2013. október 8.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év negyvenedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Ill Niño, Iron Reagan, Vitja, Into It. Over It., Hearts & Hands, Winds Of Plague, Boysetsfire, Fall Out Boy, SiM, Depresszió, Five Finger Death Punch, Cruel Hand, Periphery, New Found Glory, The Devil Wears Prada, Beartooth, Iron Man, Caliban, Worthwhile. Kik a kedvenceid a héten?
A vallás ellen lép fel legújabb klipjében az Ill Nino, amely igen eredeti ötlet és még nem is láttunk olyan bandát, aki ezt csinálta volna. A hiteles szereplők mellett a mély mondanivaló többször is szembe veri az embert, ha esetleg nem értette volna meg: a vallás öl, butít, nyomorba dönt. Még a szemünk is fekete lesz. A dal sajnos nem új, már lassan egy éve, hogy megjelent az Epidemia, amelyen hallható a nóta, de legalább a rajongókat nem hagyják éhezni. (JB)
Az Iron Reagan nem egy bonyolult zenekar, ez a dal is az „olcsó thrash klipek” kézikönyve szerint lett elkészítve, csak itt látványosan direkt lett lebutítva a végeredmény (tudjátok, mint a Title Fight pózvideóiban). Katonai felvételek, reszelés – amilyen a dal, olyan a videó is, erős-közepes próbálkozás az egyre népesebb „mi is kurvára szeretjük a ’80-as éveket” metal divathullámban. (Jávorkúti)
Ugyan a fővárosi vidámpark néhány napja véglegesen bezárta kapuit, de szerencsére a hullámvasutakon megszeretett kiszámíthatatlan fordulatok hívei ezután sem maradnak megfelelő élmények nélkül; a Vitja klipjében például másodpercenként négy különböző képkockát kapnak az arcukba, ráadásul ezek közül kettő biztosan forog vagy fejjel lefelé áll a zűrzavar fokozása végett. Persze valószínűleg csak a sokhúros hangszerek által generált intenzitást akarták ilyen módon kifejezni – egészen lendületes, ám a mai közegben túl sok újdonságot nem tartalmazó szerzemény lett az eredmény. (FB)
Evan Weiss az elmúlt évek egyik legjobb és a figyelmre leginkább érdemes szólókarrierjét hozta össze Into It. Over It. név alatt, és jó látni, hogy az „írok egy dalt minden héten egy éven át” projektből olyan elfoglaltság lett, amibe klipek is beleférnek. A No Amount of Sound klipje ugyan kicsit lassú, de mindenképp érdemes megnézni, nem alibizte el egy egyszerű kamerába gitározgatok megoldással, sőt: (JÁ)
A nagyon kreatív névválasztás ne riasszon senkit sem el a Hearts & Handstől, akik igencsak slágeres muzsikát nyomnak. A nemrég megjelent nagylemez The Chosen Ones című dala került megfilmesítésre ezúttal, amely szinte egy az egyben ugyanaz, amit már a Holding Onto Hope a We Are The Beacons című dalával egyszer eljátszott. Bekötött szemű emberek menetelnek, majd lehull a lepel és meglátják a körülöttük levő világot és futni kezdenek. Na jó, ennek tudatában nem túl eredeti a dolog, de a zene jó és ez is sokat számít. (JB)
Október 29-én jelenik meg az új Winds Of Plague nagylemez, Resistance címmel, melyről az Open The Gates Of Hell kapott egy hivatalos klipet, amely igen rövidre és velősre sikeredett. Konkrétan a két és fél perc egyik fele egy vonósokkal megtámogatott intró, amelyben egy haldokló lányt láthatunk, majd végül berobbannak a gitárok, a lány pedig végül a pokolra kerül, úgyhogy hepiend. (JB)
