KLIPÖZÖN 2014/4.

KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Fish!, Downsing, Insomnium, The Sheds, The Defiled, The Kindred, In This Moment, Fake Figures, Glass Ocean, Wolves Like Us, Tear Out the Heart, RelfectionsSOiLDestrage. Kik a kedvenceid a héten?

FISH! – HÜLYEGYEREK

A Fish!-es srácok új videójáról nehéz annál több dolgot elmondani, mint amit ők maguk is megfogalmaztak a YouTube-os leírásban: “rendhagyó koncertvideó a KONZERVZENE című albumról, a közönség felvételeiből!” Nem is szaporítanánk tovább a szót erről, inkább reklámhelyévé tesszük ezt a posztot a februári 21.-i “Hülyegyerek fesztivál” című Düreres bulijuknak,  ahol olyan csapatokkal zenélnek majd többek között Senior Halék, mint a Kozmosz és a Have No Clue. (TM)

DOWNSING – I DON’T EVEN CARE ANYMORE

A tavalyi év egyik kevésbé izgi emo lemezét összehozó Dowsing remek, az alapul szolgáló szám dalszövegét fantasztikusan kiegészítő videóval igyekezett tovább fokozni az amúgy is kellemes címadó dal minőségét, melyben a banda kevéssé fotogén énekese (illetve valószínűleg inkább frontembere, ebben a bandában mindenki énekes) áll ki különböző megpróbáltatásokat. A végeredmény pedig szellemes és gondolatébresztő egyszerre, az album amúgy már nyár óta meghallgatható, le lehet tesztelni. (BG)

INSOMNIUM – ONLY ONE WHO WAITS

Ahogy Magyarországon minden képzeletet felülmúl a mulatós sztárok egy főre jutó aránya, úgy a finnek meg a dallamos death csapatokból nem hajlandóak kifogyni (azt mindenki maga döntse el, melyikből jobb a túltermelés). Az Insomnium legutóbbi lemezéről mi is írtunk, és igazából a műfaj szerelmesei nem fognak csalódni a One for Sorrow-ban, amiről ugye jelen dal is származik. A klip amúgy nem túl érdekes, egyszerű koncertfelvétel, de az üdítő, hogy végre nem hülye ruhákba öltözve vagy oda nem illő színpadi elemekkel próbál valaki ilyen zenét eladni. (BG)

THE SHEDS – WRITER’S BLOCK

Tavaly a klipözön rovatban, valamint a nagy sikerű nyári emo/punk cikkünkben már előkerült ez a remek kis zenekar, tényleg nagyon király deszkás punkot játszanak. A The Sheds új klipje kapcsán pedig ugyanazt követi el, mint a kezdő punkzenekarok: felvettek egy koncertmontázsokból álló mozgóképet, amelyben az előadásaik hangulatát, a próbákat és a csapat mindennapjait kívánták megmutatni. Egyszer megnézős kategória a Writer’s Block videója, a lemez viszont annál inkább többször lepörgethető punk anyag. (BB)

TEH DEFILED – NO PLACE LIKE HOME

Bár a Half Life harmadik részére valódi tömegek várnak remegő térdekkel, úgy látszik Gordon Freemant jobban megviselte a munkanélküliség, mint azt elsőre gondolnánk – a The Defiled klipjében látszik mennyire leépült mindenki kedvenc szótlan hőse, de azért a feszítővasas kivégzésekben még mindig ő a mester. Miért ilyen teljesen ide nem illő dolgokról van szó? Azért, mert körülbelül már ebben a két kitalált mondatban izgalmasabb környeztet sikerült teremteni, mint a klipben bemutatott eseményeknek, a zene pedig csupán a kommersz metalcore valamennyire korrektnek számító vonalán mozog – viszont a zenekar tagjainak kinézetére egyszerűen nem létezik mentség. (FB)

THE KINDRED – EVERBOUND

Hangulatos, vetítéses imidzsklipje ellenére a The Kindred sajnos nem játszik túl izgalmas zenét (ez persze viszonyítás kérdése, de egy Sumerian-szerződéssel bíró bandát nyilván nem a Parkway Drive-hoz mér az ember zeneileg, és pl. vasárnap a Dürerben ennél csak érdekesebb bandák léptek fel), de legalább az énekes nagyon igyekszik. Remélem, a nagylemez kettécáfolja ezt a kijelentést. (JÁ)

IN THIS MOMENT – WHORE (LIVE)

