2013. október 14.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvenegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Óriás, White Moth Black Butterfly, Jack, Death Ray Vision, Panic! At the Disco, Incredible’ Me, Nero di Marte, Insane, Metallica, The Grenma, Shoot The Girl First, Csakazértis, Scarred By Beauty. Kik a kedvenceid a héten?
Egyedi Péter és bagázsa ugyebár meglehetősen rendhagyó kampánnyal promózta legutóbbi, általunk is igencsak megkedvelt lemezét. A Tűz, víz, repülő című korong nyitódalához, a Leszekhez készült videóban pedig próbatermi felvételeken kívül extrémsportoló férfiakat is láthatunk, mindezt GoPro kamerás felvételeken keresztül. Ez a meglehetősen szokatlan kameraállás még a Radioheadnél is idegesítő (de legalább eredeti) volt, szóval nem mondanánk, hogy a többek között kreatív klipes megvalósításairól is híres Óriás új videója belopta volna magát a szívünkbe. (TM)
Mivel az előző kettő, nagyszerűen párba állítható videóval (Reluctance, Certainty) ellentétben az új White Moth Black Butterfly klipben egy darab emberi lény nem jelenik meg, így ezt inkább mókusoknak ajánljuk, vagy olyanoknak, akik szeretnének látni egy szép őszi erdőt anélkül, hogy fel kellene állni a gép elől. Mindenesetre a dalért felelős Daniel Tompkins valószínűleg továbbra sem tudja eldönteni, hogy az új Chino Moreno lenne-e szívesebben, vagy az új Steven Wilson, ettől függetlenül ezt a projektjét (is) ajánljuk a köldöknézegetős/progresszív hangulatzenék kedvelőinek figyelmébe. (BG)
Az egyik leginkább érdemes hazai grindcore kvartett, a Jack egyik legújabb kislemezes (Éberkóma / Vigil Coma) dalához, a magyarul Béklyó, angolul Shackles címet viselő hozzávetőleg huszonöt másodperces kirohanásához forgatott egy negyven másodperces mozgóképet. A költségvetés minden bizonnyal nem zavart sok vizet, de cserébe betekintést nyerünk a csapat egy átlagos próbájára. A dal jó, de én jobban örülnék az olyan videóknak, mint a legutóbbi Ascension. (BK)
Mivel se a Killswitch Engage, se a Shadows Fall nem mostanában nyújtja a legjobb teljesítményét, minket abszolút nem zavar, hogy Brian és Mike olyan dolgokra is időt szakítanak, mint régi bandájuk, az Overcast 3/5 részét sorai közt tudó Death Ray Vision. Egyszerű, de legalább nem unalmas zene, kicsit lehetne rövidebb/gyorsabb, de nincs vele így se baj, ahogy a Barflyhoz készült nagyon egyszerű élő klippel sem. (Jávorkúti)
Brendon Urie ezúttal nem csupán egy affektáló ripacs, hanem egy félmeztelen affektáló ripacs. Szigorúan csak kisebbségben lévő hölgy olvasóink részére. (TM)
Vannak azok a zenészek, amelyeknél még a legbékésebb emberekben is az merül fel először, hogy mekkora pofont is érdemelnének – csúnya gondolat ez, ráadásul nehéz elnyomni, az Incredible Me klipjét látva pedig kifejezetten lehetetlen, mert majdnem az egész banda ilyen tagokból áll. Ezek után nem nehéz rájönni, hogy a Sexy Out Loud medencés partyklipje a meztelenül ugráló tagokkal mennyire élvezhető, főleg, hogy azt, ami alatta szól, kb. a „biebercore” címkével lehetne igazán jól jellemezni. Persze lesznek majd olyanok, akik ezt szórakoztatónak, vagy „bulizenének” találják, de nem szabad elfelejteni, hogy mennyire kínos az, ha valakinek ez meghaladja bármilyen ingerküszöbét is. (Jávorkúti)
Bár az avatatlan szem számára az olasz Nero Di Marte még egy viszonylag friss zenekarnak tűnhet, a csapat koránt sem gyanúsítható a megfelelő mértékű tapasztalat hiányával: eddigi munkásságukat a Murder Therapy név alatt érdemes keresni. A névváltás még 2012-ben történt, azóta pedig főként kísérletező lelkületű, progresszív elemekkel telitűzdelt metálban utaznak Bologna fiai. Az idén megjelent nagylemezről pedig meg is érkezett a kötelezőnek nevezhető imidzsvideó, a szerzemény címéhez kapcsolódó körítéssel megspékelve. (FB)
