2013. november 4.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvennegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Thy Art Is Murder, From Sorrow to Serenity, Toxic Holocaust, Thirty Seconds to Mars, Sleeping With Sirens, Skeletonwitch, Neurotic November, Fall City Fall, Obey The Brave, Winds Of Plague, Billy Talent, Eager Teeth, The Sweet Apes, Arcane Roots, Dance Gavin Dance, White Moth Black Butterfly, Enter Shikari, Northlane, Impending Doom. Kik a kedvenceid a héten?
A Thy Art Is Murder gárdájának népszerűségét az utóbbi évek alapján már inkább egy exponenciális függvénnyel lehetne a valóságot megközelítő pontossággal jellemezni, ám sajnos úgy néz ki, a jövőre esedékes európai koncertsorozat egyelőre elkerüli kicsiny hazánkat. A technikás vonalon mozgó deathcore rajongóinak szívfájdalmát, ha nem is szüntetni meg teljes mértékben, mindenképpen enyhíteni próbálja a héten megjelent videoklip, melyet a tavalyi nagylemezről ismerős ’The Purest Strain Of Hate’ című slágerhez készítettek. A koncertvideóban természetesen az elakadt fűnyírók beindításáé a főszerep, na meg persze a turnézás mulatságos pillanataiba is betekintést engednek – ha pedig valakinek ez az egész nem tetszik, azzal sincs semmi problémájuk. (FB)
Milyen kellemes és erőszaktól mentes is az emberiség történelme – gondolhatott erre a From Sorrow To Serenity csapata, amikor is az ’Antithesis’ című szerzeményük megfilmesítésére adták a fejüket. Akadnak benne igen véres eseményekről kölcsönvett képsorok is, ezért a gyengébb gyomrúaknak nem ebéd közben ajánlatos a megtekintése. A vizuális körítéshez illő gonosz hangulat kellő nehézséggel, és lehangolt gitárokkal párosul, így akik szeretik a Meshuggah vagy a Vildhjarta által képviselt vonalat, mindenképpen tegyenek egy próbát a zenekarral. (FB)
A teljesen jogosan felkapott Toxic Holocaust úgy döntött, hogy animációs klippel reklámozza új lemezét, a pár napja megjelent Chemistry of Consciousnesst, és nem csak az ötlet volt remek, de a kivitelezés is: van itt drog, halál, Jézus, disztópia, szörnyek, mocsok, erőszak, fegyverek, gombafelhő, pentagram, koponyák, fordított keresztek, csöcsök, a Menyországot elpusztító kamikaze zombi-űrhajósok, szóval gyakorlatilag tökéletes a videó. (Jávorkúti)
Egy sekélyes, szentimentális tömegterméket remek húzás volt Los Angeles legfelszínesebb sztárocskáinak érzelgős ömlengésével feldobni, és a 30 Seconds to Mars így is tett: City of Angels című, melegben olvadó slágerük videóját olyan nevek vallomásai dagasztják 11 percesre, mint Kanye West, Selena Gomez, Lindsay Lohan, Ashley Olsen vagy Juliette Lewis, miközben Jared Leto a létező leggiccsesebb hátterek (éjszakai város, naplemente) előtt mutatja meg, hogy nem tud mit kezdeni a kezeivel (illetve néha mintha tényleg elhinné, hogy ő a soft-rock Jézus). Van benne néhány különösen kínos celeb-imitátor is, de sokkal cikibbek az üres bölcsességeket puffogtató, vagy épp a végtelen rehab-stúdió-rehab köreiken kesergő milliárdosok. (Jávorkúti)
Mondjuk ki: a Sleeping With Sirens egy rossz zenekar idegesítő énekessel. A srácok most a Congratulations című számukra forgattak egy viccesnek akaródzó klipet, amelyben a zenekar tagjait (?) bábú fejekkel helyettesítették, sőt még Matty Mullins is megkapja a saját kobak mását. Az egész videóban pedig azt követhetük végig, ahogy ezek mennek és pózolnak, mennek és pózolnak… és mennek és kitaláljátok. A végén sajnáljuk, hogy nem fajult komolyabbá a „verekedés”, érdekesebb lett volna, mint a amerikai zászló mintás Les Paul gitár látótere, az biztos. (BB)
A nemrégiben új nagylemezzel jelentkezett minőségi black és thrash keveréket játszó Skeletonwitch kapcsán nem csak a tavalyi budapesti koncert következtében tudjuk már biztosan, hogy nem szabad velük szarozni, hanem az olyan klipjeikkel emlékeztetnek minket erre újra és újra, mint a most megérkezett Serpents Unleashed. Az album címadó dalának mozgóképe nem operál extrém operatőri megoldásokkal vagy sokkoló történettel, de cserébe a monitoron át lehet érezni a mocskosan tapasztalt és a tapasztaltan mocskos zenészek jó értelemben vett bűzét. (BK)