Förtelmes lehet egy In This Moment koncert. Ennek eldöntéséhez ez a 4 perc több, mint elég, felesleges ehhez egy DVD-t is kiadni. (JÁ)

FAKE FIGURES – YOU STUPID BEAST

Pár hónapja felröppent egy esetleges Atreyu újjáalakulás híre, ami valljuk be már nagyon időszerű lenne. A tagok ugye alapvetően elvannak, hiszen Alexnak ott az I Am War, Brandonnak a Hell Or Highwater és Travisnek meg a Fake Figures, de kár álltani magunkat: nekik közösen kell zenélniük, hogy igazán emlékezeteset alkossanak. Noha a projektek közül egyértelműen ez a formáció a legerősebb (nyilván itt erősítenek még Scars of Tomorrow és Hotwire tagok), akiktől két hét múlva már új EP-t (They Must Be Destroyed) is kapunk. A You Stupid Beast annak az előfutára. A baj csak az, hogy a klip fele olyan jó nincs, mint a dal. Nem baj, legalább csak a fülünket köti le. (BK)

GLASS OCEAN – LIGHT OF THE MOON

A Northlane rajongói biztosan tisztában vannak azzal, hogy a csapat dobosa, Nicolas Pettersen egy másik zenekarban, a Glass Oceanben is érdekelt – a háromfős banda nemrég mutatkozott be egy hétfős EP-vel (Bandcampen végighallgatható), és ahogy az a fekete-fehér imidzsklipből is kiderül, a csapat egy lefojtott progresszív rock értelmezéssel kísérletezget. Érdemes kipróbálni, mondjuk a klip nem teljesen illik a zenéhez, de annyi baj legyen. (JÁ)

WOLVES LIKE US – I DON’T NEED TO BE FORGIVEN

Továbbra is fura, hogy a leginkább metalban utazó Prosthetic Records milyen okból igazolta le a norvég Wolves Like Ust, bár az örömteli, hogy a zsánerhatárokon túllátva is értékelni, sőt, támogatni tudják a tehetséges bandákat: az északi csapat leginkább a Planes Mistaken For Stars és a Quicksand egyenleteként írható fel, és ez az imidzsklippel népszerűsített I Don’t Need to Be Forgiven, az új lemez első dala alapján a továbbiakban sem változik majd. A banda egyébként a Boysetsfire éléről ismert Nathan Gray kisebb bandájával, az I Am Heresyvel fellép áprilisban Budapesten, ne maradjatok le! (JÁ)

TEAR OUT THE HEART – DEAD BY DAWN

A Tear Out The Heart-ról már volt szó az oldal keretein belül és ha annyit mondunk, hogy nem épp a legeredetibb banda a színtéren, akkor nagyon jószívűek vagyunk. Próbálják kipréselni azt, amit lehet a legutóbbi lemezből ezzel a klippel, de igazából nem is értjük miért van lekötözve a négy srác és miért táncol olyan kínosan ez az alulöltözött hölgy. De nem is érdekel. (JB)

REFLECTIONS – VAIN WORDS FROM EMPTY MINDS

Ahogy a tavalyi kritikában is olvashattuk, a hangzáson kívül nem sok mindent tud felmutatni a Reflections új lemeze, a klip pedig legalább olyan unalmas lett, mint a dal, amire készült. A pörgős vágóképek biztos nem fognak elvinni a hátukon egy ötperces videót, főleg, ha egy imidzsklipről van szó. Elvakult rajongóknak. (JB)

SOiL – LOADED GUN

Bár ez néhány embernek meglepő lehet, a Halót megíró Soil (bocsánat, SOil) még aktív, sőt, pár éve visszaszerezték régi énekesüket a Drowning Pooltól, így 2004 után ismét vele adnak ki lemezt, ami a csapat valaha még jóval nagyobb számú rajongótáborának biztos jó hír lehet. A Loaded Gun viszont biztosan nem örül annak, hogy ma már nem ilyen dalokat válogatnak be az autóversenyes játékokba, így nem valószínű, hogy a koncertklippel felvértezett dal valaha is népszerű lesz. (JÁ)

DESTRAGE – MY GREEN NEIGHBOUR

A Destrage gárdáját főként azoknak ajánljuk, akik lelkesednek a szokatlanabbnak számító megoldásokért és az eszement ötletekért – szerencsére itt mindkettőből akad bőven. A klip tulajdonképpen nem több, mint egy szöveges videó, ám mindenki számára tanulságos lehet, ha netán egyszer zombikkal hozza össze a sors egy akadályversenyen. Vagy valami ilyesmi. (FB)