2013. február 25.
A hét egyik legizgalmasabb felvonásaként a Volumes új videója debütált elsőként, aminek különlegessége pont a kuriózum jellegében áll, de erről majd a klipnél. Új mozgóképpel rukkoltak elő a melankólia földi helytartói, a hardcore nagy öregei, de a fiatalabb generációs is bőszen hallatta hangját. Elég csak a látványosan brutális klippel előrukkoló The Plot In You-ra, a Disturbed torok révén máris óriási népszerűségnek örvendő Device-ra vagy a modern metalcore körök egyik legújabb közönség kedvencére, a Gideonra gondolnunk. Szintén szót érdemel a majdnem „album lassúsággal” megjelenő friss The Faceless klip, a megújult Northlane, illetve a már harmadszorra újra feltöltött Periphery videó, mely az olyan antagonisztikus ellentétek párharcáról szól, mint a ketchup kontra mustár problémakör. Lássuk tehát az eheti listát: Volumes, Confession, Katatonia, Agnostic Front, Sybreed, The Plot In You, Terror, Those Who Fear, Sacred Mother Tongue, Persefone, 18 Miles, Ghost (B.C.), Device, Gifts From Enola, The Faceless, Puscifer, Drowning Pool, Gideon, A Rocket To The Moon, Jungle Rot, Northlane, Vreid, Monuments, Pulled Under, Hardcore Superstar, Bleed From Within, Suffocation, RVIVR, Periphery. Melyik videoklip az eheti favorit?
A Volumes legénységére néhány évvel ezelőtt figyelt fel koncentráltabban a nagyérdemű, igen korrektül sikerült bemutatkozásuknak köszönhetően egy csapásra sokak kedvencévé váltak a djent hangzást előnyben részesítők köreiben. A Via szerzeményei közt akadt nem egy fogós téma, a nagyszerű megszólalás pedig csak tovább tetőzte az élvezeteket – ennek ellenére sokaknak már akkor szúrta a szemét a stílusból eredő önismétlő elemek magas aránya. A csapat már javában dolgozik következő nagylemezén, mellyel remélhetőleg újra lelkessé varázsolják majd a kissé megfáradt rajongókat is. Vélhetően a kedélyek megnyugtatására készítették el az idelent szereplő klipet az Edge Of The Earth című tételhez, melyet főként koncertanyagokból ollóztak össze oly módon, hogy bizonyára bármelyik Instagram felhasználó megirigyelné az elkészült művet. Az élőben korábban soha elő nem adott dalban a tiszta énekért pedig a Woe, Is Me-torok Hance Alligood felelt. Az eredeti élő felvétel pedig az alábbi linken tekinthető meg. (FB)
A Confession még az énekes Michael Crafter előző bandájánál, az I Killed the Prom Queennél is hatékonyabban dolgozik azon, hogy bebizonyítsa az eredetileg Kanadára kitalált „Ausztráliából csak jó érkezhet” gondolatról, hogy milyen téves. Miután tavaly Crafter kirúgta az összes bandatagot (akik eredetileg őt próbálták meg kitenni), új zenészeket verbuvált maga köré, mert hát ezt a remek zenekart mindenképp folytatni kell, és az új dal még az eddigieknél is nagyobb kliségyűjtemény lett, divatos tiszta énekkel, de legalább értelmes mondanivalóval (a banda korábban pólóeladással is támogatta a rák elleni küzdelmet). A klip bizonyára egyfajta metafora kíván lenni a rákbetegség relapszusos-remissziós fázisaira csak lakatlan szigettel és csónakokkal, és a csipőhónalj atlétás dobos ellenére is jobban sikerült, mint a dal. (JÁ)
