2013. augusztus 5.
Lassan közeledik a nap, hogy a klipözön megünnepelheti egy éves születésnapját, így lassan készülhettek gondolatban, hogy mégis mi lesz az, amit tanácsoltok nekünk az ügyben, hogy mit lenne érdemes változtatni vagy épp mire lenne még igény. Az év harmincegyedik hete a forróság jegyében a következő videoklipeket hozta el számotokra: Oblivion, Green Day, White Moth Black Butterfly, Cattle Decapitation, Chimaira, Sharks, KEN Mode, The Devil Wears Prada, Still Rings True, Asking Alexandria, AFI, Wolves At the Gate, Ghost Parade, Billy Talent, Stealing Axion, Tonight Alive, Arcane Roots, Damned Spring Fragrantia, Bring Me the Horizon, Memphis May Fire, Hand Of Mercy, Crown the Empire. Mit szóltok?
Hiába Ben Orum nevének gyakori felemlegetése, az Oblivion bemutatkozása nem hozta meg azt az elsöprő sikert, amelyre a banda áhítozott a lemez elkészítésének munkálatai alatt. Pedig ezt főleg a hallgatóság viszonylagos passzivitásának köszönhetik, koránt sem a korong hibája a dolog – azon ugyanis tengernyi ötletet találunk, méghozzá korrekt kivitelezéssel karöltve. Ennek ellenére a csapat nem adta fel a harcot, a héten a Called To Rise tízedik tétele kapott egy érdekes koncepciójú klipet, melyben a Tesseract kisfilmjéhez hasonlóan, néhány fura csáp áll a középpontban. (FB)
A nyughatatlan jelzővel egész nyugodtan illethető Daniel Tompkins nevével már rengeteg alaklommal találkozhattatok a Klipözön virtuális hasábjain, azonban a héten egy újabb projekthez rendelhetjük hozzá a brit fiatalember nevét. A White Moth Black Butterfly igaz messze áll a metáltól és annak különböző válfajaitól: Daniel célja ez alkalommal érzelmeink előcsalogatása. Az instrumentális dallamvilágot végig a minimalizmus uralja, emiatt főként az ének az, amire odafigyel az ember – a klip is ezt az egyszerű vonalat képviseli, ráadásul még így is tökéletesen hozzájárul a hangulat további részének előcsalogatásához. Az eredmény pedig lenyűgöző. (FB)
Emlékeztek még arra, hogy a Green Day legutóbb milyen mennyiségben gyártotta az elképesztően gyenge, többnyire stúdióban zenélős videókat igencsak megosztó lemeztrilógiájuk megjelenésének okán? A srácok valószínűleg rájöhettek, hogy ez így nem állja meg a helyét, ezért videókliprendező pályázatot hirdettek a rajongók körében. Ennek győzteseként került ki a The Dream Block felhasználónevű művész animációs munkája, melyet mostantól a punkrock szupersztárok hivatalos csatornáján is megtekinthettek. (TM)
A Forced Gender Reassignment klipje megvan? És az, ahogy megfeszített akarattal kellett visszatartani a mutatóujjatokat az évtized eddigi legbrutálisabb zenei videójának leállításától? A Your Disposalnál ilyesmit garantáltan nem fogtok érezni: ugyan ennek a klipnek is elég undorító a képi világa, de közel sem annyira, mint a fent említett nótához forgatott anyagnak (ezzel még a youtube kényes urai is elnézőek voltak), többek között pedig a neonrózsaszín magzatvíz is elég humorfaktort kölcsönöz a dolognak ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni a képsorokat. Az Ádám és Éva történetét kiforgató klip legnagyobb poénja 4:02 körül látható, amikor is az emberi technológia alkotta szeméthalom csúcsára egy jól ismert alakzat is felkerül. Nem csak death metalosoknak! (BG)
A Chimairával kapcsolatban könnyen eszünkbe juthat egy másik mesebeli szörny („troll”) neve is, hiszen mi másnak nevezhetnénk azt, amit Mark Hunter művel (persze messze nem ő az egyetlen a szakmában). És itt most nem arra kell gondolni, hogy a tagság teljes lecserélése után is ragaszkodik a névhez, a hetekkel a megjelenés előtt meghallgatható lemezek világában felesleges ezen pörögni, inkább arra, hogy messze túl a zenekar, és az egész NWOAHM vonulat fénykorán, még mindig erőlteti. Persze aki szereti a tajparaszt groove cuccokat, annak ez is tetszeni fog, de abban talán mindenki egyetért, hogy aki eddig nem bírta a Chimairát, az nem ezzel a dallal fog követőül szegődni. A klipre még ennyi szót se érdemes vesztegetni: imidzsklip, a „vér” témakörhöz kapcsolódva bikavadító színűre festve. (BG)
