KLIPÖZÖN 2013/07: itt az igazi áradat!

A hét egyik legizgalmasabb dobása a megújult Heights visszatérése aprójából megjelent Eleven Eyes videója, melyben az Architects főnök, Sam ‘minden zenekarnak segítek slágert írni’ Carter is hallatja a már jól ismert orgánumát. Ezzel együtt persze a korábban már megismert új Paramore sláger, a Now is kapott most egy klipet, de a Bad Religion óriási sikert arató anyagát népszerűsítő True North sem kerülhette el a sorsát. Hogy az eheti klipözönbe is talál-e majd mindenki neki tetsző mozgóképet? Ebben biztos vagyok. Különösen ha a kedveled a modern dallamos és érzelmes metalcore csapatokat, amelyek közül (Heights, The Departed, Texas In July, AYS, Worthwhile, Napoleon) sokan pont ezt a hetet választották klip megjelenés kapcsán. Böngésszétek végig a listát és áruljátok el nektek ki volt a kedvencetek az év hetedik hetében: Heights, Project 86, Steven Wilson, The Departed, Off With Their Heads, Texas In July, Tomahawk, AYS, …And You Will Know Us By The Trail of Dead, Blind of 69, Aborted, Bad Religion, Greeley Estates, Worthwhile, Zombified, Transit, Ex Deo, Incantation, Napoleon, Paramore. Na mit gondoltok?

HEIGHTS – ELEVEN EYES

Nem a Gallows volt a közelmúltban az egyetlen brit hardcore zenekar, akik énekesváltáson estek át: kiváló debütlemeze után a Heights megvált énekesétől, Thom Debaeretől, akinek a helyét a csapat bőgőse, Alex Monty vette át. Az egy dolog, hogy ezen a rajongótábor nagyobbik része sem tudott túllépni, de sajnos a két tavalyi dal is csalódást okozott (arról nem is beszélve, hogy Thom projektje sem érdemel pozitív jelzőket), de a banda nem adja fel, hiszen egy erős nagylemeztől minden hang elhalkulna. Az Eleven Eyes egy új dal a készülő albumról, és ahogy a Deez Nuts, úgy ők is az Architects énekesévél kívántak nagyot szólni, de itt most nem Carter amúgy elég lapos közreműködése adja el a számot, inkább a belépőjét felvezető, talán a ’80-as évek rockzenéjét idéző dallam. A hozzá forgatott klipről sokat nem lehet elmondani, vagy sötét háttér előtt kiabálnak, vagy lassított felvételeken sétálnak a Tumblr-pozitív srácok. (JÁ)

PROJECT 86 – FALL GOLIATH, FALL

Tavaly augusztusban jelent meg a Wait For The Siren című nagylemeze az egykori Tooth & Nailes alternatív-rock bandának, a Project 86nak, akik a kiadó kötelékeit maguk mögött hagyva, a rajongók és a Kickstarter segítségével készítették el nyolcadik albumukat. A dörmögő basszusok és tökös slágerek hullámait meglovagolva töretlenül pályáznak az egyik legérdekesebb rockbanda címére, melyet a Fall Goliath, Fall című számuk is remekül bizonyít, amihez most egy élő felvételekből összevágott klip is készült. (JB)

STEVEN WILSON – THE RAVEN THAT REFUSED TO SING

Steven Wilson az egyik legnagyobb modern rockzenei (sőt!) dalszerző, akinek érdemes figyelni minden megmozdulására és minden új projektjére, ugyanis igényesség és finomság az, ami azokat mindig körbejárja. Noha se szóló, se egyéb oldalhajtásai nem volta képesek soha a Porcupine Tree legnagyobb klasszikusait meghaladni, de a február 25-én megjelenő új, címadó (The Raven That Refused To Sing) szólóalbum – elődjeihez hasonlóan – minden bizonnyal képes lesz közel kerülni az anyabanda nagyságához. (BK)