Az állandóan szomorkodó svéd Katatonia még mindig képes beforgatni a hallgatóságot mély, depresszív zenéjével, mint ahogy tette azt legutóbbi, Dead End Kings névre keresztelt albumával. Ennek megfelelően a Letheanra készült klipük sem tobzódik a vidám színekben, főleg, hogy fekete-fehér. Láthatunk benne néhány nőt, szép vágóképeket, de főleg egy kislányt, aki fut, sokat. Ettől eltekintve is ajánlott hallgatni- és néznivaló a késő téli szürke éjszakákon. (JB)
Manapság nem olyan furcsa, amikor egy hardcore punk zenekar visszanyúl a gyökerekhez: ezért mi sem lepődtünk meg azon, hogy az Agnostic Front a Strength Records Respect Your Roots feldolgozásos gyűjteménykiadványára készített el egy dalt (olyan bandák társaságában, mint a Terror, a Napalm Death vagy a Death by Stereo). A Blitzkrieg Bop pedig az a dal, amelyet már a punkovódában dúdolnak a Ramones-trikós fiatalok, s láthatóan az Agnostic Front is tudta, hogy egy ekkora tételnél elég ciki lenne hibázni; a visszafogott hangszerelés és a koncertvideó pedig elég biztonsági ahhoz, hogy tudjuk: a zenekarban megvolt a szükséges alázat és tisztelet a punk himnusz felé. Kis adalék, hogy Respect Your Roots-on a Terror épp egy Agnostic Front-dalt dolgozott fel, a keménykedős végeredményen mi azonban eléggé mosolyogtunk. (BB)
A Sybreed új klipje egyszerre nagyon-nagyon visszafogottan erotikus és sokkoló, ami passzol a 2/3 részben befogadható, 1/3 részben nyomasztó dalhoz. Az ipari metalban nyomuló svájci zenekar tavaly ősszel jelentette meg negyedik albumát God Is An Automaton címmel (a korongról itt írtunk), melyről a No Wisdom Brings Solace című nóta után a The Line Of Least Resistance néven futó sláger is megkapta a megérdemelt mozgóképes körítést. (BG)
A Plot In You videója pár másodperc után kiérdemelte a hét gagyija pecsétet, és mivel a zenekar is a Rise Records alacsonyabb színvonalú oldalát képviseli, így semmit nem tudnék kitalálni, hogy mégis miért érdemes a lejátszára kattintani. A banda a színtér igazi „attention whore”-jaként Could You Watch Your Children Burn címmel adott ki idén lemezt, ami ugyan a rajongók egy részének nem tetszett (mert a molesztált gyerekről szóló First Born, vagy a hasonlóan árnyalt Wife Beater EP igazi klasszikusok voltak ám), pedig a banda hasonlóan frusztrált maradt. A Premeditated ahhoz a bűnözőhöz íródott, aki korábban megerőszakolta a láthatóan ideggyenge énekes, Landon barátnőjét – a klipben őt kínozza valaki premier plánban, szóval aki nem szereti a vért, az ne nézze meg, de ugyanez a tanácsom azoknak is, akik ódzkodnak a gagyi dallamoktól, és a magukat látványosan produkáló énekesektől. (JÁ)
A hivatalosan április másodikán megjelenő új Terror nagylemez Live By The Code címmel fog napvilágot látni a Victory és a Reaper Records közös gondozásában. Miközben Scott Vogel, a csapat énekese az utóbbi egy évben több ízben is érvek és ellenérvek kereszttűzébe került (pl. Refused, The Ghost Inside) a csapatát képes volt a legtöbb újra feléledt hardcore zenekar felé emelkedve életben tartani. A minden bizonnyal népszerűségük szempontjából virágkorát élő csapat megítélésen az új videó pedig már minden bizonnyal csak dobni fog, ugyanis ha ilyen az általuk adott bulik nagy része, akkor idén a Rockmaraton fesztiválon is hasonlóra lehet számítani: (BK)
