2014. március 30.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év tizenegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: KEN Mode, Buckcherry, AWS, DAME, Jonny Craig, Bear Hands, Altitudes & Attitude, Intervals, Franz Ferdinand, S O N Y A, Linea 77, Miss Fortune, GodGiven, Assemble the Chariots. Kik a kedvenceid a héten?
A KEN Mode tagjai valószínűleg a világűrből érkeztek hozzánk, de a klipjüket jegyző Cristopher Mills egyértelműen. A kicsit könnyelműen „Converge light”-ként aposztrofálható kanadai banda Entrench című lemezéhez eddig is kaptunk már egy két egészen fantasztikus videót, ez az új azokhoz képest egy kicsit gyengébb, mégpedig azért, mert már-már kibogozhatatlanul kaotikus. Pedig ezektől az óvodás rajzokból megálmodott szörnyektől pl. a Neon Genesis Evangelion még annál is viccesebb lenne, mint amilyen egyébként. (BG)
Ennél kevés gagyibb dolgot lehetett látni az elmúlt hetekben. Láthatóan se a Buckcherry, se a Century Media nem tudja, hogy már a miskolci Bon Jovi tribute zenekar se nagyon koncertezik. A különös amúgy az egészben az, hogy a Confessions című, tavalyi lemezükről maximum azoknak ez a kedvenc dala, akik egy kansasi dudabárban tudták meg, mi is a szerelem. (JÁ)
A budapesti underground örök ígéretének számító AWS is felszállt az áldjent vonatra, de esetükben ez jó hír, hiszen most teljes őszinteséggel le lehet írni, hogy itt egy roppant jó AWS dal, hozzá méltó, igényes imidzsvideóval. Aki eddig nem szerette a magyar szövegeiket, az most se fogja megszeretni, viszont sokkal jobb így, hogy Örs énektémáiban inkább Ákosra emlékeztet, mintsem Paksi Endrére, így igazából amiatt sem haragszunk, hogy a kezdő énektéma szinte egy az egyben a Passengerből származik, elvégre aki a Deftones-t szereti, az rossz ember nem lehet (leszámítva a Nuskull szerkesztőit). (BG)
A DΔME nevezetű formációra nemrég igyekeztünk felhívni a figyelmeteket a hazai színtér feltörekvő zenekaraival foglalkozó összefoglalónkkal, most egy újabb klip ad okot a további ismerkedésre. A flanelinget egyenruhaként hordó csapat továbbra is a modern elemekkel kikövezett irányzat híve: hallhatunk súlyos tördeléseket és dallamos megoldásokat egyaránt – de számaikban a basszusgitár dörmögése is egész jól kivehető. (FB)
Ugyan ígéretesen indult a számos scene bandából (Emarosa, Dance Gavin Dance, és valószínűleg az Isles & Glaciers is ide sorolható) kitett Jonny Craig szólókarrierje, de igazából semmi olyan nincs a hangjában, ami az r&b mezőnyből ilyen közepes dalokkal ki tudná emelni, ellenben ezt ő, meg a hangjától pezsgő bugyijú lányrajongói nem igazán érzik. A klip teljesen érdektelen, autóvezetés, rózsák, szerelem, ennél a Kyle Lucasnál meg még itthon is találni jobb rappert. (JÁ)
A Bear Hands New York-i alakulata önmagát a post-punk és az elektronikus elemeket is alkalmazó indie fúziójaként definiálja, csúnyán fogalmazva ismét egy hipszterpozitív zenekarral van dolgunk. A Giant című kislemezük videóklipje is ezt támasztja alá: neonfények, H&M katalógusból kimászott szereplők, művészkedő vágóképek tömörítve. (TM)
