2013. szeptember 22.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év harmincnyolcadik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Jesu, The Company We Keep, Empty Handed, Dads, Only Rivals, FreshFabrik, Eryn Non Dae, Scar The Martyr, Kvelertak, Cancer Bats, The Used, Down to Nothing, Pearl Jam, In Flames, Protest the Hero, I the Mighty, RVIVR, More Than Life. Neked kik a kedvenceid ezen a héten?
Két évvel a legutóbbi Ascension lemez után végre érkezik a furcsa hangzások egyik leginkább közkedveltebb alakjának, a Jesunak az új nagylemeze. A Justin K. Broadrick nevével egyenlő projekt új albuma holnap, azaz szeptember 23-án fog napvilágot látni Every Day I Get Closer to the Light From Which I Came címmel. A gyermekáldás kérdéskörét körüljáró anyag ifjú apáknak a legaktuálisabb, hiszen főhősünk is azzá vált, noha a Homesickhez készült klip ennek nem kifejezetten ad alapot, hiszen egy eléggé öncélú operatőri munka mellett csupán Justint kissé kéjesen látjuk tátogni egy kerítés mellett. Ez a videó sajnos annál több funkciót nem fog tudni betölteni, hogy a zenekarról szóló hírek és cikkek alá valami aktuálisat és hivatalosat tudjunk betenni. (BK)
Nem indult túl jól Brian Southall (fordirelifesake, Boys Night Out, The Receiving End of Sirens, Isles & Glaciers) új bandája, az általa turnémenedzselt Motion City Soundtrack énekesével, Justin Pierre-rel (és a Misery Signals dobosával, Brendan Morgannel) közös The Company We Keep sztorija, hiszen szinte azonnal átestek egy énekescserén, most azonban közeleg a nagylemez (október 29.). A Control az első klipjük, és az undergroundban összeszedett barátaikat hívták hozzá segítségül, vannak itt tagok a Wonder Yearsből, a Pierce the Veilből, a VersaEmerge-ből, az O’Brotherből, a Silversteinből, stb. Semmi extra. (JÁ)
Az Empty Handed egy egyre dinamikusabban fejlődő dallamos hardcore zenekar, Asleep című kislemezük egész sok vásárlóra talált bandcampen így úgy gondolták, hogy megtámogatják a dalt egy videóval (amely erőteljesen reflektál az amúgy nagyon szép, stílusos borítóra). Színes – a kép többi színéből erősen kitűnő – lufik, némi futrinka az erdőn át, majd a „lufiposta” is új értelmet nyer. Ötletes, a hét egyik legkellemesebb videója. (BB)
A Dads nagylemeze tavaly egy nagyon kellemes indie emo zenekar képét festette, ezt a jelzőt pedig az idén megjelent EP-jük tovább erősítette, most erről az anyagról (Pretty Good) forgattak egy videót a My Crass Patch című szerzeményre, amely egy egész kellemes esti relaxáláshoz való dal lett egy teljesen alulinspirált mozgóképpel. Erdős jelenetek és beltéri imidzs képsorok váltják egymást. Ez így együtt kevés, még ha néhol egész jó vágással is találkozhatunk. (BB)
Ha valamit megoszt a Finch, arra odafigyel az ember, és nem is kellett csalódnunk egyik kedvenc pop-punk/poszt-hardcore bandánkban, hiszen az általuk (és az Atticus által) ajánlott, ír Only Rivals klipes dala remek hallgatnivaló (főleg azoknak, akiket el tud kapni a 8-10 évvel ezelőtti, de a jelenlegi trendekkel is keveredő hangulat a dallamokban). A videó kötelező „bemutatkozunk a világnak” stílusú imidzsvideó. (JÁ)
A FreshFabrik hazai színtérformáló erejéről tudjuk, hogy alapvető, de az utóbbi időben fényük nem feltétlen tükrözte a hajdanán felépített nívót. Legfrissebb megújulásuk következtében azonban ez könnyen ismét a csúcsra repítheti őket. Visszatért énekes fronton Pityesz, így a dupla vokál megoldások ismét egy színes, kellően őrült, változatos, modern csapattá varázsolták őket. Az első ebben a formában rögzített dal pedig a Higher & Higher. Titeket melyik csapatokra emlékezetett a dal hangulatban? (BK)