Általában nem arról híresek a Facedown Records bandái,hogy technikás és dallamos zenét játszanak (persze kivételek akadnak/akadtak ld. Means, Saints Never Surrender), de a Those Who Fear elérte azt a szintet, amelytől ha akarna az ember, akkor se tudna butább zenét csinálni. A csapat bemutatkozó klipje, a Sowers Of Discord is csak annyira lett túlbonyolítva, mint a zene, hiszen egy teljesen átlagos imidzsklippel találkozhat az, akinek van gyomra a beatdown hardcore „paraszt dallamaihoz”. (JB)
A klasszikus metal hangzásokon edzett olvasóink minden bizonnyal nagy szeretettel ölelik majd keblükre a modern hangvételben gondolkozó Sacred Mother Tongue csapatát. Április 15-én napvilágot látó Out of Darkness névre hallgató legfrissebb nagylemezük az EMI gondozásában minden bizonnyal a műfaj egyik ígéretes trónkövetölője is lehet majd. Hogy beváltják-e majd a hozzáfűzött reményeket az viszont rajtuk múlik majd. Ti mit gondoltok az A Light Will Shine-ról? (BK)
Az andorrai Persefone csapata már jócskán elhagyta az első évtizednyi munkásságukat megörökítő mérföldkövet, így véletlenül sem sorolhatóak a kezdő kategóriába. A banda negyedik, Spiritual Migration címet kapott albuma idén március 29-én fogja támadás alá venni a lemezboltok polcait. A korong népszerűsítése érdekében készült el a címadó tételhez ez a csaknem tízperces videoklip, melyben a zenélő tagokon kívül egyéb, történetre utaló részleteket is megtekinthetünk. Modern progresszív elemek, gyakran használt szintetizátor, összetett ritmusok jellemzik ezen alkotásukat, így akik vevők az effajta zenékre, mindenképpen adjanak a csapatnak egy esélyt a bizonyításra. (FB)
Az élőben zseniális Wasted Bullet és a 21 Gun Salute mellett a holland lankák harmadik modern metalcore ígérete a 18 Miles, akikről ugyanúgy elmondható, hogy szemtelenül fiatalok és tehetségesek. Az egyéniség tekintetében még van mit fejlődni, de a február 16-án megjelent Darker Times névre hallgató új nagylemezükről a Die Strong az alábbiakban már klipet is kapott, így aki máig a ‘Ghost Inside-ra és az Obey The Brave-re esküszik az bennük sem fog csalódni. (BK)
Van még olyan NSK-olvasó, aki ne hallott volna a Ghostról? A 2010-es esztendő egyik legemlékezetesebb nagylemezével előrukkoló retrospektív heavy / doom / okkult rock fogata az utóbbi évek talán egyik legkiválóbbika. A hangulat teremtésből és a dalszerzésből is rendre ötösre vizsgázó csapat új nagylemeze már itt van a kanyarban, ami előtt még utoljára feszültség fokozás gyanánt kihoztak egy egyszerre rettenetes és zseniális videót, ahol Papa Emeritus II és társai a hetvenes évek legszörnyűbb klipjeit idéző hangulatban hódolnak a Sátán tanainak. (BK)
Nyilvánvalóan felesleges volt David Draimantől bármi olyat várni „szólóban”, ami túlságosan elrugaszkodna a Disturbed hangzásától, és a Device új, Vilify című dala is egy, a tíz évvel ezelőtti trendekbe illő alternatív metal dal, amihez a klip sci-fi hangulata és semmilyensége is hozzátesz annyit, hogy a végén teljesen úgy érezzük, hogy 2001 legrosszabb zenei pillanatait éljük át újra. Nyilván annak tetszeni fog, aki bírja Draiman hangját, és mivel zeneileg annyira friss (főleg az elődbandához képest), mint mondjuk Head új bandája, ezért a Disturbed rajongókat nagyjából sikerült is lefedniük – bár talán ez a rémesen gagyi video még nekik se fog tetszeni. Mindenki más pont annyira unni fogja, mint bármit a tavalyelőtt pihenőre vonult csapattól. (JÁ)
