2014. június 27.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év huszonegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Closure in Moscow, For All Those Sleeping, Funeral For A Friend, I am Zero, YAITW, Killer Be Killed, Shining, Beyond the Shore, Honour Crest, Planning For Burial, Fullcount, Forus, Emmure, Every Time I Die, Mushroomhead, Architects, I the Breather, Frank Turner, Old Gray, Wolves At The Gate, Whitechapel, The Devil Wears Prada, Helia, Eyehategod, Tear Them Down és Jack White. Kik a kedvenceid a héten?
A fekete-fehér-arany színekben pompázó klip és zene annyira hip, hogy menten bulizni lesz kedve az embernek. Felesleges azon gondolkozni, hogy mi és miért van a klipben, itt kérem minden ott van, ahol kell. (JB)
Az Incomplete Me kezdő taktusai azt a fals érzetet kelthetik, hogy valami új bandát hallunk, de a nyitó másodpercek után gyorsan realizáljuk, hogy ez bizony az a banda, akiken már régen is sokat nevettünk. A klipet próbálták nagyon sötétnek csinálni, ami ehhez a poprockos, tinglitangli refrénhez aztán tökéletesen illik. (JB)
Jól áll a Funeral For a Friendnek a keménykedés, szerencsére Matthew Davies-Kreye hangja is remekül illik a súlyosabb témákhoz. Jó a koncertklip miatt egy kicsit csóválhatjuk a fejünket, de ha valakinek nincs két perce egy klipre, az meg sem érdemli a jó zenét. (JB)
Ebben a bandában reppelnek, meg van benne gitár is, úgyhogy ők az új Linkin Park. A The Winter Sun című nótájukra készült videóban Sub Zero és Scorpion harcát követhetjük nyomon, mely után a megélhetési bűnöző sorsára jutott Sub Zero egy csemegeboltból lop vajaskenyérre valót, mert gyerekkorában az anyja nem szerette. Ok. (JB)
Ha nagymama kérdezi, hogy milyen zenét hallgat a mai fiatalság, rakjuk be neki ezt a klipet és semmitmondó ábrázattal üljük végig, majd a végén közöljük, hogy ez elég lájtos volt. (JB)
Aki eddig nem tudta elképzelni, hogy az egyébként lemezen egész jól működő Killer Be Killed szupergruppja mennyire röhejesen festhet akció közben, annak most itt van ez az egyébként teljesen felesleges és amatőr klip. Troy Sandersnek görcsbe állt a mimikája, a nagyon kipattintott Greg Puciatonak rendkívül testidegen az elektromos gitár, aztán ott van Maci Max is, akit ugyan nem akarunk bántani, de akárcsak a lemezen, a klipben is ő a legröhejesebb az anarchista ewok fizimiskájával együtt. (TM)
Zsíroshajú srácok játszanak őrült muzsikát, ami teljesen élvezhető, már csak a szemorvost kell megfizetni a sok villódzó fény után, ami a koncertjükön belevág az ember arcába. (JB)
Nem tudjuk van-e lejjebb az amatőr felvételekből összevágott bandaklipeknél, amiben az antipatikus bandatagok isznak, füveznek meg verik magukat a sablonmetáljukra, de a Beyond The Shore pontosan ezt nyújtja a #Dreamkiller videójában. Egy kicsit többet vár az ember egy Metal Blade bandától. (JB)
Van itt minden, CGI, villódzó fények, igényes vágások, hús-vér szereplők, bandasnittek, minden mi szem szájnak ingere. Az se érdekel senkit, hogy egy kukkot nem értünk a sztoriból, mert a körítés kellően szép és jó, akármilyen sablon Rise Records metalcore-ról is van szó. (JB)
Leginkább egy álomra hasonlítható ez a videó, amit az ember csak nyitott szájjal tud végignézni. Ócska VHS felvételek és a magába forgató muzsika egyvelege hamar feledteti azt a tényt, hogy ötödjére sem értünk semmit sem az egészből, pedig már fél órája ezt bámuljuk. Sötét és szép dal meg egy érdekesen érdektelen videó. Ajánlott. (JB)
Jó, hát az efféle punkzenéhez, vagy haverok előtt ugrálós, vagy deszkázós, vagy pedig egy ilyen egyszerű koncertfelvételt lehet készíteni. Dobtak egyet a kockával, aztán ez lett a nyertes, nem kell rájuk haragudni. (JB)
„Na milyen jó kis metálzene ez. Vagy mi ez, rock, ja, hallom már, rock ez. Meg itt ez a punkos rész, na punk, azt akartam mondani, azaz. Ilyen dallamos, esőben táncolós na. Meg amúgy is, ne alázd már meg a bandát ilyen kategorizálásokkal, ki vagy te? A zene az zene.” (JB)
A tudományos világ már bebizonyította, hogy az Emmure gitártabjaival semmilyen valós számot nem lehet osztani, de ők sokadik lemez óta képesek ugyanazt a dalt eljátszani különféle sebességben, miközben a rajongók meg hangoztatják, hogy ez gilti plezsör, és ez tényleg jó hidd már el te köcsög, beverem az arcod, ha nem tetszik, nem érted?
