2013. március 31.
Ami bizony nem érinti a klipek birodalmát, így változatlanul, az ünnep ellenére továbbra is nagy számban érkezetek friss videók, amiket a kényelem kedvéért ismét csokorba szedtünk számotokra. A Rise Records nevével fémjelezett vonalról új mozgóképpel jelentkezett a The Plot In You, a The Color Morale, a Woe, Is Me és a Memphis May Fire. A legnépszerűbb csapatok közül az új Fall Out Boy-slágerre, a visszatérő Sevendustra és a Stone Sour gigaslágerére hívnánk fel a figyelmet. Az underground kedvelői se panaszkodhatnak, hiszen számtalan magyar csapat mellett a technikás zenék kedvelői számára itt az Ever Forthright, az új énekessel operáló Keep of Kalessin és a The Locust romjain megalakult Retox. Továbbá a Wasted Bullet által kiválóan kiparodizált angol hardcore színtér egyik izgalmas új formációjára a Reign Supreme-ra is szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Lássuk hát a teljes listát: Fall Out Boy, Fáziskésés, The Plot In You, Ghost B.C., mewithoutYou, Simple Plan, The Color Morale, Ever Forthright, Sevendust, Woe, Is Me, Stone Sour, Dark Sermon, Reflected, Deserters, Retox, Keep of Kalessin, Watch My Bag, Memphis May Fire, Wasted Bullet, Havok, Poison of Marvel, Reign Supreme. Neked kik az eheti kedvenceid?
A My Chemical Romance hirtelen feloszlásával a Fall Out Boy igencsak helyzetbe hozta magát: az elmúlt évtizedben vállvetve az emo jegyei alá helytelenül elhelyezett csapatok (amelyhez olyan magazinok asszisztáltak, mint a Kerrang vagy az AP) igencsak kiegészítették egymást, a FOB pedig a megüresedett tér betöltésére remek alkalmat kapott. És nagyon úgy tűnik, hogy élni is fog vele; a The Phoenix egy újabb lépés a mainstream csúcsának legsanyarúbb katlanába. Nehéz mit mondani, azon kívül, hogy a (talán) 2 Chainz inspirálta remix/phoenix a legpocsékabb refrén, amit idén hallani fogunk. Borzalmasan fájdalmas. A videó viszont egész jó. Feszes, egészen jól vágott jelenetsorok követik egymást, mondhatni bátor: emberrablás, kínzás (kézfejlevágás!), merész vérábrázolás. Patrick fogyott, Andy Hurley hipszter indeálból egészen férfi lett az Enablernél, az ilyen külsőségekre pedig rá is utazott a rendező (tinilány-szindróma), ha már zeneileg nincs nagyon mit kisarkítani. Valamivel szerethetőbb a végeredmény, mint a My Songs Know What You Did In The Dark (Light Em Up). (BB)
A debreceni Fáziskésés neve még vár a hírnévre, de a bemutatkozó videójukban hallható dal alapján nem biztos, hogy ez egy annyira távoli jövőt vizionál. A Látod egyértelműen a 30Y zeneiségében fogant sláger, de ezzel együtt meglepően érett is a tagok korosztályból kiindulva. Mindenképpen ígéretes a zenei mag, még ha a csapat klipbéli béna álldogálása pillanatok alatt képes lerombolni azt, ami a zene felépít. Mindenképpen egy punkosabb, feszesebb és rongyrázósabb irányba indulnék tovább a helyükben, amit ezzel a könnyed zeneiséggel vegyítve egy több mint ígéretes csapat képét vetítenék előre a hazai színtéren. A klipet a Forest Field Productions készítette. (BK)
Ha van olyan banda, akiknek teljesen felesleges két klipet csinálnia élete során, mert eggyel is tökéletesen meg lehet mutatni az összes dalírási képességüket, az egészen biztosan a Rise Records egyik csodazenekara, a The Plot In You. A „nagyon” felkavaró első klipjük után alig pár hónappal újra jelentkezett a csapat egy új videóval, amely most a Fiction Religionre készült, és amelynek középpontjában egy látszólag elmebeteg fiatalember áll, aki egészen romantikus kapcsolatba lép a mikrofonnal, illetve mellékszereplőként megjelenik négy zenésztársa, akik eljátsszák, hogy tudnak zenélni. Sajnos elég hiteltelenül. (JB)