Nagy lehetett a felbolydulás a Rise Records háza táján, amikor a múlt hónapban befutott a telefon, hogy feloszlik a kiadó egyik legkülönlegesebb színfoltjának számító zenekar, a brit Sharks. A retrospektív punkot játszó zenekarnak az idén megjelent, második nagylemezről választott Gold című dalához forgatott videoklipje lényegében búcsú a rajongóktól. Ennek megfelelően imidzsklipet kaptunk, kicsit pszichedelikus színvilággal, és mivel lehetséges, hogy már soha nem fogja a nagyérdemű együtt látni a tagokat, ezért ennél többet talán nem is kívánhatunk. (BG)
Oldalunk kedvenc zajrock triója, a KEN mode már a múltkor is remek videóval jelentkezett, de ez a mostani aztán végképp égszakadás-földindulás. Pedig igazából nem is történik benne semmi más, csak annyi, hogy gyerekek rajzolgatnak és fogat mosnak, de ennyi bőven elég volt a készítőknek, hogy még a Cattle Decapitation e heti klipjénél is meghökkentőbb és nyugtalanítóbb végeredményt hozzanak össze. Mármint tényleg, már az is ijesztő, hogy valakinek a klipötlet, illetve a kivitelezés részletei egyáltalán eszébe jutottak. De mindegy is, nézzétek meg, mert érdemes, ha pedig bejött a zene, ugorjatok rá a lemezről firkantott kritikánkra. (BG)
Nos, a top komment legalább vicces volt. (JÁ)
Az Absolutepunk.net-en debütált pár napja az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pop punk zenekar, a Still Rings True új videója. A watertowni csapat láthatóan visszavett a tempóból az Empty című dalukban, ráadásul a videó sem mondható túlzottan mesterkéltnek. Próbák, turnézás és koncertek, szóval csak a megszokott témák egy népszerűségét növelni kívánó csapatnál. Sötét, szürkés színek és nem túlzottan túlcifrázott rendezői és operatőri munka. A dal egész jó. (BB)
Az Asking Alexandria már a klip első másodperceiben megmutatja, hogy nem szarral dobálózik, mert egy Sold Outos felirattal tudatják velünk, hogy ezen a koncertvideón bizony teltház előtt rázzák a seggüket. Megadták a módját, ha már ott voltak, a színpad minden részéből tűz és füst lövell ki, ahogy azt egy tisztességes black metal koncerten kell. 90%-ban stúdióhangzás és 10%-ban koncerthangzás van összekeverve, ez utóbbi annyit jelent, hogy néha egy-egy „JUMP-JUMP” is kiszalad Danny száján, meg a gitárok is tompábbak, mint azt hallottuk már anno, hiszen ez volt a banda első single-je a hamarosan napvilágot látó új lemezükről. (JB)
Egy AFI imidzsklip olyan szempontból előnyös, hogy legalább megtudja az ember, hogy pontosan most épp hogy néz ki az utóbbi 20 év egyik legjobb zenekara, akik előszerettel váltanak stílust két lemez között. Nos, úgy tűnik, hogy Davey Havokékhoz eljutott a nagy fordított kereszt mánia. Hurrá. Az imidzskirály Havok immár a Justice idegbajklipjében lévő kölykök cuccára emlékeztető dzsekit hord, és nagyon szereti a kamera az arcát mutatni, hadd lássa a világ, hogy a sminkkészletet végleg kidobta. Mivel ez nem egy olyan táncos dal, mint a Medicate volt, ezért parkettszántás helyett be kell érnünk azzal, hogy ez a Havok egy jóképű ördög. (JÁ)
A Wolves at the Gate nem egy különösebben rossz metalcore-ral kacérkodó zenekar: közepes, de rendkívül slágeres dalokat írnak, nem kell nagyon túlgondolni az anyagaikat. Most a tavaly megjelent debütlemezük egyik nagy slágerére a Slaves-re forgattak egy erdőben játszódó, komor színekkel operáló videót. Éjszaka kezdik a mókát, s mialatt a da végére érnek már ki is süt a nap és nappal lesz. A koncepció így elég vicces és abszurd lesz, bár manapság kevés rendező gondolja át igazán, hogy mit is rendez. (BB)
