2013. december 2.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvennyolcadik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Skindred, Novelists, Crosses †††, Despite My Deepest Fear, O’Brother, Veara, Devastator, Crippled Fox, I See Stars, Bullet For My Valentine, Buried In Verona, Tankcsapda, Bad Religion. Kik a kedvenceid a héten?
A Skindred továbbra sem kíván változtatni a „partyzenekar” imidzsén, azonban ebben a skatulyában mozogva is mellé lehet nyúlni, az például elég hülye ötlet volt, hogy Kanye West egyik legjobb munkáját, a Power alapját mintázták bele a dalba (különösebb koncepció nélkül). Természetesen a slágernek szánt dal klipet is kapott, de csak egy szimpla imidzsvideót, szóval nem ez lesz a hét legmaradandóbb élménye. (JÁ)
Bár a francia Novelists magát progresszív metal zenekarnak tartja, mi azért ódzkodunk ettől a megjelöléstől, legalábbis az Immedicable alapján, hiszen a dalban egy-két valóban matekos ütemtörésen és egy pici dallamos éneken kívül semmi nincs, amit mondjuk az Emmure ne tudna egy próba alatt reprodukálni. Így aztán a technikás metalcore mezőny kedvelőinek abszolút nem tudjuk ajánlani a dalt, maradjunk annyiban, hogy ha Matt Gelsominóék valóban regényírók lennének, akkor elaludnánk a könyvükön. A klipet pedig még a mélyre hangolt, breakdownokra épülő metalcore szerelmeseinek se ajánlanánk, jellegtelen imidzsvideó, semmi több. (BG)
EP-ről EP-re jobb Chino Moreno sokadik projektje, a Crosses, és ennek legszilárdabb bizonyítéka a hibátlan alappal és még Moreno standardjéhez képest is kiemelkedő énektémával bíró Bitches Brew, ami tökéletes hangulatvideót kapott a héten nagyon eltalált vetítéses koncert érzéssel. Kár, hogy igazából a nagylemez csak egy új EP + újrakiadások, aminek a nagy részét már meg is mutatták, mert speciel ez az egy dal többet ér a Palms albumnál. (JÁ)
Bár már annyi, a Despite My Deepest Fearhez hasonlító bandát hallottunk, hogy ha mind autóba ülnének, simán bedugítanák az M0-st, Ryan Endacott énekhangja picit talán kiemeli őket a tömegből. A videó pedig jó példa arra, hogyan ne csinálj imidzsklippet, már ha az a célod vele, hogy lássanak valamit a zenekarodból. A Vixen videójának kaotikus vágása és rossz megvilágítása a néhány tagot foglyul ejtő kötelekkel együtt valamit nagyon mondani akarna, de nem igazán sikerül semmi sztorit kibontani belőle, a tagokból pedig egyszerűen túl keveset látunk ahhoz, hogy bármi értelme legyen ennek a klipnek. (BG)
A szokatlan hatások (pl. Isis, Converge, Cave In) nem csináltak valami zajszörnyeteget az O’Brother dalából, az idén nyáron megjelent második nagylemezről előkapart Transcience ártalmatlan garázsrock nóta, egyedül a szöveg olyan, mintha Jesse Lacey írta volna egy tech-death bandának. Az emberi kapcsolatok szétszakításáról szóló sorok jelentik a kulcsot amúgy a nagyon jól fényképezett és hangulatos, viszont történetét tekintve egy katyvasz benyomását keltő kliphez. (BG)
A Veara habkönnyű pop-punkot játszó banda a kies Georgiából, akik persze messze nem a prémium kategóriában hasítanak, de azért nem is kínos a produkció, és ezt nyilván így gondolta a Bad Religion gitáros Brett Gurewitz által alapított Epitaph is, hiszen szerződtették a női dobossal (!) működő bandát. A Vearának idén már a második nagylemeze jelent meg, de eddig még egyik se vert nagyobb visszhangot, és lehet Brett-nek szigorúbb uralom alá kéne hajtania a rostert, ugyanis van olyan érzésünk, hogy belőlük se lesz The Offspring kaliberű slágerszaró csapat. Ja, várj, a klip? Hát, ha annyi buznyákom lenne, ahányszor leírtam már, hogy imidzsklip… (BG)