THE DEPARTED – TIDES

Lassan talán eljön a nap, amikor nem lesz divatos “erőtől duzzadó” metalcore csapatokat alapítani minden jöttmentnek, de ez még odébb van. És hogy ennek mi az első számú oka? Ameddig vannak olyan srácok (The Departed), akik képesek ezt jól és megfelelő arányban, magukról nem túl sokat gondolva és a szórakoztatást előtérbe helyezni, addig ezzel az égvilágon semmi baj sincs, sőt. A minden bizonnyal élőben is nagy színpadszántó elánnal bíró csapat a minap debütáltatta Tides című dalához forgatott klipjét a BlankTV YouTube-csatornáján(BK)

OFF WITH THEIR HEADS – NIGHTLIFE

Márciusban érkezik az Off With Their Heads harmadik albuma (az Epitaph-nál, hiszen pár éve rájöttek a cégnél, hogy punk rockra szakosodott kiadóként nem árt, ha a stílus egyik legjobb bandája náluk van), az új lemezről kiadott Nightlife alapján pedig nem fog csalódást okozni a banda rajongóinak. A dalhoz forgatott videóban igazából nem történik semmi sem azon kívül, hogy (a továbbra sem boldog) Ryan Young énekel, amit vetítésekkel és fényjátékkal dobnak fel, amitől meglehetősen ’90-es évek hangulata van az egésznek. Remélhetőleg az új lemezt sikerül olyan hatékonysággal az éterbe szórnia a kiadónak, hogy végre valóban felfigyeljen a bandára a színtér, mert Young napjaink egyik legjobb punk karaktere. (JÁ)

TEXAS IN JULY – BED OF NAILS

Ha a Texas In July utolsó lemezével túl is lépte a One Reality zsigeri jellegtelenségét az ihletőnk számító August Burns Red szintjétől (különösen annak fénykorától) még így is nagyon messze van, noha tudjuk, hogy Adam Gray képében egy igazi őstehetség dobossal van dolgunk a már úton út félén előadott idegesítő zsonglőr trükkjein túl is. A Bed Of Nails klipje rövid, de a csöves bácsi rettenetes színészi játéka és a gagyi megvalósítás miatt még s hosszúnak tűnik az alábbi mozgókép. Ha továbbra is ilyen zenében gondolkoznak a srácok, akkor viszont célszerűbb lenne Hook, Line, & Sinner-szerű dalokat és videókat írniuk és forgatniuk. (BK)

TOMAHAWK – ODDFELLOWS

A pattonisták legnagyobb örömére idén januárban jelent meg a zseniális borítóval megtámogatott Oddfellows, a Tomahawk negyedik nagylemeze. A korábban már a Stone Letterrel a a lemez slágeresebb és kommerszebb énjét megmutató videó után a minap érkezett meg a címadó (Oddfellows) szerzeményhez forgatott – a klasszikus pattonista elmebetegséget tükröző – klip audió és vizuális szinten is. Azonban ez így van rendjén, de ennek ellenére remélem, hogy legközelebb nem megint valamelyik projektje kapcsán, hanem esetleg az anyazenekar élén láthatjuk újra. (BK)

AYS – AMBITIONS

A düsseldorfi AYS megmutatja mindenki számára, hogyan érdemes ezt csinálni. Álljon össze öt tehetséges fiatal srác, alapítsanak egy ütős csapatot, írjanak pár élőben erős, amúgy átlagos dalt, bulizzák végig ezt a korszakot miközben megnézik adott esetben az egész világot, de Európát minimum. Majd ha eljön az ideje (az ő esetükben ez még odébb van) legyenek képeske abbahagyni és méltósággal boldog emlékkel elvonulni. Az Ambitions-re forgatott videó ebből kínál meg minket egy szelettel: (BK)

…AND YOU WILL KNOW US BY THE TRAIL OF DEAD – LOST SONGS

Egy valami biztos: az …And You Will Know Us by the Trail of Dead legénysége azért forgatott nyolcfelé osztott képű klipet a Lost Songsra, hogy valahogy elvonja a hallgató figyelme elől azt, hogy mennyire unalmas és egysíkú is az a dal, amelyről vélhetően pénzfeldobással döntöttek. Nehéz eldönteni, hogy Conrad Keely az Isis Unveiled videójában tátog-e ötlettelenebbül vagy itt. Amit viszont biztosan megtudunk, hogy ez a dal is bőven bemutatja, hogy miért hiányoljuk igazán a Source Tags & Codes indie rockját. (BB)

