2013. november 26.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvenhetedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Queens of the Stone Age, Ghost Atlas, Franz Ferdinand, Corrections House, Pro-Pain, East Of The Wall, ASG, Title Fight, Napoleon, Arcade Fire, Fit For A King, The Safety Fire, Hellions, GWAR, Daylight, TEJ, Polar Bear Club, The Atlantic. Kik a kedvenceid a héten?
A heti Klipözön egyik „nyertese” rögtön a Josh Homme-ot műkörmös, zongorázó vámpírgrófként feltüntető QOTSA-videó, melyhez még egy mostanában divatját élő interaktív változat is készült. Ez az a dal, mely ugyebár az idei, egészen pazar nagylemezük egyik fő ihletője volt, miután a karakteres frontember kikecmergett személyes válságából. Homme ugyan saját bevallása szerint gyűlölte ezt a szerzeményt, azonban valami velős oka mégis lehetett annak, hogy az idei meghatározó Boneface-animációs klipsorozatuk után épp ehhez prezentáltak egy nem kevésbé kiváló mozgóképes munkát. (TM)
A slágeres rockzene sosem fog kimenni a divatból, ezt a Ghost Atlas is tudja, úgyhogy kapunk is tőlük olyan muzsikát, amit nehéz nem szeretni. A klip eleinte hangulatos, de aztán próbálja azt a fajta elvontságot magára húzni, ami ehhez a zenéhez nagyon nem illik. A Gold Soul Coma EP-jük azért így is elég ígéretes. (JB)
Szívesen mondanánk azt, hogy a Franz Ferdinand teljesen király, augusztusi nagylemezéhez csupa emlékezetes videó készült, hisz a Right Action, a Love Illumination és az Evil Eye mind mind az idei év kiemelkedő klipes pillanatai. Errefel most itt van a Bullet, a lemez egyik legnépszerűbb koncertdala és a hozzá készült, legnagyobb jóindulattal is csak korrektnek nevezhető fekete-fehér imidzsvideó. (TM)
Sötét, zajos, erőszakos, kísérletezgetős doom metal, jazz és industrial elemekkel. Így lehetne nagy vonalakban összefoglalni a legújabb supergroup, a Corrections House zenéjét, melynek tagjai nem kevés zenei múlttal rendelkeznek: Mike IX Williams (Eyehategod), Scott Kelly (Neurosis), Bruce Lamont (Yakuza) és Sanford Parker (Buried at Sea, ex-Nachtmystium) alkotják az elég impozáns névsort. A Bullets and Graves nem egy könnyen befogadható, de ütős szám (Bruce Lamont szaxofonjátéka zseniális), a klipben pedig úgy hullnak a maszkos utcai harcosok, mint a legyek. A videónak vitathatatlanul van egy hangulata, amely garantáltan a retinánkba égeti a többször felbukkanó és villódzó zenekarlogót. December 19-én pedig élőben is hallhatóak lesznek a debütáló lemez dalai a Dürer Kertben! (Benyo)
A Deathwish című új dallal mintha a Pro-Pain cége hosszú idő után elkezdett volna kikecmeregni abból a gödörből, ahova jó pár éve belesett és lassan, de biztosan háttérbe szorult és ezzel párhuzamosan a feledésbe merült. Az alagút végére még nem értek el, de a fény már látszik, ami örömteli és az új nóta jegyében joggal remélhetjük, hogy az új album is hasonló erővel dörren majd meg élőben és felvételen egyaránt. Nincs már sok hátra, hogy megjelenjen a The Final Revolution, arról nem is beszélve, hogy december elsején a Dürer Kertet fogják szétszedni Gary Meskilék. (BK)
Nem a progresszív metal alsóbb ismertségi rétegeibe tartozó East of the Walltól vártuk az év klipjét, és hát nem is adott az Obfuscator Dye videója többet annál, mint egy átlagos imidzsklip, bár ugye az ilyen technikás zenéknél mindig ott lehet pozitívumként, hogy láthatják az érdeklődök ahogy az „úristen, micsoda témákat” előadják a tagok. (JÁ)
Ha valamit a Relapse Records stábja kezel, akkor az már önmagában fél siker, ugyanis a nagy múltú extrém kiadónak nem szokása mellé nyúlni. Így jelenhetett meg a délies elemekkel operáló több mint tíz éve aktív stoner rock ASG új Blood Drive című nagylemeze már a kiadó égisze alatt. A Torche és a Queens of the Stone Age szerelemgyerekeként leírt produkció a minőség jegyében zeneileg igazi ínyencség és ezt jelen helyzetben korrekten egészíti ki a Scrappy’s Triphez most frissen megérkezett koncertanyagokból összeollózott videoklip. (BK)
Valószínűleg nagyon sokan gondolják máshogy, de a Title Fightban az egyik legkevésbé szerethető dolog a videóklipes stílusuk: oké, nagyon szeretik a kilencvenes éveket, ezt hallani a zenén is, de a hangok sokkal kevésbé erőltetettek, mint a szétretrofilterezett képek. Ez a turnévideó se túl érdekes, és attól sem lesz az, hogy nagyon szeretnének a VHS-korszakban élni. (JÁ)
A Napoleon gitárosa eddig is olyan volt, mint egy B-kategóriás Matt Fox? Az új dalban ugyanis elég gyorsan ellopja a show-t az új énekes elől, akit ugye a szám bemutatni volt hivatott – ennek jegyében amúgy a klip terén se erőltették meg magukat, biztos izgi lehetett a forgatás az „olyan klipet kérünk, mint amilyen mindenkinek van” igények mellett. (JÁ)