A Eryn Non Dae gárdájával eddig nem igazán találkozhattatok az oldal virtuális hasábjain, pedig az érdekes stílusú francia zenekar már lassan egy éve túl van a második nagylemezének megjelenésén. A Meliora című korongról érkezett kissé megkésve a záró tétel klipesített verziója, melyben a komor hangulatú dallamokhoz meglehetősen groteszk képsorokat rendeltek. Ráadásul a videó cselekménye alternatív módon is megállja a helyét: valahogy így érezhetik magukat azok a pc-s játékosok, akik az GTA legújabb epizódjával szeretnék eltölteni a szabadidejüket, de nem rendelkeznek semmiféle játékkonzollal. (FB)
A Scar The Martyr tagjai természetesen nem számítanak újoncnak, ha a zenélésre terelődik a szó: az egész projekt az utóbbi időben a kelleténél egy kicsivel több gyorskaját fogyasztó Joey Jordison nevével fémjelezve indult – a hamarosan érkező lemez témáiért is ő, illetve Henry Derek énekes lesznek teljes mértékben a felelősek. Persze nem feledkezhetünk meg a Nine Inch Nails, a Darkest Hour és a Strapping Young Lad soraiból verbuvált zenészekről sem, akik a stúdióban csatlakoztak a csapathoz. Nektek eddig hogy tetszik ez az egész? (FB)
A már szinte megkerülhetetlen black’n’roll Kvelertak már eddig is képen vágott bennünket merész videóival, viszont most újra pacsizni tudunk csak nekik, hiszen az Evig Vandrar rajzfilmes videója a hét egyik csúcsmozgóképe. Remek ötletek kiváló minőségű megvalósítással: a sivatagi történések gyönyörű színvilággal és grafikával lettek megtámogatva, ráadásul az erősen seggrázós dal még jól is illik hozzá ritmikailag és minden szinten. Király lett, na. (BB)
Ha már egy zenekar arról hírezik, hogy útban van a kézülő új nagylemez és ezzel párhuzamosan kihoznak egy lassan két éves dalhoz egy videoklipet akkor, azért a rajongók többsége okkal vonhatja össze a szemöldökét. A minősége, ahogy az lenni szokott nem is lett túl emlékezetes, de legalább a Dead Set On Living lemez címadó pusztítása a videó következtében talán nagyobb hallgatóságot szerez magának, mint korábban. A Cancer Bats még mindig jó. (BK)
Hirtelen stílusváltás hatására a The Used a Taking Back Sunday-hez hasonlóan a debüt után gyorsan kihullott a pop-punk/emo bandák királyai közül, de azért a zenélést továbbra sem adták fel, ennek köszönhető az új EP, amiről két dalhoz is klippet csináltak. A címadó The Ocean of the Sky képsorai leginkább az antik világot idézik meg (mondjuk a dal a legkevésbé sem illik a képekhez), a Quixotica viszont zeneileg sokkal, klipként pedig valamivel érdekesebb, bár azért olyat is sokat láttunk már, hogy egy videó bemutatja az emberiség negatív oldalát, pl. az e hetet imidzsklippel színesítő Pearl Jam legutóbbi videója is hasonló témát boncolgatott. Jelen klipben politikusok, partypicsák, állattenyésztők, dohányzás, hadsereg, vallás, taxisofőrök, Jamie Curry, tudomány, prostituáltak, atomenergia, iskolai lövöldözők, gyorskaják, erdőtüzek jelennek meg jelképként. Legutóbbi teljesítményük alapján mondjuk a The Used is helyet érdemel az illusztris listában. (BG)