BLIND OF 69 – DETACHED

Az hogy miben rejlik az egyelőre aprócska rajongói körrel bíró és rettenetes névvel rendelkező Blind of 69 erőssége? Michael Hanser orgánumában. A meglehetősen retrospektív és karakteres hanghordozás a régebbi hangzások szerelmesei számára egyből kedvessé válhat, a kérdés már ezután sokkal inkább csak az, hogy vajon nem lenne-e érdemes egy új név alatt és pár tökösebb társsal kiegészülve (klipekben ne kéjelegve!) folytatni ezt. Ugyanis hogy folytatni kell az nem kérdés. (BK)

ABORTED – EXPURGATION EUPHORIA

A méreg erős tavalyi Global Flatline-nal nagyon jó irányba haladt tovább a nyáron nálunk is megfordult Aborted. Az Expurgation Euphoria képben egy lassabb tételre is videót forgató zenekar továbbra is előtérbe helyezte a sokkoló tartalmakat, melyek ezúttal is kiválóan illeszkednek a dal hömpölygéséhez. A Phil Berridge által készített videó cenzúrázatlan változata felnőtt nézőink számára itt érhető el. (BK)

BAD RELIGION – TRUE NORTH

Mondanunk sem kell, hogy mennyire megörültünk annak, hogy a Bad Religion a nevéhez méltóan tért vissza: a True Northot már most a punk lemezlisták élére jósoljuk. A címadó dalra forgatott (a borítóhoz remekül passzoló fekete-fehér) klipre röviden így tudunk hivatkozni: egy fiatal punk arc szobája, feszület a fülben, True North-bakelitlemez, Minor Threat/Adolescents/Circle Jerks/Agent Orange/Descendents-poszterek, légdobolás és motiváció. Több nem is kell, ebben a kétperces dalban így is több van, mint amit a jelenlegi punk zenekarok 95%-a írni képes. (BB)

GREELEY ESTATES – HEAD UNDERWATER

Amíg a Greeley Estates nem oszlik fel, addig igazából még nincs vége a Myspace-korszaknak: 2002 óta szorgalmasan írnak lemezeket az épp aktuális divathullám vizein lovagolva, de az áttöréshez sose voltak elég „jók” (vagyis rosszak? Bonyolult dolog ez.), és talán ma is csak néhány olyan megvezetett tinédzser van a világon, akiknek ők a Kedvenc Zenekaruk. Ettől még persze adnak ki új lemezt, hátha érdekel valakit (már az ocsmány Tragic Hero is ejtetette őket, így most kiadó nélkül folytatják), és új klip is jött: az énekes Ryant mutatják végig, mert hát milyen érdekes az, ha valakinek több befuccsolt scene zenekara van, mint hajszárítója. (JÁ)

WORTHWHILE – UNLOVABLE

A Worthwhile lassan megkapja azt az elismerést dallamos hardcore körökben, amit kiérdemeltek a nagylemezükkel, és ehhez hozzá tud majd járulni első videójuk is, melyben természetesen koncert-, és turnéfelvételek váltják egymást, ahogy az egy feltörekvő underground zenekarnál illik. Láthatóan lelkesek, nincsenek elszállva maguktól vagy a dalaikban lévő érzelmektől, és ha nem is az eredetiség az első, ami felmerül velük kapcsolatban, azért ez így bőven szerethető. (JÁ)

ZOMBIFIED – PULL THE TRIGGER

A Metal Blade Records legfrissebb igazolásaként hírhedté vált svéd Zombified (nem összetévesztendő a befasti névrokonokkal) elsú videója teljesen korrektnek bizonyult, hiszen egy szépen színezett és vágott imidzsklipről van szó, ami bemutatkozásnak tökéletes. Zeneileg a death metal világába nem fognak megújhodást eredményezni, de a Carnage Slaughter And Death minden bizonnyal a műfaj rajongói számára fog még kellemes pillanatokat okozni. Viszont sírva kérem a tagokat: valaki mondja meg az énekesnek, hogy az a napszemüveg kínosan rosszul áll neki. Köszönöm. (BK)