Igen, ez az az Arcade Fire-dal, melyhez már készült egy, a Fekete Orfeusz című nagyjátékfilmből összeollózott dalszöveges videó a múlt hónapban, azonban a vitathatatlanul felkapott szerzemény annyira tetszhet Win Butleréknek, hogy most egy csaknem nyolcperces családi drámát is forgattak hozzá, Emily Kai Bock rendezésében. Ha valaki (mint mi) szereti a tartalmas forgatókönyvvel és hatásos képi megvalósítással rendelkező klipeket, annak az Afterlife videója az idei év nagy kedvencévé válhat. (TM)
A Solid State újoncai – meglepően jó – bemutatkozása már tavaly elérhetővé vált, ám a Fit For a Kingnek nem ez az első lemeze, hanem a Descendants, amelyet most teljes egészében újradolgozott és piacra dobott a kiadó. Erről a Keep Me Alive-nak még klipet is kanyarítottak, amely egészen minőségi és elgondolkodtató lett, arról nem is beszélve, hogy egy, a metalcore sztenderdekhez mérten kiválónak mondható nótához készült a videó. (JB)
Bár biztos sokan legszívesebben továbbra is inkább konzervdobozokat lövöldöznének Sean McWeeney fejéről, mint hogy énekelni hallják, azért az tagadhatatlan, hogy a The Safety Fire egyszerre két műfajt tett érdekesebbé azzal, hogy új lemezük felvételei előtt utaztak pár megállót a Dance Gavin Dance vonaton. Az új klipjük az amerikai turnéjuk élményeiből készített összeállítás (tök jó helyeken jártak, bár szinte ugyanezt leforgathatták volna otthon, Nagy-Britanniában is), reméljük, hasonlóan lelkesen fognak játszani januárban, a Tesseract és a Protest The Hero előtt is, ami már most a jövő év első számú „de jó lesz, basszameg!” besorolású eseménye. (BG)
A Hellions csapatáról már idén egyszer megemlékeztünk a Klipözön virtuális hasábjain, a House Vs. Hurricane tagságából összeállt zenekar azóta is a jól bevált receptet követi. Az ’Enough Embellishment’ című szerzemény a szeptember 20-án megjelent Die Young nagylemezről származik. A klipben igazából sok minden nem történik, a szokásos koncerten gitározva taposós, a súlyosságot hirdető darabbal van dolgunk, ennek ellenére érdemes lehet rábökni az egérrel. (FB)
Ha GWAR akkor bizony alapvetésnek számít a két testvérzenekart végigelemző hírhedt magyar dokumentumfilm, amely többek között a legendás Kultiplexes bulit is megörökíti. A két éve sajnálatos módon gitárosát is elvesztő zenekar azonban a tragédia után magára talált és ott vette fel a fonalat, ahol elejtette azt. Hogy a világ dekadenciájának állítanak görbetükröt vagy csupán ez csak egy ürügy a saját devianciájuk megjelenítésére azt nem tudni, de a legkomolyabb rajongóik minden bizonnyal pont olyan elmebetegek, mint ők maguk. Az új albumos dalhoz forgatott klip is az eddigieknél már megszokott módon mutatja ezt be: (BK)
Legalább nem imidzsklip? A Daylight új videója tökéletesen passzol a zenekar nem épp árnyalt, grunge-osan lehúzós hangulatához, és az énekes Tay laza Youtube-rovatához is, ettől függetlenül mégse szórakoztató nézni, mert nem történik benne semmi sem, a dal pedig nem tartozik a Jar krémjéhez. (JÁ)
A TEJ jelenleg a magyar popzene egyik legszórakoztatóbb produkciója, és ezen a megállapításon az Ilyen a valóságban nincsen Európa hajón hülyülős, esküvős klipje sem változtatott: továbbra is ők szarják a cool listát, és még mindig elképesztő az érzékük a megfelelő színvilág összeállításához, reméljük, hogy a jövőben még több fülbemászó popértelmezés érkezik tőlük. (JÁ)
Miután kiderült, hogy az új Polar Bear Club lemez főként Jimmy Stadt hangromlása miatt lett olyan, amilyen (a karcos hangot teljesen pop-punkra cserélték, érthetően) kicsit más megvilágításba kerülnek a dalok, és ezt a zenekar is tudja. A kiadó ezért nyomatékosan elkezdte promózni a csapatot, így érkezett is egy új klip a Blood Balloonhoz, amely a koncertklipek sorát gazdagítja és nem is szolgál annál többel. (BB)
Igazából nem kéne bántanunk a The Atlantic-et. Nagyon friss, mindössze egy éves bandáról van szó, egyedül az énekes Jessica Ess került közelebbi kapcsolatba az ismertséggel, amikor közreműködött egy dalban a Sleeping With Sirens tavalyi akusztikus EP-jén. Így aztán nem keresték magukat hülyére a zenéléssel (és egyik kiadó sem rajtuk), a dögunalmas imidzsklipre se nagyon jönnek a megtekintések, úgyhogy abszolút sportszerűtlen lenne rosszat írni róluk, ha nem az lenne a szitu, hogy már megint szemrevaló énekesnővel akar pojácarockot eladni egy zenekar. Márpedig Jess hangja többet érdemelne ennél a hervasztó kliséhalomnál. (BG)