Ahogy azt leírtuk már, a Down to Nothing új lemeze tökéletes azoknak, akik nagyon bírják a Terrort, de Scott Vogelt már annyira nem, hiszen a Terror basszusgitárosának, a cool listás David Woodnak többnyire más mondandója van, mint mesterének – például az, hogy Richmondban felnőve és élve mennyire fontos nyáron a James folyó. Igen, ezt már elmondta 15 éve az Avail is (1998, Over the James), de ettől még a mindig jó Noisey által (kifogásolható módon) „bro-hardcore”-nak nevezett banda egy végtelenül szórakoztató dalban és klipben foglalta össze, hogy miért jó a nyár. Akinek kifejezetten a strandpapucsos, szörfözős stílus tetszik a Parkway Drive imidzsében, az máris kattinthat a vízisportcentrikus videó indítógombjára. Kár, hogy szeptemberben már november van itthon. (JÁ)
A korábban napvilágot látott Mind Your Manners még nem feltétlenül erre utalt, de az új, Sirens névre hallgató klippes dal alapján van rá esély, hogy az év legjobbjai között találja magát a grunge korszak (és a kilencvenes évek) egyik legjobb bandája, a Pearl Jam legújabb, Lightning Bolt névre hallgató albuma. A dal ugyanis a maga öreges tempója és nyersesége ellenére nem akármekkora sláger, és bár faék egyszerűségű, mégis jó érzés hallgatni, a veterán csapatot pedig jó nézni, ahogy zenélnek. Az album október közepén érkezik, kíváncsian várjuk! (BG)
Lassan már két éve, hogy az In Flames kiadta a Sounds Of A Playground Falling című anyagot, így akárcsak a banda, ez a lemez is már eléggé lecsengőben van, de ők mégis úgy gondolták, hogy egy utolsó koncertklippel emlékeznek meg a címadó dalról. A többkamerás felvétel egészen igényesre sikerült, de reméljük most már minden energiájukat az új lemezbe fektetik, amely elviekben jövőre jelenik meg. (JB)
A Protest the Hero eddig se volt a világ legkomolyabb zenekara, és ugyan úgy tűnt, hogy minél többet vicceskednek, annál kevésbé emlékezetesek a dalaik, de semmi gond, a Clarity szinte csak pozitív reakciókat gyűjtött be eddig (pedig a talán legkevésbé kedvelt Scurrilousra is felfért volna), és az egyedien megoldott dalszöveges videót is szeretik az emberek, pedig inkább jópofa, mintsem vicces az, ahogy a Star Trek és Star Wars rajongók összecsapnak. (JÁ)
Szerettük a legutóbbi I The Mighty anyagot, amelyről az egyik legnagyobb slágerre készítettek is egy klipet a srácok. Bár a sztorija nem épp a legtisztább, legalább nem a bandát kell néznünk négy percig, hanem egy álomszerű képi világgal megáldott aranyos kis videónak lehetünk szemtanúi, amelynek a zenei aláfestése sem hagy kívánnivalót maga után. (JB)
A RVIVR idei nagylemezét az idei év egyik legjobb pop-punk lemezének értékeltük még korábban, az azóta lankadó figyelmet pedig remekül szolgálja, hogy kiadtak egy friss videót egy random számra. Az Old Dogs nem éppen a legjobb dal a The Beauty in Betweenről, ahogy a mozgóképen is erőteljesen látszik a low budget kategória, de egyben örömteli DIY hozzáállás. Az egész videóban tulajdonképpen nem történik semmi, de valahogy még is érezni rajta, hogy átlengi magát rajta a kitüntetett „beleszarok a világba” punk utánérzés. (BB)
A More Than Life feloszlása után tavaly meglepően mégis visszatért és ősszel be is jelentették, hogy idén bizony új lemez lesz, amit májusban történő stúdióba vonulásuk után már fel is vettek, ennek egyik eredménye a Do You Remember…. című dal, amely jól hallhatóan egyfajta új stílusgyakorlat a zenekar részéről, a szerkezetváltás (poszt-rock textúrák) mellett egyfajta „lágyabb” kitárulkozást hallhatunk. A klip egy hangulati atombomba, a futamidőt egy keserédes, de könnyen átérezhető melankólia lengi át, valahogy az imidzsvideók közül is bőven kinövi magát, mert a „külső” jelenetek is ehhez a hangulathoz adnak hozzá, pl. magányos gördeszkázás. A dal nagyon jó, a klip is könnyen szerethető. A kombináció pedig így mondhatni jóra vizsgázott, várjuk a nagylemezt! (BB)