Aki esetleg eddig nem ismerte volna a Ghost Parade-et (valljuk be, sokan vagyunk ezzel így), az nyugodtan kattintson bele a srácok legújabb videójába, mert azon kívül, hogy van benne egy elmebeteg panda és a szemünket szinte már égeti az a sok fehér fény, ami a videóban van, ez egy tökös kis rocknóta, a srácok meg úgy tudják előadni, hogy szinte el is hisszük, hogy szeretik amit csinálnak. Mondjuk nem a klip miatt lesznek a szívünk csücskei, de azt addig a tálcán lehet hagyni csücsülni, amíg bugizunk egyet a Low című nótára. (JB)
A hazánkban nemrég kétszer is koncertező kaliforniai Billy Talentnek sikerült elkövetnie húszéves pályafutásának legszarabb klipjét. A gejl, szerelmes, mezőn zenélős mozgókép egyébként is legutóbbi lemezük egyik, ha nem a leggyengébb nótájához a Show Me The Way-hez készült, a végeredmény pedig leginkább a legutóbbi Shinedown-videóra emlékeztet, de míg az a giccs ellenére is látványosnak volt nevezhető, a kanadaiaké nézhetetlenül gagyi. (TM)
Bár a Stealing Axion tavaly augusztusban megjelent nagylemeze nem sikerült rosszul, ennek ellenére továbbra sem leltek rá a reflektorfény felé vezető ösvényre. Azonban már javában zajlanak a következő korong munkálatai, mellyel reményeik szerint jóval nagyobb visszhangot lesznek képesek elérni. A héten a tavalyi lemez utolsó hullámait kívánták meglovagolni egy friss klip keretein belül, melyet a ’Solar’ taktusai színesítenek. Ám túl sok izgalomra még így sem érdemes készülni, ugyanis csak egy tipikus, élő felvételekből összevágott jelenetsort kaptunk. (FB)
Cukiság rovat. Az aranyos frontemberrel megáldott Tonight Alive új videója a Bring Me The Horizon friss mozgóképéhez hasonlóan a Warped Touron lett lefilmezve. A pop-rock/pop-punk csapat új slágerére, a The Oceanre készített igazából semmi extra nincsen azon kívül, hogy milyen nagyra dagadt a gárda rajongótábora és, hogy Jenna biztosan láthatta az „Every Metalcore Vocalist” c. paródiavideót, mert ennél hasonlóbban nem konferálhatott volna fel számot, mint a videó valamely „klasszikusa”. (BB)
Az angol Arcane Roots bemutatkozó albumáról mi is írtunk pár dicsérő szót, most pedig a hozzá készített második klipet ajánljuk, melyben az azóta már a Muse előzenekarává avanzsálódott trió egy pár tragikus történetét meséli el. A Belief gyönyörű helyszíneken forgatott videója ugyan néhol picit emlékeztet a Karma Police-ra, a színészek játéka, a pofi vágás és képminőség miatt így is kiemelkedik az átlagból. (Kósa)
Ha megpillantjuk a videó első másodpercei során jól kivehető Basick Records logót, akkor már sejthetjük, mire számíthatunk az elkövetkezendő percekben. Természetesen ez alkalommal sem árulnak zsákbamacskát, a Damned Spring Fragrantia zenéjét korrekt ötletek, mélyre hangolt gitárok, kristálytiszta hangzás valamint kimatekozott riffek jellemzik. A klip egyébként a szokásos sötét hátterű teremben zenéléssel támad, helyenként néhány grafikai elemmel megtámogatva. (FB)
Oli Sykesék a moshot tiltó Warped turné apropóján készítettek új videót, melyben látványos effektek közepette láthatjuk színpadon zenélni vagy fanokkal ölelkezni a Bring Me The Horizon tagjait és igen, tomboló fiatalok is vannak a Go To Hell, For Heaven’s Sake felvételén, azonban az, hogy erre a tagok biztatták volna őket, nem derül ki. Mindenesetre mi azért ajánljuk elsősorban ezt a klipet, mert kevésbé illúzióromboló, mintha valódi élő felvételt tekintenétek meg a sheffieldi srácok koncertjéről, így az egyébként teljesen jó dalt és a zenekar színpadi látványát is egyaránt lehet élvezni. (TM)
Tanulság: a Memphis May Fire akusztikusan jobb bandának tűnik, ellenben ez semmit sem változtat Kellin Quinn hangján, szóval ez a verzió sem vonul be a zenetörténelembe, vagy mondjuk az emlékezetembe, de azért jó tudni, hogy manapság mire zokognak a tinilányok. A klipben amúgy nem történik semmi sem, bár ez az említett tinilányok szemszögéből ez biztos nem igaz.