A Neurotic November amellett, hogy sikerrel átvette a Design the Skyline helyét a Victory szégyenpadján (ami lassan tribünnyi méretet ölt), már többször is bebizonyította, hogy nem az a rossz imidzsklip, ami unalmas, hanem az, amihez nekik közük van. Az idegesítően affektáló stílussal játszó zenészektől (a basszusgitáros csajszi úgy adja elő magát, mintha valami őrületes tech-death bandában alázná a Beyond Creationt, az énekes srác pedig rosszabb, mint Lil Wayne) kezdve az ocsmány háttereken és díszkurvákon át az érthetetlen effektekig van itt minden, a dal pedig értelemszerűen 2013 egyik mélypontja a sok közül. A kommentek közül kiderül, hogy becsülni kéne azt, hogy „felküzdötték magukat”, meg hogy lelkesen turnéznak, ami érthetetlen módon honorálni akarná azt, ha valaki nem csak ostoba és tehetségtelen, de még kitartó is emellé. (Jávorkúti)
A Victory Recordsnál jelent meg a Fall City Fall legutóbbi nagylemeze, amely azért jócskán hagyott kívánnivalót maga után, mégis egész kellemes anyagot tettek le az asztalra a srácok a Victussal. amelyről a címadó dal kapott most klipet. Na jó, a zombis téma már bőven nem számít eredetinek, a megvalósítás sem az igazi, de azért kellemesebb, mintha őket kellene bámulni 3 percen keresztül. A buszba bevágott gránát a klip végén meg kifejezetten megnyugtatja a lelket, úgyhogy bátran lehet kattintani a videóért. (JB)
Valaki kötözze le az Obey The Brave-et, mielőtt közzétesznek egy újabb „videóklippet”! Múlt héten is remekül megvezették a fél világot, amikor kiraktak a youtube csatornájukra egy közepes minőségű koncertfelvételt, most pedig egy eddig kiadatlan homevideót lepleztek le, ami állítólag az egyik első közös zenélésükről készült, ennek ellenére elég kevés próbatermi jelenetet láthatunk, de legalább fájdalmasan sok keménykedést Alex Eriantól. Ja, amúgy a dal a lemeznyitó Lifestyle, úgyhogy ne számítsunk maratoni hosszúságra. (BG)
Azt talán vita nélkül kijelenthetjük, hogy az utóbbi két lemez irányvonaláról visszakanyarodva, de azt nem szem elől tévesztve készítette el új nagylemezét a Winds Of Plague. A Resistance fedőnévre hallgató dalcsokorról a Say Hello to the Undertaker már nem az első klip, de a maszkmester még mindig profi és a csapatnak jól áll, hogy egy olyan irányba indultak tovább, ami vitán felül jobban áll nekik. Ha az első klip hatásfokán pörögnek tovább és a YouTube kommenteknek eleget téve kevesebb ruhát adnak a billentyűsükre Johnny Plague protkója nem elijeszteni fog mindenkit, hanem csak hozza majd a rajongókat a zenekar holdudvarába. (BK)
A kanadai Billy Talent legutóbbi videóját egyenesen pályafutásuk mélypontjának tekintettük, ezzel ellentétben az új animációs klip kisebb felüdülésként ért minket. Ehhez persze nagyban hozzájárult, hogy a választott Runnin’ Across The Tracks című dal alapjában véve is a tavalyi, Dead Silence című negyedik nagylemezük egyik legkirályabb szerzeménye. A rajongók egyébként szokásukhoz híven mindenféle szimbolikus belemagyarázással próbálják leplezni, hogy valójában lószart sem értenek a Ian D’Sa-ék zenéjéhez kissé idegen sci-fi rajzfilmecskéből. (TM)
Idén márciusban debütált az A Wolf At Your Door Records legújabb üdvöskéje az Eager Teeth, akiket a Mallory Knox és a Hildamay mintáján akarnak majd a Deaf Havana és a Lower Than Atlantis pályájára állítani és mi pedig nem ellenkezünk. Ígéretes csapat egy hangulatos korszakot idéző videóval, ami talán sok olvasóknak már nem is jelent semmit. A VHS-éra mélyéről kapunk egy horror sztorit, ami az egész zenekar hangzásának is képes teljesen egyedi és új értelemet adni. Velük még számolni kell! (BK)
