2014. január 9.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év első hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Watch My Dying, Askira, Six Reasons to Kill, My Ticket Home, Close Your Eyes, Cloud 9+, Maruta. Kik a kedvenceid a héten?
Az, hogy még 2014-ben is lehet szégyenkezés nélkül Watch My Dyingot hallgatni, többek (pl. a zene) között annak is köszönhető, hogy ugye ez a banda is érti a tréfát. Most is az történt, hogy beharangoztak facebookon egy videoklippet, amiről aztán kiderült, hogy… de nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy nem a zenekar áll a képsorok középpontjában. A banda azóta azt is elhintette, hogy hamarosan jön majd egy valódi hivatalos klip is, talán pont ehhez a dalhoz, mondjuk elég jónak kell lennie, ha nagyobb meglepetést kívánnak okozni, mint amit ezzel a videóval sikerült. (BG)
Állandóan felvetődik a kérdés popdalok metal(core) feldolgozásainál, hogy mivel nyújt többet a cover az eredeti nótánál? A válasz pedig általában az, hogy semmivel, és ugyanez a helyzet az Askira esetén is. Egyrészt beleillik a dömpingbe (hálás kösz, Punk Goes Pop!) abból a szempontból, hogy semmi értelme nem volt felvenni, másrészt már a One Direction eredetije is teljesen vállalhatatlan, ezen pedig se a mélyrehangolt gitárok vagy a breakdownok, se az nem dob sokat, hogy a houstoni kvartett minden egyes tagja úgy néz ki a klipben, mintha rettenetesen be lenne tépve. És azt a furcsa érzést is nehéz eloszlatni, hogy Johnny Ginther gitáros csak azért varratta magára az Exploited logóját, mert tetszett neki a minta. (BG)
Ha valami népszerű az persze azt is jelenti, hogy idővel egyesek számára meglehetősen irritálóvá válik, főleg akkor, ha a csapból is az adott dolog folyik. Ezt lehet csöndben megtűrni, halkan morgolódni, ha pedig már végképp borul a bili, elküldeni őket melegebb éghajlatra. A német Six Reasons To Kill tagjai is utóbbi csoportot erősítik – ha már sorban az ötödik nagylemez is roppant középszerűre sikeredett, valamivel fel kellett kavarni az állóvizet. A videó alatti metafizikai értekezés alapján úgy tűnik, a művelet sikeres volt. (FB)
A My Ticket Home-mal kapcsolatban két nagy reményünk van: egyrészt, hogy tényleg csak addig fogják ütni a vasat, amíg meleg, a másik pedig, hogy az lenne az ideális, ha nem kéredzkednének fel melléjük túl sokan a hullámvasútra. A Hot Soap ugyanis hallgatásról hallgatásra egyre jobban tetszik, a hasonló dalokból álló lemez (Strangers Only) pedig korrekt megidézése egy már letűnt korszaknak. A klip pedig… hát, mire számítottatok? Ahogy a zene, úgy az imidzsvideó is tökéletes 90’s utánérzés: hülyén megvilágított szoba, melegítők, háttérben dolgozó TV és Kurt Cobain haj (jó, értjük, hogy hosszú időszak volt, de azért nem annyira hosszú, hogy az egészet összemossuk). (BG)
Sok támadás érte a Close Your Eyes csapatát miután a zenekar megvált védjegyének számító énekesétől, azonban Sam Ryder megtalálása képes lehet egy magasabb szintre emelni a zenekar egészét az utálkozók nagy hangja ellenére. Az idő fog csak igazolni, de ezt a lemezt talán több idő távlatában nagyobb megbecsülés fogja övezni, mint elődeit és erről elsősorban ez a megújulás tehet. A The End ennek tökéles példája. Lehet nézni jobbról, lehet nézni balról, de bizony ez mindenhogy sláger marad. Téglás Zoli vendégszereplése, ugyan nem releváns, de a dal és a klip kettőse így is erős kombináció. (BK)
A Cloud 9+ jó kisdiákként remekül eltanulta a legutóbbi Enter Shikari gitárokkal kevert kommersz dubstepjét (a zenekar megfogalmazásában ez a „rockstep”), és igazából pont egy egész picit kevésbé érdekes a Lights az említett brit banda legjobb dalainál. Az imidzsklip is minőségi, igazából csak annyit jegyeznénk meg, hogy azért kéne egy kickstarter projektet indítaniuk, hogy a rajongók ellássák őket normális fellépőruhákkal, és az is fura valamennyire, hogy Koller Márk nem a drumpadjét csapkodja, mégis úgy szól a pergő, mintha azt ütné. De ez persze csak szarrágás, aki szeretne igényes félelektronikus zenét hallani, az mindenképp adjon egy kört a cuccnak! (BG)
Most mi van a Marutával? Elmondom. Két remek lemez után 2011-ben feloszlottak, ugyanis belefáradtak az aprításba, de alig telt el két év máris újra színpadon voltak. Azóta elvileg új nagylemezen dolgoznak, de ennek ellenére nem az új lemezhez, hanem egy korábbihoz rukkoltak elő klippel. A Devoid Of Allegiance az utolsó dalcsokor egyik szerzeménye volt, ami most kapott egy hangulatos kis grindbarát videót a szokásos tematikával, de érdekes animációval. Új dalt akarunk! (BK)
