#Hírek
április 29.
2013. december 25.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év ötvenegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Anberlin, Lorna Shore, The Bellerophon Project, State Faults, Get Scared, Philip H. Anselmo & The Illegals, Forever The Sickest Kids, We Came As Romans, A Day To Remember, Within Temptation, Just Another, Bankrupt. Kik a kedvenceid a héten?
Választhattak volna egy igazi benzintemető szart felgyújtás céljából az Anberlines gyerekek, ha már egyszer felvállalták azt az iszonyatos közhelyet, hogy az amerikai álom haláláról forgatnak klippet (ráadásul mind tudjuk, mi történt valójában az amerikai álommal). Azt viszont legalább sikerült elérniük a rengeteg érthetetlen metaforával, hogy tényleg ne legyen klisés a klip. A dal viszont inkább az alternatív rock színtér antislágereket gyártó részlegének agóniáját juttatja eszünkbe, mi se mutatja ezt jobban, mint hogy lényegében senkit nem érdekel a banda idén megjelent nagylemeze. (BG)
A Lorna Shore meglehetősen durva anyaggal jelentkezett a héten: ez egyrészt a hangulatnak köszönhető, másrészt pedig annak, hogy viszonylag sok zenei irányzat elemeiből merítettek: vannak itt igazi death és black metal témák, de technikás futamokkal is többször találkozhatunk, a belassított breakdownról már nem is beszélve. A kérdés már csak az marad, mennyire áll össze ez az egész. Ezt persze mindenkinek magának kell eldöntenie. (FB)
A nyolchúros gitárokat mostanság a legtöbben főleg a végeláthatatlan nulla-tengerrel párosítják, köszönhetően a kreativitást súlyos hangzással palástoló csapatok áldásos tevékenységének, de szerencsére mindig akadnak olyan projektek is, ahol a hangsúly a hangszer megfelelő kihasználtságára helyeződik. Ha már nagyon hiányzik Nektek az új Animals As Leaders lemez, akkor mindenképpen vessetek egy pillantást a kéttagú The Bellerophon Project-re: technikás és komplex; nem utolsó sorban pedig érdekes témákkal várnak Titeket. (FB)
Mivel a turnévideók általában sosem érdekesek, hiszen a bandák leginkább maguknak csinálják őket, így legörgettem a klip alá, és megtaláltam az egyetlen embert a világon, aki szerint a State Faults albuma az idei év legjobb screamo lemeze, ami nem épp istenkáromlás, hiszen ez a Wildfires sem egy rossz dal, de azért jól jelzi az idei év erősségét, hogy ez a banda változatlanul a középmezőnyt képviseli. (JÁ)
Fura abba belegondolni, hogy valaha a Fearlessnél indult el az At the Drive-In, vagy hogy ők adták ki a Glasseater kiváló első lemezét, a 7 Years Bad Luckot, mikor ma nagyjából arra alkalmas a kiadó éves felhozatala, hogy a tinik egy részének relatíve slágeres, rövid szavatosságú hallgatnivalót biztosítsanak (The Summer Set, Blessthefall, Tonight Alive, Punk Goes lemezek, Breathe Carolina, stb.). A Get Scared pop rock lemeze My Chemical Romance, AFI és The Used rajongókat megszólító matricával került a boltokba, azonban a slágerírás a Badly Broken alapján sosem fog nekik annyira menni, mint az említett bandáknak, és ezzel a semmilyen imidzsklippel meg aztán főleg nem lehet köröket futni az MTV-n. A félmillió lájk persze így is megvan már, szóval ki tudja, lehet, hogy még hallani fogunk róluk. (JÁ)
Azt, hogy Phil Anselmo „szólólemeze” milyen unalmas, jellegtelen darálás lett, tökéletesen reprezentálja az Ugly Mug című dal, úgyhogy forgattak is hozzá egy jó unalmas videót, amiről feleannyit sem beszélt az internet, mint arról a tényről, hogy Anselmo az egyik Facebookra feltöltött fotóján minden idők legcikibb lábbelijét (bocs, holdjáró és görcipő), crocs papucsot visel. Reméljük, rajonghatunk még a jövőben valamiért, amit Anselmo csinál (leszámítva persze az interjúit, azok változatlanul kiválóak). (JÁ)
A Fearless Recordsnak már nem nagyon van lejjebb, igazából a Forever The Sickest Kids sem fog megugrani semmilyen lécet, de az átlag színvonalat megüti ez a három vokálos lityilötyi, aminek a három és fél perce sokkal többnek érződik, mint amennyi. Pár éve még az ugyanennél a kiadónál tanyázó So They Say-ek után elég szomorú ilyen bandákat látni a Fearlessnél. (JB)