Nem szívesen nézeget már téli videoklipeket az ember így a tavaszi napsütésben, de aki vevő az alternatív dalolászgatásra olyan nevekkel, mint David Ellefson (Megadeth), Jeff Friedl (A Perfect Circle) és Frank Bello (Anthrax), az bátran hallgasson bele az új Altitudes&Attitude dalba, amely a vége felé már nagy ásításokat okozhat és a klip nézése sem fogja felpumpálni az adrenalinunkat, de bóbiskolni rá egyet teljesen megfelelő. (JB)
A telet sikerült két remekbe szabott kanadai progresszív metal lemezzel zárnunk (The Kindred, Intervals), Mike Semesky-ék pedig meg is érkeztek egy klippel. A Moment Marauder videója ráadásul az utóbbi hónapok legjobb imidzsklipje, ami kihozza a maximumot a formátumból: lassítások, jó vágás, izgalmas beállítások (még szerencse, hogy volt galériája is a helyiségnek), és persze prémium minőségi játék Anup Sastry-tól és a gitárosoktól. Persze mindez úgy lenne igazán elegáns, ha lenne basszusgitáros, és ha élőben is menne a vokálozás, de hátha a következő budapesti koncerten már így lesz! (BG)
A Franz Ferdinand tavaly nyári nagylemezéhez ismételten minőségibbnél minőségibb videókat hajlandó csak készíteni. A védjegyszerű humorral bíró csapat ezúttal is fapofával művel teljesen indokolatlan dolgokat a kamerának, mi meg meglepően élvezzük. Aki vevő Kapranosék stílusára annak ismét nem lesz csalódás a Fresh Stawberries-hez készített mozgóképanyag. (TM)
A fővárosi SONYA legújabb megmozdulásának külön hírt is szenteltünk a közelmúltban, ugyanis az egyre feljebb és feljebb operáló csapat most a hazánkban meglehetősen egyedülálló BalconyTV csatornáján mutatott be egy teljesen új szerzeményt. A Piece of Mine alapján a zenekar közelgő kislemeze ismét üde színfolt lesz a hazai felhozatalban az idén. (TM)
Olasz crossover kedvenc. Valami ilyesmi zenekar lehet hazájában a Linea 77, akik anyanyelvű rapszövegekkel, érdektelennek semmiképp sem nevezhető hangszeres megoldásokkal és most egy őrülten megvagdalt klippel kaptak helyet Klipözönünkben. (TM)
A Sumerian Records legújabb pop-rock bandája már a második dalát teszi közzé a hamarosan megjelenő új lemezéről, amely a retró jegyében készült el. A sláger megvan, a körítés közepes, várjuk mit produkálnak a nagylemezen. (JB)
Kecskemét környékéről ismét új csapatot tudunk most bemutatni a GodGiven képében, akik a minap jelentkeztek első klipjükkel RACEist címmel. A Ghost Inside feldolgozásokat játszó csapat érezhetően még útjának az elején jár, ami sok gyakorlást és kitartást követően egy izgalmas egységéé is kinőheti magát. A videó nagyon kezdetleges, de a tényeket megnézve ez nem is annyira fontos. Mindenképp egy külső fül bevonésát javaslom az insturmentális részek tekitnetében is, hogy a következő szintre léphessenek. (BK)
A deathcore-ban utazó Assemble the Chariots új videójában elkövet minden eshetőséget, amellyel egy klisés végeredményt tudnak összehozni: feketére színezett imidzsklip, fényekben úszó atmoszféra, egy rakás absztrakt grafikai elem megspékelve azokkal az elemekkel, amelyekkel egy dalszöveg videót szoktam felduzzasztani. Érdekes az operatőri munka, de amit felettébb nem tudunk hova tenni, hogy a klip kicsit szétesik amiatt az elképzelés miatt, hogy nem tudták eldönteni, hogy egy dalszöveges videóhoz forgassanak imidzs jeleneteket vagy éppen fordítva. Az egésznek a vége az, hogy így a végeredmény inkább kétarcú, mintsem egységes. Talán legközelebb. (BB)