A Never Said nem tartozott épp az utolsó, amúgy egészen kiváló Boysetsfire lemez legjobbjai közé, de a banda biztosan úgy érezte, hogy van akkora sláger, hogy megérdemeljen egy politikai témájú fotókkal színesített imidzsvideót. Kicsit rutinszagú kör ez a zenekartól, de kit érdekel, a While A Nation Sleeps az eltelt pár hónap alatt semmit se vesztett az erejéből, és a túlhasznált Diktátor-idézeteket is meg lehetett szokni. (Jávorkúti)
„Kedves Naplóm! Ma hallottam a cuki Fall Out Boyos srácok új számát. Bevallom nem tetszett, mert ez ilyen punkos meg gyors és nem volt benne semmi autotune meg dizsi. De legalább rövid, így nem kell kidobni a rózsaszín FoBos pólómat. A klipjük egy szar, fel sem bírom fogni, miről szól, azt hiszem szerelemről, szexről meg halálról, de nem biztos. Azért Pete még mindig a legcukcsibb. Pusza.” (JB)
A japán Skindred az ’56-os forradalmunk kitörésének évfordulójával egy időben jelenteti meg harmadik nagylemezét Pandora címmel, melyről a második klipes dal nemrég debütált is! A Who’s Next szénné After Effects-ezett klipjét az menti meg egy erősebb AMV-től, hogy valóban látványos és jó koncepciót választottak a tagok, az alatta hallható számot pedig az emeli ki a guilty pleasure státuszból, hogy a breakdown betét, az auto-tune és a ragga kiállás sincs eltúlozva és a jól megírt témák együtt nagyon is jól működnek. Ebben a hónapban kiderül, ezt a szintet tudják-e tartani hosszabb ideig is. (Benyo)
Látszik, hogy nem követem kellőképpen a Depresszió lemezek témavilágait, ugyanis a Csak A Zene „buliképes” szövegei eléggé elütnek a főbb slágereik szentimentális/érzelmes üzenetétől (ugye anno az Amíg tartnak kifejezetten jellegzetes hangulata is volt, talán zeneileg is), de annyi baj legyen, Magyarország egyik legnépszerűbb rockzenekara eddig sem feltétlenül nekem zenélt. A klip viszonylag igényes imidzsvideó, amiben vannak mindenféle jelenetek a tagokkal, de sajnos semmi olyan emlékezetes nem került bele, mint pl. a Te vagy a szerem medencébe vágott laptopja, vagy a Nem akarok elszakadni klipben látható lány szájkörfogata. Tudom, néhányan biztosan lehúzást várnak, de csak remélni tudom, hogy majd évek múlva a mai Depresszió is olyan meghatározó nosztalgia élmény tud lenni az akkori ex-tinédzsereknek, mint az én generációmnak a 2000-2004 közti lemezeik. (Jávorkúti)
Ki mondta, hogy a kemény srácok nem írhatnak érzelmes számokat? Mondjuk a Five Finger Death Punch mindegyik lemezére ráerőszakol egy lassú nótát, hogy megmutassák, ők még 30+ évesen is élik a tiniszerelmi bánatot, na meg a lemezek is jobban fogynak, ha a barinővel lehet választani egy közös nótát. Aztán meg aládobnak egy koncertfelvételt, meg néhány vicces jelenetet, a marketingesek pedig egymásra kacsingatva pacsiznak, és fürdenek a pénzben. Erről szól az új klip. (JB)
A Cruel Hand tábor körül 2013-ig elég nagy volt a csend, azonban a Vigilant Citizen 7” után a héten már újabb dal és videó érkezett a crossover zenekartól, ugyanis nemsokára még egy 7”-et kiadnak: a „Born Into Debt, We All Owe A Death” című kislemez a Closed Casket Activitiesnél jelenik meg, és a 3S alapján elég jónak ígérkezik. A dal egy dinamikus, stílusos imidzsklipet kapott hangulatos vágógépekkel, semmi extra, de jó nézni, amíg pörög a dal. (Jávorkúti)
Aki ott volt a tavalyi Periphery koncerten – amellett, hogy egy nagyszerű élménnyel lett gazdagabb – valószínűleg dereng, a legutóbbi album egyik húzótételévé avanzsált Ragnarok is felcsendült az este folyamán, ahogy egyébként szinte minden egyéb turnéállomás alkalmával. Egy élőben ilyen szinten működő szerzeményhez pedig nem meglepő módon most egy koncertfelvételekből összeollózott klipet kaptunk – a menő beállásokon kívül sok meglepetésre nem érdemes készülni. (FB)
