2013. május 6.
Mi magunk is meglepődtünk, hogy az év tizennyolcadik hete alkalmával a videoklipek száma váratlanul a megszokott mértékek felére volt csak elég. Aggodalomra azonban nincs ok, változatosság és izgalom jellemezi az eheti összesítést is, hiszen feltörekvő csodák és már jól ismert nevek ismét képviseltetik magukat. Nektek továbbra is csak az a dolgotok, hogy válasszatok, értékeljetek, ízlelgessetek, ugyanis az esély mindig ott van: új kedvencet avatni. A klipözön e héten a következő neveket sorakoztatja fel számotokra: Endsight, Angertea, The Sword, Young Guns, The Amity Affliction, Daylight, Coliseum, Tiger Lily, Vale of Pnath, Safe to Say, Kalmah. Neked kik tetszettek a leginkább?
Nagy Viktor neve hallatán az utóbbi időkben már egyre gyakrabban előfordul, hogy az embereknek róla nem a Téveszme és az ő szívbe markoló szövegei jutnak elsőként eszébe, hanem az egyre sikeresebb és egyre változatosabb klipekkel előrukkoló Mihaszna Film. Viktor tehetséget nem hinném, hogy bárki vitatná akár itthon, akár a külhonban, hiszen miután a Dalriada és a Darkest Hour is a kliensei között volt és a napokban pedig egy Görögországban forgatott klippel rukkolt elő a nyilvánvaló hatásokkal bíró Endsight számára nem is lenne mit megkérdőjelezni. A videóból pedig nem csak az derül ki, hogy a Mihaszna ötlettára feneketlen, ízléses és itthon egyedülálló, hanem a csapat énekesét elnézve az is, hogy a Katrinák hogy is fog kinézni öt év múlva. (BK)
Az Angertea már a harmadik videót készítette a tavaly kijött, látott, és a HangSúly díjátadón győzelmet is elérő (amúgy nemzetközi terjesztésben is megjelent) Nr. 4: Songs Exhaledhez. A banda ezúttal a félunplugged Lions’ Regionnel támad, no meg az előző klipben szereplőkhöz hasonlóan henteslelkű csajokkal. A végeredmény kevésbé gusztustalan hatásos az elődnél, ellenben az imidzsklip jelleg miatt alkalmunk nyílik Peralta Miguel fantasztikus basszusjátékában gyönyörködni. (BG)
A The Sword videója senkit sem fog meglepni, vagy egy második végignézésre rávenni, de nyilván nem is ez a dolga, hanem hogy megfelelően kísérje az okkult rockzene előtt tisztelgő dallamokat (ehhez képest még talán sztorija is van). Nyilván minden kicsit máshogy cseng az új ’Sabbath dal fényében, de azért a Sword nem az a brigád, akiktől elvitatnánk a népszerűségüket. (JÁ)
Idén sem hagyta videoklip nélkül rajongóit a brit alternatív-rock csapat, a Young Guns, pedig már lassan másfél év is eltelt legutóbbi nagylemezük, a Bones megjelenése óta. A Towers (On My Way) című dalhoz készült videóban egy motelszobát láthatunk, amelyben azon kívül, hogy a banda tagjai pattognak és zenélnek, megjelenik sok szereplő, akik kurváznak, partiznak, veszekednek, ordibálnak és drogoznak. A sokat megélt szoba története tehát nem a világ legmegindítóbb sztorija, de legalább az aláfestő muzsikával nincs probléma. (JB)
Nem sikerült a legjobban a tavalyi The Amity Affliction lemez, mert egyre inkább úgy néz ki, hogy a srácok a mennyiséget kezdték el preferálni a minőség helyett. Az Open Letter című videójuk sem fogja meghozni a szimpátiát a csapatnak, bár ahhoz kellett rendezői véna, hogy ennyi ütnivaló arcot egy helyre csábítsanak a forgatások idejére. Hiszen vannak itt alig nagykorú, egymáson hempergő és egymással smároló, vihogó tinilányok, széttetovált majomképű partiarcok, vicces Jackass-wannabe-k, és borzalmasan erőlködő viccesfiúk. Annak örülhetünk a videó alatt, hogy ők jól érzik magukat, mi pedig csak vigyázzunk, hogy a néhol felbukkanó minőségi humor láttán be ne szarjunk a röhögéstől.
