2013. november 19.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvenhatodik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Satyricon, LostAlone, Obey the Brave, 3 Inches Of Blood, Close Your Eyes, Attila, Closure In Moscow, Balance & Composure, The Wonder Years, August Burns Red, Locrian, Vehement Serenade, Kozmosz, Beartooth, Kylesa, Defeater, Poison Of Marvel. Kik a kedvenceid a héten?
Nyilván nem vagyunk annyira naivak, hogy elhiggyük: a 2013-as Satyricon ugyanarról szól, mint az 1996-os, bármennyire is black metalra lettek belőve a hangszerek a Phoenixben (a koncertklipben meg itt-ott feltűnik némi visszafogott arcfestés is). Főleg úgy, hogy ezúttal a Madrugada nevű norvég rockbanda énekese, Sivert Høyem szállította az énektémákat, aki mondjuk e a produkció alapján inkább tűnik a skandináv Paul Ankának, mint rockernek. Az a legkülönösebb az egészben, milyen keveset ad hozzá a háttérben daloló, jókora kórus a számhoz (bár erről nem találtunk információt, de ők valószínűleg az oslói Norvég Opera társulata, akikkel még szeptember elején adott közös koncertet a banda). (BG)
A pár éve a My Chemical Romance-szel, mostanság pedig a The Darkness-szel turnézó ifjú brit trió készülőben lévő bemutatkozó lemezének húzónótájához készítette első imidzsklipjét. A meglehetősen modern megszólalású zenekar munkáit egyébként Dan Weller producereli, kinek neve az Enter Shikari és a Young Guns oldaláról lehet ismerős. (TM)
Az Obey the Brave változatlanul lendülettel, csak most kicsit több oózással nyomja tovább a minden eredetiséget nélkülöző metalcore-ját a világ legaktívabb kézmozgású frontemberével, de az új sláger, a Full Circle is meg fogja találni azokat, akiknek tetszett az első lemez (főleg, hogy ez állítólag még jobban szól, ami kissé fura, mert az a lepkefing breakdown ott bizony nagyon gagyin kattog). A klip a szokásos, csak most épp egy híd alatt zajlik a keménykedés. (JÁ)
A kanadai heavy metal fenegyerekek egyik legnagyobb példaképük, a három éve elhúnyt Ronnie James Dió dalához készítettek feldolgozást még a tavalyi év folyamán. A dalhoz most egy egyszerű stúdiófelvételes videót is produkáltak, szóval aki szeretné nem csak hallgatni, de nézni is, miként játszik együtt napjaink egyik legkiemelkedőbb klaszikus heavy metal csapata, az talán jól is fog szórakozni. (TM)
Ugyan sikerült találniuk egy teljesen korrekt frontembert, de ettől még az új albumon semmi olyan nem hangzik el, ami igazolná a Close Your Eyes visszatérését, és ennek konstatálásához elég meghallgatni a Frame and Glass langyos lötyögését is (sajnos a gyorsabb dalok is elég felemások lettek). A klip meg a szokásos imidzsvideó + lámpák. (JÁ)
Felesként isszák a whiskeyt. Van még lejjebb? (JÁ)
A vonalon, melyen olyan zenekarok alkotnak, mint a Dance Gavin Dance vagy az A Lot Like Birds a Closure in Moscow története azért is különleges, mert minden fajta előzmény és különleges támogatás nélkül egyetlen lemezzel (és egy felvezető EP-vel) akkorát tudtak robbantani, ami máig az érdeklődés homlokterébe tartotta őket. 2014 elején pedig Pink Lemonade című új lemezükkel visszatérnek és az új dal alapján minden bizonnyal most sem kell majd csalatkoznunk bennük: a zseniális klip a hetvenes évek diszkó hangulatát idézi, miközben a technokrisztus hajt igába bennünket, de mit csináljunk, ha ez jól esik? Első dalnak talán jobb lett volna egy indulatosabb tételt választani, de a kellő hatást szerintem így is elérték. Figyeljünk rájuk! (BK)
Az új Balance & Composure nagylemezt a szerkesztőség kitörő örömmel fogadta, nem is véletlenül: a zenekar amellett, hogy nagyon jó dalokat írt, tovább bővítette nemzetközi kritikai sikereinek lenyomatás, tőt a Billboard listán 51. helyen való nyitásuk is erősen megsüvegelendő egy „underground” (emiatt már nem is underground?) csapattól. A csapat most az új lemez egyik legnagyobb slágerére a Tiny Raindropra forgatott egy szentimentális videót. Sok-sok blur effekt, a képi világ egy kicsivel sem jobb, mint a standard, de legalább nincs mondanivalója a videónak. Kicsit kevés, de egyszer megnézhető. (BB)
Elég sokat kellett arra várni, hogy a The Wonder Years végre a lemez legjobb három dalából egy újabbhoz forgasson videót, de ami késik nem múlik: a pop-punk kortárs hírnökei most a There, There című slágerükkel kívánják újra magukra vonni a figyelmet (amellett, hogy pop-punk fórumokon véletlen pont most terjedtek el Soupy instagramos fiatalkori képei). A dal egy igazi próbatermes videót kapott, túl sokat nem kell belegondolni, a tetőpont kb. a klip eleji osztott kép, meg a háttérben száradó gatyák és pólók a szárítókötélen, ami azért valljuk be elég röhejes, még akkor is, ha a végén pont ezzel a motívummal is akartak üzenni. Giccses. (BB)