Addig is, amíg a roppant sikernek örvendő Hacktivist bemutatkozó korongjára várunk, felüdülésként hathat megismerkedni egy-egy ígéretesnek tűnő, feltörekvő trónkövetelővel. A mai trendekre jellemző hangzással – djent és társai – felvértezett ausztrál zenekar a fentebb említett brit csapathoz hasonló vokáltémákkal támad, a legnagyobb különbség viszont, hogy itt Gáspár Laci kezében van a mikrofon. Na jó, igazából nem, de megdöbbentő a hasonlóság. A klip hatására talán még ő is elgondolkodik valami hasonlón. (FB)
A thrashcore/fastcore egyvelegben dühöngő budapesti Crippled Fox új videója egy rövid kikapcsolódás azoknak, akiknek vagy szar napjuk volt vagy csak szimplán valami olyasmire vágynak, amelytől megindul a vérkeringésük. A Thrash Yourself másfél perce tipikusan ilyen, a videóban meg ehhez az élményhez a zenekar különböző életképei társulnak. (BB)
Devin Oliver, a Barbigirl hangú énekes saját édesanyjának címezte bandája legújabb klipjét (no meg a dalt is), amiben a családi archívok, a tökig vágott V-nyakak meg a hangszerek lemészárlása mind olyan kérdést vetnek fel az emberben, amelyek megválaszolatlanok maradnak sajnos a videó befejezése után is. Lehet mindent elsöprő érzéseket akartak kiváltani az emberből a túlcsorduló emóciók közvetítése során, de az egyetlen gondolat ami az embert átjárja, hogy a hatperces videó háromszor hosszabb, mint amennyinek kellene lennie. Persze anyukának meg lehet mutatni és kapni érte a sok puszit, de számunkra igazából teljesen érdektelen az egész. (JB)
Találó a cím, valószínűleg a pokolban is ezt a klipet és zenét játsszák 0-24. (JB)
Nem elég, hogy a Buried In Verona tagjainak egy a természet által kikezdett, sötét hangárban kell zenélniük, ahol ráadásul embereket tartanak fogva és kínoznak meg, még az erősítők és a dobfelszerelés is lángra kapott – ezek fényében már érthető miért bólogatnak és lépkednek ennyire mérgesen zenélés közben. A csapat a klipet a hamarosan bejelentésre kerülő új nagylemezéhez készítette, így akinek felkeltették az érdeklődését, az maradjon résen! (FB)
A magyar közönségfilmek szerves része a pocsék betétdal, és az itthon „kultfilm” státusznak örvendő Argo folytatása sem kíván szakítani ezzel a borzalmas tradícióval: a jövőre érkező film nagy slágerét a majdnem tíz évvel ezelőtti első rész soundtrackjén is szereplő Tankcsapda jegyzi, a hozzá tartozó klipben pedig természetesen a film jelenetei láthatóak. Semmi érdekes, kérjük, haladjon tovább! (JÁ)
Eheti utolsó videónkat pedig nem más, mint Greg Graffin és a Bad Religion prezentálja, akik idei, egészen pazar True North című sorlemezük és Szigetes fesztiválkoncertjük után egy teljes karácsonyi albummal is kedveskednek anélkül, hogy ezt tőlük bárki is cikinek tartaná. Az értelmiségi punkrockerek még hivatalos honlapjukat is átalakították adventi kalendárissá, úgyhogy ezek után senki ne merje azt állítani, hogy nem tisztelik a pláza szeretet ünnepének hagyományait! (TM)