Nem is tudom, kit sajnáljak jobban: Takács Tibit, akit csúnyán felrúgtak, Érsit a beszopott bőrös gólért vagy Zahorán Csabit az amúgy igazságos kiállításért, az viszont biztos, hogy az Insane rajongókért nem kell könnyeket ejteni. Ugyanis nem elég, hogy viszontláthatják az Insane korábbi tagjait (különös tekintettel a két énekesre, a szinte felismerhetetlen Knapp Oszira és Molnár Bálintra), közben még remekül is mulathatnak a csintalan zenekar és hasonlóan rakoncátlan kanhaverjaik ámukfutásán. Az Insane-öregfiúk és a jelenlegi tagok mérkőzésének eredménye pedig egy barátságos döntetlen, ráadásul egy olyan meccsen, aminek, egy vb-selejtezővel ellentétben, tényleg csak annyi a tétje, hogy jól szórakozzunk. (BG)
A Metallica abban a kényelmes helyzetben van, hogy a thrash metal mellett ők a mainstream heavy metal nagy öregjei is, amihez persze hozzá tartozik, hogy összesen több mint 110 millió (!) lemezt adtak el világszerte, így aztán úgy nagyjából senkivel és semmivel nem kell már foglalkozniuk. Míg másoknál az ilyen hozzáállás ennél nagyságrendekkel kisebb bevételek mellett is sokkal jobb albumokat eredményezett, addig Hetfieldék az utóbbi időben enyhén szólva sem kápráztatták el a zenerajongókat jó korongokkal, a Metallica-biznisz viszont továbbra is dübörög, ennek legújabb állomása a Through The Never című, nagyon ügyesen játékfilmnek álcázott koncertmozi. A mostani, a Fade To Black című dalhoz készült klip pedig valójában egy rövid „werkfilm”, amiben a forgatásról és a kész mozgóképből láthatunk jeleneteket. Mondjuk sokkal jobban örültünk volna ennek a videónak, ha még a film megtekintése előtt látjuk, de sebaj, ettől még az ominózus dal a Metallica egyik legjobbja, úgyhogy maximálisan megérdemel egy (újabb) végighallgatást. (BG)
Ugye van ez az ún. Suzuki viaDAL nevű videóklipes verseny, melyet ezúttal az elképesztően felkapott The Grenma nyert meg. Ők ugyebár még soha sem produkáltak egy épkézláb videót és sajnos ez alól a profi stábbal rögzített Igazán otthon sem kivétel. A rendkívül szimbolikusnak szánt jeleneteknek minden történetvezetést elhagyván se füle, se farka. Ettől függetlenül még mindig ez a zenekar legtöbb munkát igénybe vett klipje, a mozgókép szemet gyönyörködtető, a RED kamera remekül végzi a dolgát, a basszusgitáros Arany Dóri pedig minden bizonnyal jelesre teljesítette a Cooper-tesztet a forgatás ideje alatt. (TM)
Nagyon, de tényleg nagyon ciki az, ha egy raktárban ugrálós klipben folyamatosan azt mutata egy zenekar a kamerának, hogy ők mennyire szeretnek töményezni, szóval ez a videó nem sokat segít azon, hogy az ember megkedvelje a Shoot the Girl Firstöt – a bandát kétszer is el lehet csípni Budapesten, egyszer a We Butter the Bread with Butter, és egyszer a Browning előtt, márpedig az, hogy két ennyire rossz bandát is ők kísérnek Európában, azért jár némi negatív előítélettel. Ezeken a zene sem segít, mivel nagyon rossz, diszkós-breakdownos metalcore-t játszanak némi extra adag swaggel, szóval bizonyos életkor felett illik a francia Party Nerve-nek is minősíthető videót vagy kikapcsolással, vagy ásítással szabotálni. (Jávorkúti)
Bár a CsakazértiS zenekar esetében kétségtelenül vérprofi modern metal produkcióval van dolgunk, az új videoklipjük megtekintése (amiben pedig a kötelező együttzenélés mellett valamiféle sztorit is fellelhetünk) körülbelül akkora élményt okozott, mintha három percen keresztül a monoszkópot néztük volna. Persze ez abból a szempontból nem baj, hogy aki éli a srácok munkásságát, annak úgyse kell klip ahhoz, hogy élvezze a dalt, viszont az új arcokat, akiket arról kéne meggyőzni, hogy jó a zenekar, fasza koncertvideókkal talán közelebb lehetne csalogatni. (BG)
Szeret klipeket forgatni a dán Scarred By Beauty, de sajnos nem túl érdekes sem a zenekar, sem az általuk játszott zene, és ezen értelemszerűen egy unalmas sztoriszállal feldobott imidzsklip sem segít sokat, úgyhogy az Ikaros kifejezetten nem ajánlott nézni-, és hallgatnivaló, de legalább el lehet gondolkodni, hogy volt-e valaha Dániának igazán minőségi metalcore zenekara. A Pilgrimz az volt? (Jávorkúti)