Ahogy azt idén januárban leírtuk, a Gifts From Enolának új lemezével végképp sikerült sajátos karaktert kialakítania, amit az A Healthy Fear harmadik, Cherry című dalában is hallhatunk. A Magyarországon többször is megfordult poszt-rock zenekar az egyik turnéján forgatott videót a dalhoz, amiben tehát hat percen át azt látjuk, ahogy játszanak egy klubban – kétlem, hogy erre bárki kíváncsi lenne egynél többször, de az intenzitás átjön, úgyhogy tökéletes érv egy koncertjegy vásárlása mellett. (JÁ)
A The Faceless egyik legkedvesebb időtöltése –a folyamatos tagcserék lebonyolítása – mellett még arra is körültekintően ügyel, hogy hónapokon át tartsa feszült várakozásban legodaadóbb rajongóit. Michael Keene és zenekara az elmúlt évek során főként a harmadik stúdiólemez elhúzódó munkálataival korbácsolta az egekig az indulatokat; a végeredmény az önmaguk által generált óriási elvárások tükrében természetesen meglehetősen megosztóra sikeredett – de ezt annak idején Ti is megtárgyaltátok az Autotheism kritikája alatt. Hasonló élményekkel lehettünk gazdagabbak az elmúlt néhány hónap alatt, de végül a Deconsecrate klipje csak felkerült kedvenc videómegosztó oldalaink felületeire. A képsorokon még a csapat korábbi dobosa, Lyle Cooper látható, de immár Alex Rüdinger a zenekar főállású ütőse. A kérdés már csak az, Nektek mennyire tetszik az elkészült alkotás? (FB)
A Between the Buried and Me-hez hasonlóan Maynard James Keenan sem átallott legelvetemültebb projektje, a Puscifer keretében hozzányúlni a Queen egyik legismertebb dalához, a Bohemian Rhapsody-hoz. A feldolgozás a múlt héten megjelent Donkey Punch the Night című EP-re került fel, és klippet is kapott. A végeredmény? Kellően megrázó, mindazonáltal nem meglepő, ha valaki úgy érzi, jobban tenné Maynard, ha inkább egy új Tool anyaggal tökölne. (BG)
Vajon karriert lehet-e építeni pump up slágerekre? Ezt a kérdést a Drowning Pool hangos igennel válaszolja meg, hiszen már évtizedek óta próbálnak még egy akkora slágert írni, mint az a bizonyos, de ez láthatóan a negyedik énekesükkel se fog sikerülni. Talán valami krosszmotoros játék készítőinek megesik rajtuk a szívük és felteszik őket a soundtrackre, de amúgy nem valószínű, hogy dalaikkal a konditermet gyakran látogató ismerőseink Facebook-idővonalán kívül máshol is találkoznánk. Az új klipben ismét vannak lányok, de ezúttal egy rendkívül hiteltelen verekedést adnak elő – emlékezzünk csak arra, hogy pár éve a csajbunyó mennyivel jobban állt Lou Kollernek és a Sick Of It Allnak (igaz, ott a dal is szétrepedt az energiától, nem úgy, mint ebben az erőtlen, hajzselészagú fingban). (JÁ)
A Those Who Fear mellett egy másik Facedownos banda, a Gideon is klipkészítésre adta a fejét, akik a bemutatkozó nagylemezük sikere után egy kicsivel harmatosabb modern metal/hardcore lemezzel rukkolt elő. Erről a Bad Blood című szám kapott videót, amelynek a tanulsága, hogy ne veszekedjünk a szeretteinkkel, mert ha meghalnak, akkor szomorúak leszünk. Ez persze nem szárnyalja túl a legtöbb Magyar Népmese mondanivalóját, de a megvalósítás legalább minőségire sikerült. (JB)