A New Found Glory a maga műfajában (persze a No Use For a Name mellett) mindig is a kedvencemnek számított és ez máig nem változott. A legutóbbi nagylemez noha hagyott némi kívánnivalót maga után, de a most érkező élő kiadvány mellé bemutatott Connect the Dots egy ízig-vérig NFG sláger lett. Minden benne van, aminek benne kell lennie és mellé mi más hiányozhatott volna még, mint egy profi, humoros és hangulatos videoklip. Az amerikai foci, a hangulat és A Lány röpke húsz évet repít mindenkit vissza és ezt az élményt fokozza a pár jól használt poén és a kisfilm számomra zseniális „főszereplője”, „a másik edző”. (BK)
Bár sokszor megkapják a bandák, hogy annyira nem kéne magukat mutogatniuk a klipekbe, de azért egy-két bevágás erejéig jól esik látni, hogy élvezik, amit csinálnak. A The Devil Wears Prada új videójában sajnos nem látszódik egy pillanatra sem a banda, helyette egy finoman szólva stresszes fiatalembert láthatunk, aki végül megvilágosodásra talál, amikor beszippantja a falon található rajzolt szem. Majd a tengerbe találja magát, ahogy egy játékhajót húz maga után, aztán végül mégiscsak stresszes marad. Ööö… (JB)
A Beartooth az Attack Attack! énekesének új bandája, és nem is kellett nagyon megerőltetniük magukat ahhoz, hogy a „jobb, mint az AA!” plecsniket begyűjtsék – más kérdés, hogy ez nem feltétlenül számít dicséretnek, főleg, hogy a Sick EP ritka ötlettelen volt. Ezt a Pick Your Poison sem cáfolja meg, és mivel a dal kicsit sem érdekes, így a Warped Touron készült felvételeket tartalmazó videót felesleges is elindítani. (Jávorkúti)
Most így két lábbal az őszben keresve sem találhatnánk maguknak illőbb zenét az Iron Man csapatánál, hiszen az egykoron Black Sabbath-tributeként indult doom zenekar a napokban jelentette meg legújabb nagylemezét South of the Earth címmel, melyhez megérkezett az első klip is, ez a Hail to the Haze. A másodvonalbéli zenekar a Metal Blade Records ellenére egy ötödrangú borító után most egy harmadrangú klippel támad, de hát fogjuk rá, hogy úgyis csak a zene számít. Ahogy ezt fentebb már a Depresszió is megmondta. (BK)
Mindig is furcsa marketing volt egy már hamarosan megjelenő új nagylemezzel (Ghost Empire) párhuzamosan megjelenteni egy korábbi anyagról származó dalra forgatott klipet, pláne, ha az a koncert klipek kategóriájánál komolyabb kaliberű. A Caliban ezt most még is elkövette, de annyi baj legyen, mivel a The Oath videója tényleg jól sikerült. Noha a dal kísértetiesen emlékeztet a Bring Me the Horizon egyik slágerére, még így is az egyik legjobb tétel a zenekartól. A klip pedig egy hidrokefáliás kis srác álombéli tévelygéseit meséli el, ami tök jó lenne, de a két főszereplő nem biztos, hogy jó választás volt. Viszont van kötelező tetovált buksza. Szóval mégis jó. Amúgy is az persze. (BK)
A dallamos hardcore mezőnyének egyik legkellemesebb kortárs hangzás képviselője, a Worthwhile már sokadszorra szerepel összeállításunkban, a srácok egyszerűen nem bírnak leállni a Carry On, Kid megjelenése óta. A legutóbbi elképesztően hangulatos videójuk után újra egy kellemes darabbal rukkoltak elő, a Vagrant c. mozgóképben a fekete-fehér jelenetek a zenekar mindennapjait emelik ki, s az egészet megfűszerezik némi környezetrajzzal. Tipikusan egyszer nézős darab, de könnyen szerethető. (BB)