Egy igen ötletes videóval rukkolt elő az August Burns Red csapata, legalábbis látvány szempontjából nem a megszokott sémákat követték, amikor imidzsklipre adták a fejüket. A rendező/vágó valószínűleg egy pár bogyót is ráküldött a délutáni pörköltre, hogy a legutóbbi lemez Provision című dalára készült videó a megfelelő hatást érje el. És valahol sikerül is neki. (JB)
A kiemelkedően termékeny chicagoi Locrian gárdájának szerzeményei hagyományos keretek között igencsak nehezen jellemezhetőek, a legfontosabb irányelv tulajdonképpen nem is a zene konkrét stílusára utal: mindig a megálmodott atmoszféra tökélyre vitele az aktuális cél. A héten megjelent klipben valójában semmi sem történik, csupán fodrozódó vízfelületeket, csillogó cseppek örvényléseit figyelhetjük, de hangulatilag maximálisan sikerült elérniük az lsd által biztosított látványkavalkádot. Meg persze egy borús novemberi estére is tökéletes képsorok ezek, kizárólag HD-ban! (FB)
Bármilyen nagy nevek (Karl Buechner az Earth Crisis éléről, és többek közt a Cro-Mags basszusgitárosa, tudjátok, akit Harley Flanagan tüdőn szúrt) is vannak a Vehement Serenade klipjében, attól még sajnos a videó az egyik legbénább dolog, amit mostanság láttunk. Ki dolgozott ezen, a Szomszédok operatőre? És kié a koncepció, egy 13 éves metálosé? Arról nem is beszélve, hogy mennyire gagyi ez a romos templomban keménykedés, bár azért a csúcs az ajtót berugó tag, meg persze a rothadó pap. Nagyon felesleges ez a videó. (JÁ)
Nyilván Az Okosak Földjére forgatott klip után elég nehéz bármi olyat letenni az asztalra, ami egyáltalán labdába tud rúgni, de nincs is ezzel baj, hiszen az új két számos Kozmosz EP – „Hollywoodoo ihlette” – Stabil Oldalfekvés című dala így is húz magával. A Nyugati pályaudvarral szemben lévő rothadó futurisztikus építmény tetején zenélő, a szövegeik révén továbbra is megosztó, de érezhetően a minőség kritériumát folyamatosan szem előtt tartó srácok részéről én már csak arra lennék kíváncsi, hogy mit szóltak ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc az ő dalukat osztotta meg a minap facebook oldalán. (BK)
Caleb Shomo, az egykori Attack Attack! frontember új bandája ugyanott folytatja, ahol egykori bandájával abbahagyta, csak most kevesebb a póz és talán még butább a zene, mint egykoron. Persze megpróbálja ő ráhúzni, hogy „ilyen a hardcore”, de nem, nem ilyen. (JB)
A Kylesa májusban megjelent nagylemezéről már nem ez az első klipesített alkotás – na jó, valójában a második –, sőt ez alkalommal is a meglehetősen elvont, rajzolt képsorokat részesítették előnyben egy hagyományos imidzsklippel szemben – ezért a sok kaptafára készülő videoklip ismeretében érdemes lelkesedni. Ennek ellenére a mozgóképet főként a csapat rajongóinak ajánljuk, főként az aláfestésül szolgáló zene kellő ismeretében tud valamivel többet nyújtani az átlagnál. (FB)
A Defeater idei nagyon jó lemezének bookletje és grafikai ábrázolása nagyon sok embert, köztük a szerkesztőség ezen tagját is megfogta, nem véletlenül: a háborús témát (és kb. a Call of Duty első két részének töltőképernyőit) megidéző borító adta magát, hogy bevonzzon a zenekartól egy hasonló tematikájú videót is. Egészen mostanáig kellett várni, hogy talán a lemez legjobb dalára, a Bastards című tételre forgassanak egy remek operatőri munkával és fényképezéssel felvértezett videóklipet. Az intenzíven kezdődő folyamatosan lassul be, amelynek a végén visszaköszön pár háborús filmben is látott motívum (fényképek, öregkorból visszaemlékezés stb.). (BB)
A Poison Of Marvel neve már régóta itt kering a köztudatba, de ezidáig nem köszöntött be a nagy áttörés, noha tagcserék, Márton Pokolgép tagsága és az útkeresés is nehezítette törekvéseiket. A végeredmény viszont ezt szem előtt tartva kellően minőségi lett, ahol ügyes zenészek egészítenek ki egy jó orgánummal és dallamérzékkel megáldott énekest, noha a srácok fiatal koruk ellenére az új dalban egy pillanatra se mernek lelépni a járt útról. Én a helyükben azonnal visszaváltanék angol nyelvre és hasonló vonalon kicsit feszesebb, bátrabb, innovatívabb megoldásokkal haladnék tovább, mert a formáció jelen állapotában ennél több van. Hajrá! (BK)