A Ghost (B.C.) láthatóan a debütáló album óta sem lett kedvesebb zenekar, a lassan befutó új lemezről a Year Zero kapott videót, ami a várakozásoknak megfelelően kellemesen bizarr lett. Nem valószínű, hogy bárkinek is rémálmokat okozna a láthatóan direkt B-kategóriásnak kinéző video, amiben van ördögi látogatás, meztelen nők, lakomázás, fura gyerek, és persze az okkult rock újraélés legmenőbb bandája sem maradt ki belőle. (JÁ)
Tavaly jelen sorok írójának eléggé tetszett az indie rock/folk mezsgyéjén temetkező mewithoutYou-nagylemez, a Ten Stories. Véleményem szerint nem sült el olyan rosszul, hogy nonfiguratív poszt-hardcore-t teljesen indie-es, folkos vára cserélték, ezt pedig ez a dal is jól nyugtázza: egyszerűen a kor a bölcsen fut az egzisztenciális ízléssel. A February, 1878 videójából pedig süt fals romantika, egyszerűen bármennyire is turné videó némi töltelékkel, a mozgóképről süt, hogy egy indie rock zenekarnak van rendezve. Ezt a tényt pedig nem az egy főre eső szakállak száma, hanem a gazdag színvilág, a természetes nyugalom és a baráti hangulat mutatja. Kellemes, de semmi különös. (BB)
Ugyan a mainstream popzene nem tartozik a lefedett szegmenseink közé, de úgy döntöttünk, hogy a Simple Plan friss videója is kap egy kört a rovatban. A kanadai zenekar az egyik ok annak, hogy az ezredfordulón szélesvásznon lett félreértelmezve a pop punk, mint műfaj: a zenecsatornák egy egész évtized (’90-es évek) munkáját rombolták le többek között az irányításukkal. így legalább annyi magánzárkára ítélnénk őket, mint a Nickelbacket. A This Song Saved My Life viszont megnyugtatóan lép egyértelműen a nyáltengerben úszó popzene felé; a klisétengerben (többek között dalszöveges táblák mutogatása, osztott rajongói képernyő, aláírt testrészek stb.) meg is mutatják, hogy szar zenével milyen sikereket lehet elérni. Mi viszont reméljük, hogy az élet megment minket attól, hogy többet ne halljuk ezt a dalt. (BB)
Az elmúlt héten csak úgy szórta magából a Rise Records a klipeket, így a nemrég új albummal jelentkező The Color Morale is megkapta a maga kis videóját, amely ugyan csak egy élő felvételekből összevágott ízelítő, de még így is szívesebben nézi meg ezt az ember, mint a The Plot In You agymenését. Ez persze köszönhető annak is, hogy a Smoke And Mirror egy alapvetően sablonos, de az ének miatt egy egész tűrhető nótának számít, így az ember még azt se bánja, hogy se a banda, se a közönség nem a legaktívabb a felvételen. (JB)
Érdekes, hogy az Ever Forthright mennyire nem erőltette a klipforgatást, hiszen a lemezük még 2011 végén jelent meg, viszont az első video csak most készült el, a Lost In Our Escape kisfilmjét látva azonban ezekben a hónapokban azért nem a videóval foglalkoztak. Sima imidzsklip, egy tetőn játszik a Chris Barretto (ex-Periphery) által vezetett banda, de azért beletettek egy vadul festegető lányt, hogy ne csak a bandát lássuk, hanem pár közepes minőségű számítógépes effektet is. (JÁ)
Tetszik vagy sem véleményem szerint bizony egyre inkább közeledünk egy nu metal reneszánszhoz. Nem csak azért mert az utóbbi időben olyan csapatok kaptak – korábbi teljesítményükhöz képest – erőre, mint a Papa Roach, a P.O.D. vagy a Limp Bizkit, hanem mert olyan másodvonalbeli zenekarok is kezdenek szépen lassan visszatérni a köztudatba, mint a Nonpoint vagy a Sevendust. Hogy ebből mi fog majd kisülni az egyelőre rejtély: az viszont biztos, hogy a Sevendust már ezzel az egy dallal jobb (Decay), mint az egész legutóbbi anyagával. Kérdés, hogy mit képesek egy teljes album alatt összehozni? (BK)
