2013. június 23.
Az elmúlt hetek kapcsán, ha valamivel tele volt az üzenőfalunk és úgy nagyjából minden másunk, akkor az a hőség. Hogy hogy tegyük ezt elviselhetőbbé? Szokás szerint összerántottuk a hét klipterméseinek listáját, hogy kedvetekre böngészhessetek, kutathassatok, új csapatokat fedezhessetek fel magtoknak. Vannak köztük bőven olyanok, amik kiválós háttérzenék lennének egy jó hét eleji izzadáshoz. Lassan az év felénél járva a huszonötödik heti ‘özönben a következő csapatok kaptak helyett: Worthwhile, Make Them Suffer, Kylesa, The Swellers, Dayshell, As They Burn, P.O.D., Arctic Monkeys, The Dillinger Escape Plan, Shinedown, Chimaira, Wrath of Vesuvius, Black Tusk, Rotting Christ, Set It Off, Last Chance To Reason. Nektek kik az eheti kedvenceitek?
Ez immáron a harmadik klipözön rovat, amelynek az alkalmával előkerül a Worthwhile neve; a Wave farvizén dallamos hardcore-ban utazó zenekar ezúttal az általunk is méltatott lemez egyik legjobb dalára, a Melody, Save Me-re forgatott egy egész pofás kis videót. Kicsit a magányt helyezi a középpontba, de teszi ezt remek fényképezés és kamera beállítások mellett: gyönyörű tájképek és erdők kapnak kulcsszerepet. Az egészből árad a bú, az üresség és az elfojtottság. A zenei aláfestéssel együtt egészen erőteljes nyomot képes hagyni az emberben. (BB)
A Make Them Suffer a tavalyi debütlemezének, a Neverbloomnak a promócióját folytatja az Elegies videójával, de valószínűleg akiket eddig nem sikerült meggyőzniük breakdowndús klisémetalcore dalaikkal, azokat nem a gyenge imidzsklipjükbe szőtt sztoriszállal fogják maguk mellé állítani. Nem minden arany, ami ausztrál, és egy billentyűstől ez még ugyanannyi ásítást produkál, mint nélküle tenné, szóval lapozhatunk. (JÁ)
A sludge/stoner rock határmezsgyéjén egyensúlyozó Kylesa legfrissebb albumával inkább az utóbbi irányzat felé mozdult el, ennek ellenére egy nagyon korrekt lemezt tett le az asztalra – természetesen mi is beszámoltunk róla a megjelenés környékén, akinek kimaradt volna és fogékony a témára, mindenképp érdemes pótolnia. A nagylemez második tételéhez készült, rendkívül stílusos képi világú videoklip sem okoz csalódást, tökéletes elegyet alkot az ’Unspoken’ által kreált hangulattal. (FB)
Sok embert meglepett, sokat pedig nem, hogy a The Swellers otthagyta – az elsősorban – Paramore-on csüngő Fueled by Rament és átigazolt a No Sleephez. A flinti punk zenekar harmadik nagylemeze, a Good for Me pedig egy egész kellemes, erősen nosztalgiafaktoros alkotás lett. Tavaly kiadtak önköltségen egy EP-t, Running Out of Places to Go most kapott egy mozgóképes támogatást is, méghozzá a címadóra tekinthetünk egy elég visszafogott alkotást. A melankolikus dalról leginkább a legutóbbi Off With Their Heads juthat az eszébe az embernek; a fekete-fehér videó nem szól másról, mint ahogy a zenekar eljátssza az amúgy nagyon jó (és egyben jobb videót érdemlő) dalt. (BB)
A Dayshell egy bizonyos Shayley Bourget zenekara. Ő még nem érdemelte ki, hogy ismerni kelljen a nevét, de sokan azért mégis tökéletesen tisztában vannak a személyével, hiszen az Attack Attack!-ból való kilépése után Austin Carlile (az ő nevét várhatóan soha nem is kell majd megjegyezni) új bandájában, az Of Mice & Menben ő felelt a tiszta énekért, ill. gitáros/basszusgitáros is volt. Anno fokozódó depressziója és alkoholizmusa miatt távozott Carlile mellől, de a zenélést nem hagyta abba, és most biztosan rendbejött, hiszen szerződtette új bandáját a Sumerian. A Share With Me breakdownok helyett egy erőtesen Bourget hangjára építő rockhangzással kíván kitűnni, de nem épp az év slágere, és a klipje is csak egy igényesebb imidzsvideó. (JÁ)