Ahogy a Title Fight, úgy a Daylight sem csupán a dalokban kíván visszautaz(tat)ni a ’90-es évek elejére, hanem már a borítójukkal és a klipjeikkel is akut nosztalgiázást szeretnének elírni, a Life In A Jar videójával pedig ez sikerül is. Körhinta, bogarak, flannelingek, ronda énekes – minden megvan, ami egy jó grunge videokliphez kell, reméljük, azért nem gondolták teljesen komolyan a kisfilmet. (JÁ)
Aki figyelemmel követi rovatunkat tudja, hogy a szőrős ízekkel operáló Coliseum a napokban jelentette meg negyedik nagylemezét Sister Faith címmel, amire váratlanul már két mozgóképet is készített. Mind a két alkalommal fenn volt a labda, de lecsapni nem feltétlen sikerült, noha az egyre változatosabb és kiforrottabb zenei kép, amit elénk tártak bőven feledtetett mindent. A Love Under Will című dalhoz pedig most kijött a harmadik videó, amely a korábbiakhoz képest mind a képiekben, mind klip hangulatában bőven előrelépés, hiszen úgy tudtak kvázi a szeretetről dalolni, hogy mellette a mellkasuk is szőrős maradt. Csak így tovább! (BK)
A szebb időket megélt Four Year Strong óta a pop punknak a szakáll a védjegye lett: a Tiger Lily úgy tűnik, fontosnak tartja, hogy megjelenésének részese legyen a férfias arcszőrzet. A Sinking videója az imidzsvideók első számú prototípusa: nem elég, hogy – az amúgy elég pofás – zenekart látjuk játszani, de még a kulisszák mögé is bepillanthatunk. Igazi hangulatos kis videó, a zenekar meg egészen szerethető, a rendező az emberi vonásaikat egész szépen ki is hangsúlyozta. (BB)
A coloradói Vale of Pnath gárdájáról még 2011 szeptemberében számoltunk be Nektek, ráadásul már akkor igen ígéretesnek tűnt a dolog– tulajdonképpen technikás sablonokkal tarkított death metalról szól a fáma. Ezen azóta nem igen változtattak a srácok, már csak azért sem, mert a Sightless a már szóba került nagylemezről szivárgott el egészen idén májusig, büszkén hirdetve a dalokban lévő energiát és ötleteket, melyeken az idő vasfoga sem hagyhat nyomot. A zenével így nincs különösebb probléma, a klipben végigkövethető „történet” viszont már jóval unalmasabb. (FB)
Az ontarioi Safe to Say egy nagyon kicsi zenekar még (hiába az eddig két EP és split a Seaway-el), azonban az emo/pop punk farvizén feligyekvő csapat érezhetően nagy jövő előtt áll: a Bleed című daluk nem csak jó, de a düh és a látens agresszivitás, amely a dalból árad sok zenekar által megirigyelendő lehetne. A dalra forgatott videó alapvetően imidzs mozgókép, de a tematikailag jól bevágott jelentek és megfogó színvilág egy nagyon szerethető videóvá alakítja a Bleedet. Sok sikert kívánunk a zenekarnak. (BB)
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom az új Kalmah klip mondanivalóját, akkor azt írnám: ne önts mérgező anyagot egy finn mocsárba, ha te vagy a hajléktalan Indiana Jones. A dallamos death metal besorolásukat komolyan vevő (legalábbis földijeikhez, a Children of Bodomhoz és a Northerhöz képest mindenképp) csapat fél-imidzsklipjében egyébként is feltűnően sok a szegény sorsú férfiember, ami arra utalhat, hogy északi rokonainkat mélyebben érintette a világválság, mint gondoltuk, vagy egyszerűen csak nem lehet túl jól megélni a metalból arrafelé (sem). A dal teátrális szintikkel, durva tempókkal és „neoklasszikus” gitártémák garmadával megrakott, tipikus skandináv metalnóta, a júniusban érkező hetedik nagylemezükön valószínűleg még sok hasonló helyet kap majd. (BG)