Az új Hand Of Mercy klip az valami olyasmi, hogy megy a nóta, tetszik is, meg döngöl a sablon metalcore hangzás, ahogy kell, aztán véget ér a videó és ha van hozzá erőnk, akkor megnézzük mégegyszer, mert a sztoriból semmire sem emlékszünk. Meredünk a képernyőre hátha most már megmarad valami, de olyan hosszúnak tűnik az egész, hogy a végén megint úgy vagyunk, hogy megkérdőjelezzük, tényleg ennyire nem történt semmi a klipben, vagy már olyan magas az ingerküszöbünk, hogy polipos pornó alá nem adjuk. Nos, aki hasonlóan érez, annak álljon itt a teljes plot: A főszereplő keres valamit, majd a végén megtalálja. Igazából nem csavartak sokat ezen a dolgon. (JB)
A heti Rise Records adagunk is befutott: a Crown the Empire-t orrba-szájba nyomatja a kiadó, ennek pedig a végeredménye ezúttal nem más, mint a Memories of a Broken Heart videója. Imidzsvideó minimális szerelmi szállal és fényjátéknak, illetve néhány jelenetnek köszönhetően hangyányi spiritualitással. A videó egyébként remekül meg van rendezve, túl sok ötlet nincs benne (az elegáns öltözet egyébként inkább érdekes, mintsem jó), de a jelenetek viszonylag jól össze vannak rakva, a fotózás is remek. Viszont egy dolog mellett nem tudtunk elmenni röhögés nélkül. Szerelmes párok figyelem! Ha elég erőteljesen csókoljátok egymást, akkor esőt tudtok fakasztani a plafonból! (BB)
A Northlane-t szeretjük, mert a nagyrészt hígfosból álló műfajt, amit metalcore-nak csúfolnak, azt végre sikerült egy kicsit felpofoznia a mélyálomból és megmutatni, hogy lehet itt minőséget is produkálni. Már a második videoklipjük jelent meg az új lemezről, ami most egy fekete-fehér koncertvideó lett, és még Drew York is vendégszerepel (ki?) benne. Igazából nem egy nagy durranás, de lehetünk annyira elfogultak a bandával, hogy elmondhassuk, akár két párzó disznót is elnéznénk, ha ilyen zene megy alatta. (JB)
Az addig rendben van, hogy a Senses Fail az év legmeglepőbb, és egyik legnagyobb fejlődését produkálva szinte teljesen hátrahagyta a plázaemós, tízéves, és amúgy elég sikeres múltját, és összerakták az eddigi legtökösebb lemezüket. Azt is elkönyveltük, hogy az egyik legerősebb új slágerükhöz forgattak egy TED által inspirált, komolytalan, de jól elsülő videót. De az, hogy a Renacer leglassabb dalához csinálnak egy olyan kisfilmet, ami úgy indul, hogy az emberben felidézi gyerekkora legborzasztóbb Sentenced klipélményeit, majd az év egyik legérdekesebb videójaként folytatódik… Így kell újrakezdeni. (JÁ)