TRANSIT – NOTHING LASTS FOREVER

Három remek albumot is kiadott a Transit, így meglehetősen nehéz megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy a Nothing Lasts Forever béna dallamvilága mégis honnan jött, de úgy tűnik, hogy az előző albummal ellentétben a hangzásváltás most nem jön be nekik. Az imidzsklipben semmi sem tereli el a figyelmünket a dalról, így a szám minőségének szomorú konstatálása után csak azon lehet a nézése közben gondolkodni, hogy az elfogultság és a jó szövegek elegek lesznek-e ahhoz, hogy egy ilyen színvonalú album pozitív visszhangot tudjon kipréselni a nyugati szaksajtóból. (JÁ)

EX DEO – THE TIBERIUS CLIFF (EXILE TO CAPRI)

A Kataklysm énekesének, Maurizio Iacononak ókor központú oldathajtása, az Ex Deo (akik legutóbb ugye a Nile oldalán jártak nálunk) képviseli ezúttal a hagyományosabb, de koránt sem elcsépelt hangzásokat ezen a héten: tavaly megjelent Caligula című anyagukról ezúttal a The Tiberius Cliff című szerzeményük kapott videót, amely az élő felvételekre épít, de okosan egy szexis hastáncossal és pár lassítással igyekszik azt eladni. Szerencse, hogy legalább a ’79-es filmből nem vágtak be jeleneteket. (BK)

INCANTATION – INVOKED INFINITY

Az Incantation hiába kultikus a maga műfajában a kritikát ők is megkapják. Hogyan ne csináljunk klipet? Így. Ha egy death metal csapat már mindenképp videókészítésre szánja a fejét, akkor legalább az igényesség minimális kritériumait teljesítse. Nézzük meg a Cattle Decapitation, a Dying Fetus vagy épp a fentebb látható Abortedot csak, hogy egy párat említsek. A rettenetes színezés és a nevetséges vágások komolytalanná teszik ezt a több mint húsz éve létező alapvetést. Kár érte. (BK)

NAPOLEON – BROUGHT HERE TO SUFFER

A dallamos hardcore-ban nyomuló brit Napoleonról nem mondható el, hogy kenyérre kennék a térnyeréshez és az ismertséghez vezető utat, s ehhez úgy tűnik a Brought Here To Sufferhöz forgatott klip esetében is igyekszenek idomulni. A szimplán csak péntek délutáni b-kategóriás imidzsklipnek beillő képkockákon egy Stick To Your Guns termékelhelyezésen és némi ugráláson kívül nem történik semmi, pedig az angol színtér egyik nagy reménysége valahogy többet érdemelne egy remek EP után, tekintve, hogy a konkurencia egyre csak növekszik. (BB)

PARAMORE – NOW

A Paramore színtérkedvenc zenekarból igazi mainstream favorit szeretne lenne az új hangzásuk alapján, amihez mondjuk nem az a legrövidebb út, hogy a B.O.B. oldalán a fősodort már egyszer meghódító énekesnőjüket elcsúnyítják, hiszen a Paramore sosem lett volna ekkora siker, ha Hayley Williams nem néz ki úgy, ahogy. A vak fodrászt az új klipben egy komolyabb szemöldök-katasztrófával fejelték meg, de a költségvetésből kihoztak mellé egy miniháborút, hogy ne erre figyeljünk – hanem inkább arra, ahogy az elgagásított lányt csökkenő hatékonysággal próbálja megvédeni az Őrmester Kft. rögbi szakosztálya. Van itt ólmos bot, füstgránát, Hayley Williams tarkójára erősített festékpatron, és a döbbenetes(en rossz) végkifejlet, amely szerint a szeretet győzni tud a karhatalmi erőszak felett, ha elég rossz zene szól a háttérben. (JÁ)