A Woe, Is Me videoklipje is menetrendszerűen érkezett, hiszen múlt héten az Issues, most pedig ők villantották meg az igencsak ötletes videójukat, amely a legutóbbi nagylemezük A Story To Tell Me című számára készült. A srácok nyilvánvalóan nagyon szeretik a „kólofgyutit”, úgyhogy csináltak lövöldözős, egymást gyilkolós, erőszakos klipet, amely a rajongótáboruk életkorát figyelembe véve nem is tűnik hülye ötletnek. Van benne töltés közben tüzelő puska, a lövedéket röptében kikerülő szuperkatona és a világ legközönyösebb hadifoglya is feltűnik a videóban. Szórakoztató. (JB)
A Stone Sour eddigi legnagyobb projektjét valósította meg a House of Gold & Bones kiadásával: elvégre fél év elteltével egy-egy meglehetősen különböző dalcsokorral örvendeztette meg a rajongótáborát, ami mindenképpen említésre méltó. A legújabb klip kapcsán, persze azontúl, hogy egy olyan slágerrel van dolgunk, ami minden valószínűség szerint az utóbbi éveik legfülbemászóbbika is egyben, számomra nehezen észrevételezhető a dal és a videó közötti kapocs, azonban a hangulat és a képi világ, főleg a dal révén simán a Stone Sour koncertszettek középpontjába repítheti a Do Me a Favort. (BK)
A floridai Dark Sermon gárdája 2009-ben azért állt össze, hogy megmutassák a szerintük rendkívül túltelített, hiteltelen csapatokkal teli zenei dzsungel egyik potenciális helyes ösvényét. Ez persze nem kis önbizalomra vall, de ha jobban meggondoljuk, magával az alapvető állításukkal könnyedén egyet lehet érteni. Olyan zenekarokat tekintenek követendő példának, mint a Behemoth, a Gojira, Job For A Cowboy vagy a The Black Dahlia Murder. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a klipesített szerzemény, annak érdemes lehet beruháznia a március 26-án megjelent nagylemezre is – melyet In Tongoues címen érdemes keresni. (FB)
A Reflected hazánk egyik legkedvesebb és legszerethetőbb zenekara: a pop punktól újabban már a dallamosabb pop-rock lágyabb, andalítóbb jegyein keresik a hangjukat, mondhatni a New Atlantis-szal meg is találják. A Words Fall Short videója egy könnyed akusztikus relaxálás a Kultúrpart Stúdióban (újra) Hencz Péter rendezésében és Bodnár Péter segédkezésével. A zenekarhoz egyébként nagyon illik ez a visszafogottabb stílus, ettől független megnéznénk egy, a New Atlantis jelentőségéhez illő videót is. Ettől független nyugtató és kellemes szórakozást nyújt a dal. (BB)
A négytagú Deserters csapatának 2011-es Fail Yourself című EP-jét tavaly szeptemberben követte a bemutatkozó nagylemez, melyet The Slow Rhythms Of A Dead-Beat néven ismerhetünk. Az alig fél évvel később megfilmesített The Plunge is a korong által generált utolsó hullámokat kívánja meglovagolni. És mégis mire számíthatunk? Hardcore elemekkel bőven átitatott, régies és modern megoldások – de igazán semmi iránymutató dologra nem kell számítani. (FB)
A Retox neve elsősorban a The Locust alapító basszer Justin Pearson révén csenghet ismerősen a föld alatti zajkultúra szerelemesei számára. Az eddig egy albummal bíró projekt (Ugly Animals) most május 7-én tervezi megjelenteni YPLL névre keresztelt új anyagát az Epitaph Records gondozásában, amibe a Mature Science formájában most bele is hallgathatunk. A noise rockos megoldásokra visszakapcsoló csapat a klipben pedig csak belez és üvölt. (BK)
Epikus felütésű metált nem egyszerű dolog művelni, igen könnyen komolytalanná tud válni egy ilyesfajta próbálkozás – persze ezt a norvég Keep Of Kalessin gárdájának esetében talán nem is szükséges felhozni. Az 1993-ban alakult, black és death alapokból építkező, több kényszerpihenőt is leküzdő zenekar immár háromtagúra fogyatkozott, de úgy tűnik ez sem jelentett leküzdhetetlen akadályt a folytatást illetően. Arnt Grønbech, ismertebb nevén Obsidian C. vette kezébe a mikrofont, remélve, hogy egy új oldaláról ismertetheti meg a nagy múltú zenekart. (FB)
