2014. június 1.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év huszonegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Grizzly, Kadinja, Within Temptation (a rapper Xzibit társaságában), Locrian, The Black Dahlia Murder, Fall Out Boy (két videóval!), Kaiser Chiefs, Mona és a Destrage. Kik a kedvenceid a héten?
Knapp Osziék egyértelműen olyan emberek, akik nem öregszenek, csak érnek. Vegyük például a frontembert, aki az Insane után a Wrong Side Of The Wall-lal, valamint a Grizzly bemutatkozó lemezével olyan vizekre evezett, ami igazán jól áll neki. Persze ők csak egy a sok jó stoner banda közt, és ha ez azt is árulja el Magyarországról, hogy leginkább a suttyóságot tudjuk hitelesen képviselni (ami persze nem igaz, erre a legjobb bizonyíték az elmúlt évek zenei felhozatala), ilyen fasza dalok mellett ez jogosan hagy mindenkit teljesen hidegen. (BG)
Szereted a változatosságot? Még csak nyomokban sem szereted a progresszív metalt? Akkor nyugodtan pörgess tovább, a Kadinja ugyanis nem árul zsákbamacskát egyensablonokból építkező, laborhangzással megtámogatott (amúgy persze teljesen korrekt) progresszív metalcore-jával. Ami húzóerő lehet (értsd: nem minden bandában hallani), az a remek énekes, klip szintjén pedig az eyecandy basszusgitáros, egyébként a videó is gagyi, zöld háttér előtt felvett imidzsklip. Aki pedig szeret túlzásokba esni, próbálja megsaccolni, hány ezerszer adott többet a Gojira a francia metalzene elismertségéhez, mint a mai „húzóbandáik”. (BG)
Láttunk-hallottunk már érdekes közreműködéseket, azonban a Within Temptation és Xzibit koprodukciója mégiscsak olyan, amit mégegyszer elolvas az ember, hogy nem kevert-e össze véletlenül két sort. Mindenesetre csináltak hozzá egy szép klipet is, egyik oldalon a CGI-be burkolózott banda, a másik oldalon a Sin City-ből szökni próbáló rapper, aki végül sikeresen leomlasztja Jerikó falait, hogy aztán magába szívja Sharon den Adel kisugárzását. (JB)
A szépen felépített, zörgő-morgó hangzással megáldott nótához készült klipet főleg az fogja élvezni, aki éppen most tekert egy cigit, vagy aki szereti a mélynek látszó, de semmitmondó videókat, ami egyébként még látványosnak se mondható. Persze alacsony költségvetésből ne várjunk többet egy 7 perces videótól, de ebbe még ötödik megtekintés után se fogunk tudni belemagyarázni semmi értelmet. (JB)
Egy mozgalmas élő felvétel, élőnek tűnő hangzással, egyenesen a „Fool ‘Em All” című DVD-ről. (JB)
El sem hisszük, hogy kimondhatjuk, de vége. A Fall Out Boy legutóbbi lemezének minden nótájához leforgatott egy videóklipet. Megpróbálták ezt az egészet filmes reklámmal is eladni, de szerintünk sokkal ötletesebb lett volna, ha már eleve így mutatták volna be az albumot tavaly. Csak azért, mert így az egész sokkal hallgathatóbb. Egyébként az utolsó két epizód itt van, a csattanót természetesen nem lőjük le. (TM)
Ricky Wilson egy évadnyi The Voice zsűrizés után, betört orral leugrott egy búcsúba, mint tizenkét éve Coby Dick Jacoby Shaddix, ahol mindenki rendkívül magányos és merengő. Szerintünk ennek az lehet az oka, hogy a céllövöldés egész egyszerűen elfelejtett eljönni. Egyébként Ricky mióta lefogyott sokkal attraktívabb, olyannyira, hogy végre keringőzni is elmennek vele a lányok. (TM)
A Mona nevű zenekart mi azért kedveljük, mert a félresiklás előtti Kings of Leont látjuk beléjük. Az énekes pedig kiköpött Joe Strummer, néha még gesztikulálás szintjén is. A Kings of Leon-párhuzam egyébként nem blöff, az említett énekesnek például közös zenekara is van/volt a Followill fiúk egyik tagjával. A Wasted című dal és annak videója pedig annyira suttyó, hogy secperc alatt belepofátlankodhat a lejátszási listánkba. (TM)
Szar dolog lehet zsenikre hasonlítani. Márpedig az biztos, hogy Rody Walker akkora formátumú énekes-frontember, hogy az egyértelműen határos a zsenialitással. Ahogy az is, hogy az általunk nagyon kedvelt Destrage frontembere, Paolo Colavolpe nagyon sokat merített a Protest The Hero énekesének eszköztárából, ám a lemezen hallhatóak alapján nem tudja hozni azt az iszonyú magas színvonalat dallamok és lebilincselő kreativitás terén, mint Rody. Ezt támasztja alá a Destroy Create Transform Sublimate koncertklipje is, ami nagyon jó hangulatú, nagyon intenzív, de… na mindegy, inkább mindenki nézze meg a saját szemével július elsején, mit tud a PTH. (BG)