Szerencsétlen srác a videóklip elején, nyilván nem minden nap adatik meg a lehetőség egy olyan házibuliba eljutni ahol az Every Time I Die zenél, a dobosuk félkézzel üti a taktust, a másikból sört kortyolgat, miközben a konyhában egy lajhárral kokainoznak, a rendőrnő a gitárossal smárol, a farkakra pedig már otthon kotont húztak egyesek. (TM)
Sajnos amióta a fanszőrzetünk kinőtt és a tinédzserkori lázadás is csak halvány emlékezetünkben él tovább, azóta ez a banda is azok közé a kínos élmények közé tartozik, mint amikor édesanyánk rajtakapott minket Barbi babákkal pornót imitálni. (JB)
Azért könnyebb úgy koncertklipet csinálni, hogy nem csak anyukád meg a háziállatod van jelen rajta, hanem több ezer ember és még pénzed is van profi kamerásokat bérelni, akik összevágnak egy korrekt kis videót egy amúgy is remek nótára. Ennél többre azonban ne számítsunk. Nincs őrültködés, csak egy közepes produkció, közepes minőségű klippel. (JB)
Erdőben zenélés, metalcore meg tiszta ének. Azt ne mondd, hogy láttál már ilyet, nekem ne hazudj. (JB)
Minden előadó örülne egy olyan rajongónak, mint Frank Turneré, aki csak úgy simán ráérésből készít egy örök poénnak számító gyurmás videóklipet a dalához. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy Frank is legalább annyira jó arc és családias a közönségével, mint ők vele, pedig nem nevezi őket sem sajtkukacoknak, sem echelonnak. (TM)
„Jóska gyere gecc, ezt nézd milyen érzelmes hácé. Szkrímel az érzelmes popzenére ez a srác itt, előtte az a kigyúrt kopasz gyerek meg mindjárt sír a közönségbe lol, ez milyen hardcore, hogy hívják mondd már meg. Kár, hogy csak az intró van a videóban, biztos ezután jön a brék, le is töltöm gecc, annyira meghatott, egész délután erre fogok mosholni.” (JB)
Ha már új lemez, akkor új klip is dukál ugyebár a Wolves At The Gate-nek, amelyen a kontrasztot sikerült jól letekerni, nehogy tisztán lássunk bármit is a történetből, elég ha a fehér háttér előtt zenélő bandát látjuk jól. Azért nem rossz ez. (JB)
TL;DW: Ne add el a lelked a digitális világnak, úgyhogy légyszíves a klipünket se nézd meg. Köszi. (JB)
Már egy éve, hogy megjelent a 8:18, úgyhogy készült egy aranyos bábos videoklip is az aktuálisan slágernek hazudott nótára, amely azért jó, mert egy The Devil Wears Prada tag sem kellett az elkészítéséhez, mégis el lehet adni, mintha csináltak volna valamit. De legalább nem városképekkel, meg természetfotókkal szúrták ki a szemünket, hanem egy, a szöveghez is kapcsolódó videót raktak össze… valakik. (JB)
Ja, hogy a Helianak van más száma is az Alejandro feldolgozáson kívül? És miért énekel a 12 éves fiúcska a medvedisznóember gyomrából? (JB)
Az új Eyehategod videóban nézhetünk homályos tájat, meg extra közelről a kicsit sem kívánatos bandatagokat, akik előkarácsony gyanánt, ünnephez méltóan feldíszített próbateremben játszanak, mindezt pedig egy olcsó Nokia telefonnal felvéve, amit a Free Video Editor lejárt verziójával effekteztek. (JB)
Olyan punkosan igénytelen, semmitmondó, érdektelen, humorosnak szánt, de abszolút humortalan klip. Családnak lehet mutogatni, meg a fotóalbumba beragasztani. (JB)
Jack White második szólólemeze ugyan nem lett olyan maradandó hallgatnivaló, mint az előző, lényegében ez a címadó dal az egyetlen, ami rendesen megmarad a fejben, ettől függetlenül szar videókliphez még mindig nem adja a nevét. A Lazarettoé például a tökéletes szólóelőadós, menőzős imidzsklip mintapéldája is lehetne, király lassításokkal, esztétikus kameraállásokkal, drága öltönyökkel. Egyedül a méregdrága gitár felrobbantását sajnáljuk, reméljük csak valami okos számítógépes utómunka. (TM)