A Fueled By Ramen az évek során tökéletesen megtanulta, hogy hogyan adja el tini lányoknak a popzenét: gyenge, de mainstreamre szabott fiúzenekarok (a The Swellers nem véletlen lépett le), vörös hajú kortárs „példaképek” és céltalan power pop ömlengés. A Rocket to the Moon új videója pedig mind a három kritériumot egyből abszolválja: vörös, éppen haldokló (ezért a kórházból megszökő) főszereplő csaj, egy reménytelenül szerelmes, kivarrt lovag power pop dallamokra járja az USA szegleteit, egy kamu esküvővel megfejelve a történteket. Az embernek olyan érzése van, mintha a rendező továbbgondolta volna a Keith című filmet, de itt nincs annyi lavór, amellyel be tudnánk gyűjteni a könnyeinket (amelyek eme förmedvény megtekintése után csordultak ki, sajnos a színvonaltól). (BB)
A hagyományos amerikai death metal másodvonalát erősítő wisconsini Jungle Rot lassan húsz éves fennállása alatt újból és újból a háborút a középpontba helyezve igyekezett kompromisszumot nem ismerő rajongóit kielégíteni. A történet 2013-ra sem változott meg, ugyanis a nemsokára megjelenő Terror Regime névre hallgató nyolcadik sorlemez ott veszi fel a fonalat, ahol a Kill On Command letette. A Blind Devotion egy stúdió felvételekből összevágott klip és valljuk meg egy ilyen jellegű csapatnál ez bőven elég is, ameddig minőségi felvételek egymásutániságát láthatjuk a képernyőn. Kizárólag edzett death metal rajongóknak, nekik viszont nagyon! (BK)
A kortárs ausztrál metalcore egyik legfeltörőbb csillaga, a Northlane legénysége úgy tűnik, hogy idén új alapokra helyezi a megítélését; a sydney-i banda két évvel ezelőtt progmetal alapokra húzta fel a Discoveries dalait, s úgy tűnik a hamarosan megjelenő Singularity esetében a zenekar a tiszta vokál szélesebb spektrumaiba is el kíván látogatni, legalábbis erre utal a Quantum Flux klipje. Egy friss kiadványhoz (amely valamennyire egy új szemléletet is képvisel), pedig nincs is nagyobb móka, mint egy imidzsklipet összehozni, amelyben az énekes (jelen esetben Adrian Fitipaldes-t) ordibálásait és a divatból már kiment baseball-sapka hordását promotálják. (BB)
Az ortodoxabb black metal hangzásból egy black and rollos, majd egy szinte teljesen rock and roll hangzásba átalakuló norvég Vreid új, hamarosan megjelenő Welcome Farewell névre keresztelt új anyagáról a The Reap kapott most elöljáróban videótámogatást, ami egyszerre lett furcsa és hangulatos, illetve idegen, de a zenéhez mégis illeszkedő. A tény hogy e tekintetben is az egyénibb irányt követték mindenképp dicséretre méltó. Halljuk a teljes lemezt! (BK)
A nemrég igen tragikus körülmények között megboldogult, hajdanán nagy jövő előtt álló Annotations of an Autopsy énekese, Steve Regan a zenélést nem hagyta annyiban. Az utóbbi hónapokban alakult meg a Pulled Under névre keresztelt projekt, ahol három társával közösen igen furcsa zenei egyveleget alkottak meg a Wide Eyed képében (amihez most egy imidzsklip is érkezett Tom J. Cronin jóvoltából), ami a The Streets Talk munkacím alatt megjelenő hét inch-es kislemezen fog majd megjelenni hamarosan az NR1 jóvoltából. Szerinted jól áll ez a vonal Steve-nek vagy még mindig a Sludge City-re esküsztök? (BK)