A Watch My Bag egy tíz éves múltra visszatekintő győri hardcore punk zenekar. A hangulatban koszosabb és morcosabb Lárva című dal kapott most egy klipet még a 2009-es Az Elrabolt Időn Túl című nagylemezről. Akinek fontosak a magyar szövegek és szeretne egy hajdanán Sick Of It All, NOFX és 7 Seconds dalokat feldolgozó hazai csapattól saját szerzeményeket hallgatni, akkor a Watch My Bagben zenekarára talált. Célnak megfelelő, korrekt klip. (BK)
A Memphis May Fire lassan kiadójának leghíresebb zenekara lesz, ami abból a szempontból megnyugtató, hogy a srácok legalább botrányoktól mentesen képesek szórakoztató zenét csinálni, amely ha nem is a legeredetibb dolog a világon, de a hasonszőrű bandákat magasan körözi. Legújabb klipjük a Vices című dalra készült, amelyben láthatunk sok cigarettát, drogot és szomorúságot, így a videó végeztével minden ember megfogadhatja, hogy soha többet nem fog ilyeneket csinálni, mert nem tesz jót az egészségnek. (JB)
A két éve Magyarországon is megfordult Wasted Bullet úgy döntött, hogy az idén érkező Elegy EP-jükön lévő 21st Century Con Artisthoz paródiaklipet forgatnak, amelyben négy különböző stílusú imidzsklipet értelmeznek újra (érdekes, hogy nem csak a ruhák és a mozgás változik, hanem valamennyire a zene is). Elsőként a tradicionálisabb metal kapja meg a magáét a fekete ruhákkal és a csutakos hajaktól nem látszódó arcoktól, ez pont annyira lapos, mint a legtöbb metalparódia. A következő a baseballsapkás-kosarasnadrágos, helybenfutó, hol pop-punk, hol dallamos hardcore által inspirált metalcore következik, és persze a mély V-nyakú, csőgatyás crabcore guggolgatásai sem maradnak el. A legtalálóbb (és legkevesebbet parodizált) a modern brit hardcore punkot szétszedő utolsó rész, ahol ott van a parka, a farmerdzseki, a kötelező sapka. Jópofa klip, és a dal se rossz. (JÁ)
A Havok gárdája thrash metalban utazik, ráadásul a 80-as évek húzóneveit tekintik követendő példának, mind a hangzás, mind a megjelenés terén – a dobok mögött helyet foglaló Pete Webber például egy az egyben Nick Menza, a Megadeth legendás dobosának kiköpött mása. A megfelelő hangulat már a klipből is sugárzik – a szeletelés szentesítése érdekében még valódi hús kettévágását bemutató pillanatképeket is elkaphatunk –, így ha valakinek sikerült felkelteniük az érdeklődését, nyugodtan beruházhat a Point Of No Return című kislemezre. (FB)
A Poison Of Marvel neve kapcsán számomra mindig két dolog ugrott be: egy anno felléptek a NuSkull szervezésében a GATQ-koncertsorozat második epizódján a Sky Above Heroes és a Brainlust oldalán, továbbá a dobosuk párhuzamosan a Pokolgép (!) ütőse is. A modern metalcore elemekkel is kacsingató zenekar az utóbbi időben egy könnyedebb és rádió barátabb irányba indult el, ám az instrumentális részt tekintve a kezdeti hangzástól (szerencsére) továbbra sem távolodtak el. Ennek a folyamatnak a legújabb állomása az Öntudat, amely talán könnyebben sikerre viszi majd a zenekart, mindenesetre a kissé Ultimátum-jellegű üvöltéseket én biztosan elhagynám, arról nem is beszélve, hogy az Ákost igéző éneksávot érdemes lenne közelebb hozni az instrumentális részhez a nagyobb fokú koherencia reményében. Továbbra is hajrá! (BK)
Négy évvel ezelőtt az idei Shai Huludon is vendégszereplő Jay Pepito által vezetett Reign Supreme bemutatkozása ugyan távol állt a világ megváltásától, de meglehetősen népszerű volt (ebben biztos szerepe volt annak, hogy a Deathwish adta ki), bár a kritikusok nem kedvelték. A csapat nevének viszont nem tett jót, hogy azóta nem volt komolyabb kiadványuk, így a Mediaskare-nél megjelent Sky Burial EP-nek nem lesz könnyű dolga. A Stuck Pig, Bled Dry-hoz forgatott, fekete-fehér koncertklip leginkább csak a dalt hivatott népszerűsíteni, és a hallottak alapján mi nem féltjük Pepitoék erősen metalos hardcore punkját attól, hogy megtalálja majd újra a közönségüket. (JÁ)