A szeptemberben Magyarországra érkező As They Burn nem egy jó zenekar, ez a dal pedig nem jó (viszont nagyon buta), és ennek megfelelően van is egy Victory-szerződésük. Ha valaki ennyire rossz szövegeket tud csak kipréselni magából, akkor minek kell ráfeliratozni a videóra? Ha valakik élőben csak ugrálnak, mint egy jump aerobic csoport, akkor minek élő klipet forgatni? Ettől senkinek nem jön meg a kedve a koncertjegy megvásárláshoz. (JÁ)
A P.O.D. körülbelül három darab közepes slágert tud felmutatni, ráadásul ezeket is egy olyan korban írták meg, aminek már szerencsére vége, de ettől még ők aktívan alkotnak (senki se mondta nekik, hogy „állj, POD!”, ha-ha), igazán kár, hogy a refrénírás továbbra is már-már viccesen rosszul megy nekik. Beautiful című, lötyögős borzalmukban sincs ez másképp, nagyon unalmas az egész, de végülis a videó legalább nem imidzsklip, ellenben inkább forgathattak volna olyan dalhoz kisfilmet, ami megtalálja azokat, akiknek nem közömbös a banda retro hangzása. (JÁ)
Alex Turner és csapata szeptember óra ismét a sivatagban tengetik napjaik nagy részét, ötödik nagylemezükön dolgozva. A Do I Wanna Know? megerősíti azt a kijelentésüket, hogy az új kiadvány a tavalyi Record Store Day alkalmából rögzített R U Mine? (vajon minden új nóta címe kérdőmondat lesz?) dögös, bluesos, riffelős, Josh Homme ihlette vonalát fogja követni. Ezzel semmi gond nincs, senki nem várja már el a srácoktól, hogy valaha is újra indie-diszkó himnuszokkal rukkoljanak elő. A bandukolós tempójú új dal videója egyébként azért is kiemelkedő, mert a hanghullámokból különböző figurákká alakuló rajzokat maga Alex Turner firkáiból animálták. (TM)
A The Dillinger Escape Plan az új lemez címadó (és egyben legkönnyedebb) dalának videójával tökéletesen eltalálta a szám videóját, ami azért nem kis dolog a rendező részéről, bár talán ehhez Hannibal Lecter számára kevésbé étvágygerjesztő képeket is használhattak volna. A When I Lost My Bet klipjénél azért így is sokkal jobb lett. (JÁ)
A floridai Shinedown tavalyi nagylemeze ugyan viszonylag középszerűre sikeredett, ettől függetlenül még mindig ők a tömeggyártott amerikai mainstream rockzene legszimpatikusabb képviselői. Az albumhoz készített videók közül egyébként az I’ll Follow You című balladáé, melyben Brent Smith énekes új séróján kívül egy szerelmespár nem mindennapi túráját követhetjük figyelemmel, már sorban a negyedik. Giccses, de legalább látszik rajta, hogy nem olcsó, a Shinedowntól meg nem sajnáljuk a pénzt…legalábbis annyira nem, mint a Nickelbacktől. (TM)
A majdnem teljesen kicserélődött Chimaira vergődése annak fényében nem túl érdekes, hogy azért ez a banda sosem volt túl kiemelkedő, szóval nem egy csúcszenekar tagsága hullott szét, ellenben az mindig meglep, hogy még mindig működik a banda, és kétévente kihoznak egy-egy középszerű albumot. Az, hogy a Crown of Phantoms megtöri-e ezt a jópár éve tartó sorozatot, nem tudni, az esélyek az új dalt hallva nem túl jók, ellenben a videó rosszabb a dalnál, és nem csak azért, mert Mark Huntert nem igazán szereti a kamera. De komolyan, amikor ezt a videót rendező és vágó Patrick Finegan megmutatta nekik, akkor nekik tényleg tetszett? Mondjuk a dalt is ők írták, szóval ki tudja. (JÁ)
