2014. május 12.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év tizennyolcadik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Devastator, The 1975, Inhale Me, Try Me/Love Me, You Me At Six, Deathstars, Our Last Night, Beartooth, Terraform, Lacuna Coil, Rivers Of Nihil, Issues, Being As An Ocean, The Black Keys, A Loss For Words, Death Angel. Kik a kedvenceid a héten?
Az ausztráliai Devastator csapatát azoknak ajánljuk igazán, akik egy lépést sem tudnak megtenni a Hacktivist anyagainak folyamatos pörgetése nélkül: hasonlóan modern és tökéletes hangzású hangszeres részeket kínálnak, melyeket természetesen az utolsó megszólaltatott hangig átjár a djent-kór, emellé pedig a már említett testvérzenekarra hajazó vokáltémákkal erősítenek. Míg a zene egészen ígéretes, a klip nem mutat túl egy „raktárban zúzós” imidzsklipnél – persze itt most egy lepusztult konténerfélében vannak, ami nem biztos, hogy raktár. (FB)
Nagyon sok és nagyon jó videóklipek érkeztek már a The 1975 tavalyi debütáló nagylemezéhez. A Robbers mozgóképe legfőképp az Arctic Monkeys Suck It And See/Evil Twin/Black Treacle hármasához hasonló, vadulós szerelmi történet. Aki vevő az ilyenekre az nézze meg, sőt el is látogathat majd a Sziget Fesztiválra, ugyanis ha még emlékeztek, ezek a srácok is fellépnek majd ott. (TM)
A budapesti, most már nagylemezzel is büszkélkedhető Inhale Me csapata az albumuk talán legjobb felépítésű számára forgattak egy minimalisztikus, fekete-fehér videót. Bizonyára azt érezték, hogy egy egészestéshez illik kidobni valami klipet, míg a friss lemez ki nem hűlik. (TM)
Ez a klip pont olyan, mint egy büdös nagy fordított kereszt egy mélyhónaljú atlétán. Az énekes amúgy az irritáló gyerek a Heart In Handből, ugye mennyire nem gondoltad soha sem azt, hogy „igen, kéne neki egy másik banda is”? (JÁ)
You Me At Six is lesz idén hazánkban, méghozzá a soproni Volton, rögtön a nagyszínpadon. A zenekar legutóbbi nagylemezéről ugyan meglehetősen kiábrándulva értekeztünk megjelenése után, viszont azóta kicsit megenyhült szívvel azt tudjuk rá mondani, kifejezetten kellemes hanganyag. A Cold Night viszont nem éppen a legerősebb tétele, nem is értjük igazán miért ezt erőltették kislemeznek most, talán mert simán eltudjuk képzelni, ahogy zengi a stadion. (TM)
Alapvetően már az is meglepetés, hogy létezik még a Deathstars nevű zenekar, de az, hogy évek óta képesek ugyanazokat a dalokat megírni úgy, hogy még az imidzsükön sem hajlandók változtatni sokkal megmosolyogtatóbb. Valószínűleg nem ők az egyetlenek, akikre tökéletesen ráilleszthető az „újrahasznosított ipari hulladék” megnevezés. (TM)
Ez a teljesen minőségi, hangulatos vágóképekkel induló klip a huszadik másodperc után olyannyira átcsap semmitmondóan gagyiba, hogy majdnem hullani kezdtek könnyeink a csalódottságtól. (TM)
Mégiscsak meglepő, hogy a Beartooth a paraszt-metalcore közegben miért is nem tud végre hírnevet kiharcolni magának, pedig a sikerhez szinte minden megvan, ami kellene: kőegyszerű riffek, atom hangzás, meg egy húzónév a vokál fronton. Még egy borzalmasan elcsépelt élő-klipet is forgattak, hogy legyen mit az emberek arcába nyomni. Az kell még itt nekünk, hogy megunják itt az emberek ezt a remek, teljesen egyedi hangzású zenekarokkal tömött stílust. (JB)
A Terraform gárdája intenzív nyitánnyal vár Titeket, még divatos frizuráikat sem kímélik, nagyobb fejrázásba kezdenek, mint mondjuk egy stadionnyi Slayer rajongó. Azonban ők, sajátos elmondásuk alapján, progresszív metalt játszanak, aminek körülbelül annyi köze van a valósághoz, hogy sok riffből álló, egészen intenzív számokkal operálnak, a legmodernebb hangzással párosítva, egészen erőteljes énekhanggal és súlyos részekkel. Trolljárásra, búzaszedésre fel! Ja, és vigyázat, nem csak koszos ének van! (FB)
A Lacuna Coil azon kevés goth beütésű bandák egyike, akik női vokalistával az élen nem a borzalmas operaénekkel próbálnak meg a szőrös vikingektől pénzt kicsalni, vagy épp melleket villantva fiatal fiúkákat a bokorba csalni, hanem mondjuk jó zenét is csinálnak mellé. Na mondjuk ez az új lemezen már erős túlzás, illetve Cristina Scabbia melleit is szívesen csodálgatnánk, de az I Forgive klipjében erre nem lesz lehetőségünk. Elzenélgetnek, mi pedig csendes bólogatások közepette továbbállunk.
A Rivers Of Nihil azok számára jelentkezett egy korrekt, fekete háttér előtt daráló, aprító, blastelő és szeletelő videóval, akiknek már elege van a rengeteg djent és progresszív metalcore szerzeményből, illetve videóból. A klipadó tétel a tavalyi The Conscious Seed of Light című lemezről érkezett, a technikás death metal irányába orientálódó olvasóinknak érdemes lehet benevezni rá, már ha kimaradt volna. (FB)
Tyler Carter szvegkirály még mindig 18 évesnek képzeli magát és gördeszkán lazul, miközben elrontott szerelmekről danolászik kellően fossá hangolt gitárzene kíséretében. Az Issues többi tagja eközben a plakátokon veri magát, mialatt két a meleg srác felgyújtja egymást, mivel még mindig ég bennük a tűz. Ok. (JB)
Lassításokkal teli imidzsklipet kapott a Being As An Ocean egyik új dala, és ennél többet nem is lehet elmondani erről a videóról. A zenét meg ismeritek: szenvedély, stb. (JÁ)
Lehet, hogy a Black Keys sosem lesz egy szakmailag széleskörűen komolyan vett zenekar, de az kétségtelen, hogy a slágeríráshoz értenek, és még jó klipjeik is vannak, pl. a Fever vallásos-adománygyűjtős, izzadós, szar öltönyös TV-műsorát nagyon eltalálták. (JÁ)
A kissé szomorkás pop-punkból mára egy igazi feelgood bandává nőtte ki magát az A Loss For Words, ami mondjuk nem áll a legjobban nekik, de biztosan van közönsége ennek is. Az All This Time-hoz készült klip aranyos, jókedvű és egy kicsit bénácska is, de így a nyár elején egy szerethető kis videó. (JB)
A Death Angel a nyolcvanas évek végétől becsületesen nyomja a másodvonalbéli trash metalt! A The Dream Calls For Blood klipje pedig egyenesen mintha körülbelül 2004-ből került volna elő, véletlen 10 éves késéssel. (TM)
