára mérges. Cristian Machado egy kis vendégdallammal próbál enyhíteni a brutális érzelmeken (amilyen változatosak az utóbbi években az énektémái, instant por formájában is forgalmazhatná őket a tiszta énekre nem képes metalbandák piacán), és a messzi Amerikából még videót is küldött magáról a bányában dolgozó fiúknak. Az biztos, hogy a „Helyszínválasztás fontossága egy imidzsvideó kapcsán” szemináriumon ez a klip nem fog előkerülni. (JÁ)
A Chimaira ma már árnyéka önmagának (persze lehet mondani, hogy ez már nem is a Chimaira, így, hogy csak Mark Hunter az eredeti tag, de azért a recept tizenöt év alatt még így sem tudott gyökeresen megváltozni), ennek ellenére még lehet élvezetet találni a zenéjükben. Emil Werstler gitáreffektjei részben el tudják adni a dalt, a remek fényképezés valamint Austin D’Amond dobos stílusa és fejei pedig a klippet. Ezek nagyon működnek, a többi kevésbé, de azért hallottunk/láttunk már rosszabbat veterán bandáktól. (BG)
A Terror dobosának, Nick Jettnek nem ez a videó az első altesti húzása (ott van ugye a Booty Smell Good Doe projekt), de azért az még tőle se semmi, hogy a Primitive As Fuck EP egyik dalához olyan videót forgattak, amiben Jett a pornós körökben meglehetősen ismert, szétvarrt análspecialistát, Bonnie Rottent dugja meg (látszólag). Ez így leírva olcsó provokációnak tűnhet (az is), de a végeredményen igazából nehéz nem nevetni: az egy dolog, hogy a beszédhibával küzdő, rendkívül üres tekintetű Jett Amerika egyik leggagyibb gyorséttermében egy Poison Idea pólóban hódítja meg két hamburger közt a csajt, de közben végig egy olyan dal szól, ami gyakorlatilag egy pukipunk sláger Steel Panther dalszöveggel (az EP amúgy nem ilyen, szóval ez kb. olyan, mintha az Isten Háta Mögött anno a Közkúthoz csinált volna egy klipet, amiben Palika beakasztja Aleska Diamondnak egy jó Fornetti után). Valószínűleg nem a Klipözönben fogjuk kibeszélni, hogy egy ilyen vicc mennyire fér bele a hardcore punkba, de azért kíváncsi lennék, hogy erre mit reagált az utolsó lemezét a hardcore etikájának szentelő, más bandákat a zsánerből önjelölt kisbíróként kitagadó Scott Vogel, illetve hogy ezt a számot vajon játszani fogják-e a 95%-ban hímneműekből álló közönségüknek? #marmegintnemertjukaviccet (JÁ)
Kellemes rockzenét játszik a The Orphan, The Poet, amit már az első hangok után szeretni lehet, még úgy is, hogy a hozzátartozó videó egy fekete-fehérben felvett próbatermi hangulatot idéző valami, amit az ember az első perc után megun. A füsttől nem lett izgalmasabb. (JB)
Két dolgot állapíthatunk meg a Myka, Relocate új videójából: az ordibálós srácnak sajnos nem mondta még senki, hogy a tányér méretű fültágító még mindig überszarul néz ki és egy fokkal sem lett menőbb tőle. Emellett pedig az énekesnek is elfelejtettek szólni, hogy attól még, hogy ez egy videóklip és nem élőben kell a számot előadni, még illik a dalszöveget a nem működő mikrofonba jól énekelni és nem kihagyva részeket, mert az illúzió hamar odaveszik. (JB)
Már az első másodpercekből kiderül, hogy itt bizony egy minden szempontból modern hangzású gárdáról van szó, ha pedig a Stories last.fm adatlapjára tévednénk, valószínűleg a progresszív metalcore címkével találkoznánk először. Aki valami miatt nem hallotta még a tavalyi Northlane korongot, annak csak picit lesz unalmas, aki pedig igen, annak nagyon. Persze nagy baj nincs vele, csak az eredetiség hiányzik belőle. (FB)
Tavaly ősszel volt olyan szerencsénk, hogy egy koncert erejéig hazánkba látogatott a „sötét hardcore” egyik új közönség kedvence, a Homewrecker. A szemtelenül fiatal srácokból álló zenekar az A389 égisze alatt igyekszik erősebbnél erősebb dalokkal sokkolni és most meg is érkezett az új lemez előfutára, mely megmutatja milyen irányba is indulnak tovább. Csak akkor tedd be, ha valami kellően parasztra vágysz! (BK)
Igazából mi szeretjük a The 1975-ot, akkor is ha tavalyi bemutatkozó albumuk a rókabőr mintapéldája lett rengeteg, előre kiadott slágerével. A Settle Down ugyan pont nem ilyen volt, de teljesen új szerzeményként is csak egy olcsó töltelék szerepét tudta betölteni. A hozzá készített kisgyerekes sci-fi videó (M83? White Lies?) viszont van annyira hangulatos, hogy ismét meghozza a kedvünk az új indie-hullám képviselőinek sokkal jobb dalaihoz is.(TM)
A 2012-ben megjelent DeMoralizer lemezről érkezett most meg még egy videoklip a The Teaching című dalhoz. A koncertfelvételekből összeollózott hangulatos kis videó elsősorban a Stagediving fesztivál idei etapjának állít méltó emléket, ahol a csapat évek óra állandó vendég. A dal visszatekint, de közben tudjuk, hogy a csapat már javában foglakozik az új dalokkal is. Hajrá! (BK)
A Winds Of Plague legutóbbi nagylemezéről még tavaly decemberben írtunk – a szimfonikus elemekkel megáldott deathcore csapat közepesen érdekes anyagot hozott össze, a Left For Dead klipje pedig még ennél is unalmasabb, hiszen egy mezei koncertvideóval van dolgunk. Jó, legalább a dalszöveget olvashatjuk közben, így senki sem marad óriási ’Motherfucker’ feliratok nélkül. Csak rajongóknak. (FB)
A német The Ocean nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi években: szinte teljesen maguk mögött hagyták a poszt-metalt, immár sokadszorra tagcsere következett be egy-két poszton, és persze egyre nagyobb sikereket érnek el. A sztori legutóbbi állomása a Summer Slaughter, erről osztottak meg pár koncertfelvételt, ahol még a bazinagy jazzgitáron játszó Jonathan Nido gitáros és a vicces helyen kiszakadt gatyájú Luc Hess dobos játékát láthatjuk, a Demersal: Cognitive Dissonance-ben pedig Chris McMahon is besegít a Thy Art Is Murderből. Amúgy azt tudja valaki, Robin Staps gitárja milyen technológiával ad jelet kábel és wireless motyó hiányában? (BG)
A héten a Darkane gárdája sem erőltette meg magát, a 2013-ban megjelent korongról származó szerzemény egy minden tekintetben átlagos, vonalzóval rajzolt sablonokból álló imidzsvideóval találkozott, amit természetesen legfeljebb a zene miatt lehet érdemes elindítani. Lassan érdemes lenne kitalálnunk nekünk is valami beszúrható szöveget minden üres hangárban daráló csapat klipje fölé. (FB)