A brit Arcane Roots úgy tűnik nem csak szimplán zenéjükkel tették magasra a mércét minőség terén, hanem klipjeik is egyre jobbak, annak ellenére, hogy mindegyik hasonló környezetben készült. A Blood & Chemistry anno elsőként kiadott dalához most egy ködös, sötét erdőben forgattak videót, melyben láthatunk egy elmúlt kapcsolattól szenvedő idős bácsit, akit többek között farkassá változó inasok és nimfa-jellegű hölgyek kísértik. Bár a lip sync néha nem passzol, a Resolve videóját így is egyszerűen jól nézni! (Benyo)
A The Sweet Apes pályáját már a kezdetek óta figyelemmel kísérem, ugyanis Ray az énekesnőjük és haverjai már több éve töltenek fel minőségi akusztikus átiratokat kedvenc zenekaraiktól (Title Fight, Basement, Defeater, Paramore, A Day to Remember, stb.) és első kiadott daluk (és az arra forgatott aranyosan amatőr klip) pedig képes volt egy olyan utat eléjük vetíteni, amit feltétlen érdemes volt figyelni. Ezért segítette ki őket a nemrég feloszlott Woe, Is Me második énekese, Hance és ezért turnéznak most Ausztrália szerte a The Red Jumpsuit Apparatus-szal. Ha ők nem lehetnek az új Paramore, akkor senki. Aki nem hiszi, kövesse végig munkásságukat itt. (BK)
A progresszív lötyögés egyik kortárs iskolapéldája, a Dance Gavin Dance visszatérése felemásra sikerült, így a lemezhez illően felemásan választottak kliphez dalt is: a Strawberry Fisher pt. III.-nél voltak erősebb tételek is a lemezen. Imidzsklip minimális sztorival, ami kb. abból áll, hogy hogyan lökdössünk szőke nőket a vászonra úgy, hogy repülés közben fekete festékké változzanak. Különös új festőművészet meg kell hagyni. Ettől független a videó elég „üres”, márpedig a zenekartól mi azért többet vártunk volna. (BB)
Daniel Tompkins a TesseracT után sem pihen: ha épp nem a Skyharbor-ral turnézik és éneket oktat, akkor a White Moth Black Butterfly-ra keresztelt szóló-projektjén dolgozik. A WMBB hamarosan megjelenő első lemezéhez készült egy újabb videó, ami a minimalizmus jegyében foganhatott, az Omen pedig a korábbi dalokkal ellentétben eléggé trip-hopos, néhol breakbeat-es hangzása miatt külön érdekes, nagyon profi darab! (Benyo)
Általában az Enter Shikari klipjei jók, vagy legalább érdekesek, azonban a Rat Race videójáról ez még véletlenül sem mondható el (sajnos a két előzőről sem), mert abban semmi értékelhető nincs, ahogy neoncsövek előtt kívánnak kiszabadulni a saját kis dobozaikból három percen át. Hihetetlen, hogy nekik nem tűnt monotonnak a végeredmény – vagy azt gondolták, hogy annyira erős a videóval debütáló dal, hogy bocsánatos bűn a képi unalom. (Jávorkúti)
Igazából bármilyen videót csinálhatott volna a Northlane, bármelyik dalra a nagylemezről, mert úgyis meghallgattuk volna, hiszen az év egyik legjobb lemezét tették le a srácok a Singularity-vel. A dal hangulatával és szövegével összhangban egy jó kis álmodozós, „elszállós” képi világgal operáló kis videócska lett a Dream Awake, amely azért mégis csak leginkább imidzsklip, de nem bánjuk, mert a dal önmagában kárpótol minden kis hiányosságért. (JB)
Akinek se a deathcore, se konkrétan az Impending Doom nem számít szívszerelmének, az már a dalon is eléggé ásítozni fog, hát még a felháborítóan unalmas imidzsklippen, amit néha a világháborús atomkísérletekről készült felvételekből álló bevágások tarkítanak. Amúgy furcsa, hogy a konteócézárok még nem vádolták meg a hasonló klippeket azzal, hogy kormánypénzen készültek, abból a célból, hogy érzéketlenné tegyék a társadalmat a még ma is létező nukleáris fenyegetettséggel szemben. Ja, hogy ennek semmi köze az Impending Doomhoz? Nos, igen, ennyire engedi elkalandozni az embert a klip. Amúgy azt megfigyeltétek, hogy Brook Reeves úgy néz ki, mintha Paul Waggonerrel akarna versenyezni, hogy melyikük hasonlít jobban Eddard Starkra/Sean Beanre? Fúúú, dekomoly! (BG)