Július 23-án jelenik meg a Rite Of Passage Records színeiben a legújabb Wrath Of Vesuvius nagylemez, amely a technikás death’ rajongók számára nyújthat örömet. A Revelations névre hallgató album Regarding Unity című számához készítették el a srácok a legújabb klipet, amely egy félprofi élő felvételekből összevágott kis szösszenet. A videóban a gitárosok állandó bólogatása mellett csak a közönség passzivitása feltűnőbb (telefont nyomkodók, fapofával maguk elé meredők teszik ki a publikum egészét), ami az amúgy sem túl erős videó hangulatát kellően negatív irányba befolyásolja. Ez persze nem rajtuk múlott. (JB)
A Relapse Records szőrös sludge-barát fenegyerekei július 13-án jelentkeznek új lemezzel, melynek címe Tend No Wounds lesz. Erről az In Days Of Woe című nóta kapott videót, amely a szokásosnál is olcsóbb büdzséből állt össze, ugyanis az egész videó úgy állt elő, hogy fogtak egy kézikamerát, bementek vele a stúdióba, lefilmezték egymást meg a hangszereket, rátoltak egy borzalmas filtert az egészre és kiadták videoklip címszó alatt. Persze nem mindenki szarja a pénzt, de a videó miatt nem fogja senki visszanézni még egyszer ezt, az is biztos. (JB)
A görög Rotting Christ hangzásvilága sokat módosult az évek alatt, de mindig az volt az egyik legfőbb szempont, hogy a lehetőségekhez képest persze, de megújulva hozzák a kötelező mediterrán brutalitást. A két eredeti taggal bíró csapat idén márciusban jelentette meg legutolsó nagylemezét, amihez most megérkezett az első mozgókép is. A hangulatos képek váltakozásából és pár különleges jelentből összevágott videó ideális választás volt a dalhoz és talán megérthető reakció abban az országban, ahol kis túlzással szinte minden buszmegálló mellett található egy görög katolikus imafülke. (BK)
A floridai power pop Set It Off egy újabb ok arra, amiért sokan a zene egyik rákfenéjének tartják a power popot és mindent, ami hozzá köthető. Az eléggé Panic! at the Discóra hajazó zenei összképet most egy új videóval támogatta meg a csapat, amelyben az eyecandy-faktor sem maradhat el, a kis vörös Ashley Costello boldogítja a szemünket a New Years Day-ből. A titkon kicsit a Warpedre promotáló Partners in Crime végre bemutatja, amire mindannyian vártunk: akciófilmeket megszégyenítő jelenetsorok között rabolnak ki – furgonnal érkezve! – egy sarki vegyesboltot és ékszerüzletet miközben az énekes Matt Damont megszégyenítő arckifejezéseket vág és tüzel és tüzel és tüzel. Jelszavak: revolver, tűzharc, homokos ing, Matt Damon, rendőrök, szexi Bonnie és egy kissé „másabb” Clyde, mert ugye itt alapvetően a Bonnie és Clyde életérzés akarna megjelenítődni, csak nem sikerül neki. (BB)
A Last Chance To Reason gárdájáról mostanság sokat hallani; nem elég, hogy hamarosan érkezik a futurisztikus hangulatú, progresszív terepen mozgó zenekar harmadik nagylemeze – erről épp a napokban szedtünk össze Nektek minden fontos tudnivalót –, de a csapat frontembere Michael Lessard, a sajnálatos módon énekes nélkül maradt, egyébként nagyon hasonló stílusú The Contortionist vezetését is elvállalta. Az augusztus 6-án megjelenő nagylemez hangulatába pedig a ’The Escapist’ című tétellel vezet be minket a zenekar. Nektek hogy tetszik? (FB)