A We Came As Romans legénysége idén egy elég felejthető nagylemezzel jelentkezett, nem is tették le különösebben a védjegyüket, így akarva-akaratlanul is kaparnak minden megmutatkozási lehetőséghez, amelynek általános állomása egy új videóklip kidobása. A srácok úgy gondolták, hogy a giccsparádé Never Let Me Go-ra forgatnak egy imidzsklipet nulla történettel. Amit ki tudunk emelni az az egész jó operatőri munka és kamerakezelés. Egyszer megtekinthető. (BB)
Az év végére beesett az év egyik legjobb videója is az új A Day to Remember-klip képében, amelyet az igazi örömdal Right Back At it Againhez készítettek el a srácok. Drew Russ zseniális munkát végzett: az összevagdosott elemek, grafikák és rajzok ténylegesen olyan látványvilágot adnak a videónak a rengeteg poénnal, hogy végig csak mosolygunk, meg csak rázzuk a seggünket a remek dal miatt. Remek a színvilág és a jeleneteknek is van egy hibátlan ritmusa, tele ötlettel (és még több ötlettel, ha még nem írtuk volna). Így kell videót készíteni! (BB)
Tíz éve még szívesebben ölelgettük volna Sharon den Adelt, meg a zenéjét is szívesebben hallgattuk, hiszen akkoriban jelent meg minden idők egyik legszórakoztatóbb giccsalbuma, a Silent Force. Azóta ugye megint rengeteget metalosodott a Within Temptation (mármint a dalok felépítését és a témavilágot tekintve, most már nem csak torzított gitáros popzene az egész), viszont sokkal kevesebb slágert írnak, ráadásul ami tényleg ragad (pl. ez a klippes dal), az meg az énektémákat tekintve sehogy se ér fel a régebbi dalokhoz. Kár érte, mert Howard Jones vendégszereplése majdhogynem jobb, mint az előző lemezen Keith Caputóé, és az is biztos, hogy itt sokkal többet ad hozzá a dalhoz, mint az Asking Alexandriás közreműködésnél. A klipről nem is írunk semmit, azt már korábban kiveséztük. (BG)
A banda szimpatizánsai már nyár óta várják, és a szeptemberi tervekhez képest pár hónap csúszással, kvázi karácsonyi ajándékként fel is került a netre a Just Another zenekar első videóklipje. A kisfilm meglepő módon nem a tavaly megjelent album valamelyik dalához, hanem egy vadiúj szerzeményhez készült (koncerteken persze már ezt is el lehetett csípni), a legnagyobb húzás pedig a pesti underground jellegzetes arcainak (Tóth Gergő a Blind Myselfből, Krisztián a Fish-ből, Viki a Nonverse-ből, Ricsi a Plastic Bitch-ből) közreműködése. Ami még érdekes benne, hogy fele részben egy budapesti próbateremben, fele részben pedig Dublin utcáin rögzítették, a két szál pedig „trükkös módon” ér össze a klip végén (ha egy kicsit jobban kihangsúlyozzák ezt a ragyogó ötletet, simán az év hazai imidzsklipje lett volna a Still Here-hez készült videó). A zenekart élőben legközelebb december harmincadikán, a ShowBarlangban láthatjátok. (BG)
A Suzuki támogatásával már nem ez az első minőségi magyar videoklip, ami mindenképpen egy olyan tény, ami kapcsán örömre lehet okunk. Korábban ugye a Leander, a Grenma vagy a Kozmosz is azon szerencsések közé tartozhatott, akik a projekt támogatását élvezték. A punk színtéren régóta jelelevő Bankrupt trió pedig ezzel a dallal kevésbé punk és inkább rádióbarát melódiájával viszont magasra tette a lécet már, ami a videó részét jelenti. Engem mondjuk az sem zavart volna, ha a történt végig a három lányról szól, akik csak úgy vannak. Kész. Bőven elvitték a „hátukon” az egész produkciót, noha erre nem is lett volna szükség. Jó lett, mindenesetre én több punkot szeretnék hallani. (BK)
Elsősorban a karácsonyi tematika miatt érdemes megemlíteni ezt a sajátos Beasty Boys értelmezést. Eric Gregson (Sleeping Giant, xDeathstarx) ugyanis elsősorban nem magához a dalhoz, csak a Sabotage klipjéhez nyúlt hozzá, elkészítve ezzel a már önmagában a nyolcvanas évek rendőrös sorozatait parodizáló videó paródiáját, amiben Starsky és Hutch frizurás és Tom Selleck bajuszos zserbók helyett a Télapó és egy manója próbál ajándékokat eljuttatni a címzettekhez, és megállítani a gonosz ajándéktolvajokat. Talán egy ilyen klippel nyugodtan boldog karácsonyt kívánhatunk mindenkinek! (BG)