A londoni székhelyű Monuments egy kissé ugyan megkésett tavaly kiadott bemutatkozó nagylemezével, azonban remekül ellensúlyozták lemaradásukat az albumra pakolt jobbnál jobb szerkezetű és hangzásvilágú szerzeményekkel – így nem túl meglepő módon az év végi szerkesztői toplistánkon is előkelő helyezést sikerült elérniük. A Gnosis utolsó előtti, Regenerate című számához készítettek egy szokványosnak mondható videoklipet, melyben egy kellemes hangulatú koncert elevenedik meg a szemünk előtt. A megszólalás és a döngölő riffek pedig még ennyi idő elteltével sem veszítettek az értékükből. (FB)
A Hardcore Superstar nem az a glam rock banda, amelyik állandó színvonalon tudna alkotni hosszútávon, bár ettől függetlenül is népszerű, sőt megbecsült csapat maradtak: egy darabig úgy tűnt, hogy debütlemezük színvonalát nem tudják megugrani, de 2005-ben nagyon közel kerültek hozzá, és bizonyára közelgő kilencedik lemezükkel is ez a céljuk. A C’Mon Take On Me-ről az Above the Law kapott imidzsklipet, amiben láthatjuk, hogy ez a stílus nem a szépen öregedés receptje, a dalból pedig az szűrhető le, hogy valószínűleg nem idén kezd emelkedni a 2005 óta csökkenő színvonal. (JÁ)
A Bleed From Within, mely itthon elsősorban a tavalyelőtti Suicide Silence koncerten végzett előzenekaroskodással került be a köztudatba, zavarbaejtően hibátlan dobhangzással felvértezve igyekszik újra divatba hozni a hosszú hajakat az Uprising című dalhoz forgatott imidzsklipben. A tejfelesszájú britek a Century Media istállójában igyekeznek bizonyítani, hogy jó metálosnak lenni nem életkorfüggő. (BG)
Az amcsi death metal egyik úttörőjének számító Suffocation italtól és verejtéktől csöpögve idézi meg a kilencvenes éveket (de tényleg, a kocsmában látható lapostévén kívül minden a helyén van, egyetlen kósza Despised Icon pólót se látni, illetve egyiken sincs tévedésből Suffokate felirat). A banda legújabb anyaga, melyről a klippes dalt szedték, nagyon király, igazi nosztalgikus death anyag lett, friss kritikánk is elérhető róla a főoldalon (vagy itt), úgyhogy aki éli a műfajt, az vesse bele magát sürgősen a Pinnacle of Bedlam hangorkánjába. (BG)
A RVIVR kiérdemelte, hogy elhagyják velük kapcsolatban az „ex-Latterman tag” emlegetését, úgyhogy a következő klipjük kapcsán mi sem fogjuk kiemelni ezt – inkább foglalkozunk azzal, hogy ez a banda nagyon gyorsan delegálta magát a tíz legjobb aktív punkbanda közé, amely pozíciót az új dal alapján a február végén érkező The Beauty Between album is tovább erősíti. A klipben zenélnek, hülyülnek, jól érzik magukat, a szám jó, ráadásul márciusban még koncert is lesz, minden klappol. (JÁ)
Mustár, vagy ketchup? Bizonyára sokan hosszan merengtünk már az élet ezen nagy kérdésén, mégis melyikkel csúszik jobban a roppanós virsli, melyikkel lesz harmonikusabb ízű a feketére sült marhaszelet. A korábbi őrült ötleteik tükrében bizonyára csalódtunk volna a Periphery legénységében, ha nem vetették volna komoly vizsgálódás alá eme filozófiai értékekkel bíró kérdéskör alapvető elemét. A második nagylemezről származó ’Scarlet’ című szerzeményhez egy elsőre meglehetősen feldolgozhatatlan videoklipet sikerült készíteniük. De talán még második alkalommal sem lehet teljességgel eldönteni milyen tudatmódosító szerek hatása alatt álmodták meg az alább megtekinthető látványvilágot. A titok nyitja természetesen ismét csak az: egy percig sem szabad komolyan venni ezt az egészet, hiszen ők maguk is egy jó viccnek tartják a dolgot. (FB)
