2013. január 21.
Mivel a videók megjelenések rohamasosan növekedő száma lassan a mi kapacitásunkon is túlnő, ezért elhatároztuk, hogy igyekszünk korlátokat szabni a hetente érkező klipözön rovatunkon belül is: mostantól csak a leghíresebb csapatok videói és a kevésbé népszerű, de szerintünk annál értékesebb bemutatkozása vagy új videója fog helyet kapni a rovat keretein belül. A harmadik hét eközben nem kisebb nevek számára eredményezett új videót, mint a korábbi hangzásához visszatérni látszó Your Demise, a közönségkedvenc Devil Sold His Soul vagy épp a hónapokkal ezelőtt balesetet szenvedett, de azóta már csodával határos módon teljesen felépült Baroness. A lista ezúttal is hosszas: The Sorrow, Empires Fade, Alvin és a Mókusok, The Ocean Between Us, Continents, Defiler, Newsted, Everyone Dies In Utah, Crossfaith, Lions Lions, Devil Sold His Soul, Have No Clue, Like Moths To Flames, Buckcherry, Baroness, Your Demise, The Dear Hunter, American Me, Psychostick, The Chariot, The Idoru. Kik a legjobbak?
A The Sorrow gárdáját bizonyára nem szükséges bemutatni a metalcore szerelmeseinek, a tavaly októberben megjelent Misery Escape című albumukról nem is olyan régen mi is megírtuk a véleményünket. Ugyan nem vált kikerülhetetlen alapvetéssé, a maga nemében mégis igen kellemes alkotásként könyvelhettük el. A lemezről a héten a Perspectives című szerzemény kapott, egy kissé megkésve, vizuális támogatást: (FB)
Az angol színtér vége láthatatlanul ontja ki magából az ígéretesebbnél ígéretesebb csapatokat minden műfajban és ez alól nem kivétel a Counterpars, Climates, Heart In Hand-iskolán edzett Empires Fade sem, akik idén fogják megjelentetni legújabb nagylemezüket, amit már most óriási várakozás előz meg, minden bizonnyal a markáns színpadi jelenlétnek köszönhetően. Hogy a srácok előtt mekkora jövő áll azt viszont nektek kéne megsaccolni a Perspectives című dalra forgatott videó alapján? (BK)
Rengeteg dologba bele lehet kötni az Alvin és a Mókusok kapcsán, legyen az régi, vagy új album, de az Aludj csak klipje nem tartozik a támadási felületek közé: ugyan lassú és szentimentális dal, nincs benne szemtelenség, és a társadalomkritika is visszafogott, tehát mérsékelten „alvinos”, de talán pont ezért jól is sikerült, amihez egy hangulatos, barátságos, a számhoz tökéletesen passzoló videót készítettek. A zenekar megítélésén ez persze nem sokat változtat, de azért jó hallani, hogy hiába képesek még mindig olyan dalcímeket kitalálni, mint „A srác, akinek pinája nőtt”, azért ők is érnek. (JÁ)
A The Ocean Between Us szintén az áttörés előtt álló metalcore csapatok sorát erősíti, akik az A Wolf At Your Door Records istállójában ténykedve jelentették meg első self-titled EP-jüket, aminek hamarosan érkezik a folytatása is: a Savoir Faire március 25-én jelenik meg. Erről ismerhetjük a szemtelenül fiatal srácok In Sickness And Wealth című új tételét Judd Wrighton rendezésében: (BK)
A brit Continents zenéjét tekintve tökéletesen beleillik a modern hangzású, a hardcore és metal elemeket ötvöző zenekarok igen nagyra nőtt táborába. Ennek ellenére a számok intenzitásának, a bennük rejlő agressziónak és korrekt felépítésüknek köszönhetően remek hallgatnivaló kerekedhet ki a dologból, sőt ezek tudatában az élő fellépések során bizonyára vidám taposómalom alakul ki a színpadhoz közeli sorokban. (FB)
A Metallica fénye ugyan már tagadhatatlanul megkopott az elmúlt évtizedek során, de annak idején bizonyára sokunk számára jelentett kellemes kapaszkodót a keményebb zenék irányába, vagy nyújtott elegendő ösztönzést, hogy kezünkbe vegyük első hangszerünket. Ha pedig valaki valamennyire figyelemmel követte a zenekar ténykedését, annak az érdekes körülmények között távozó Jason Newsted basszusgitáros neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. Az elmúlt éveket többnyire a zenei élettől távol töltötte, most viszont elérkezettnek látta az időt a nagy visszatérésre. A mérhetetlenül kreatívan Newsted névre keresztelt csapat a bemutatkozó kislemezéről származó, Soldierhead című számhoz készített egy pofonegyszerű videoklipet. Szerintetek mennyire sikerült megidézniük az elveszettnek hitt múlt hangulatát? (FB)
Azt már tudjuk, hogy a mai fiatal zenekarok imádnak magukról hamis képet beállítva a rajongók előtt tetszelegni, de sajnos ez manapság már mindenre és mindenkire igaz. Az Everyone Dies In Utah óriási partihuligán hangulatban éli a klip szerint az életét, noha minden bizonnyal ez nem igaz. A zenéjük értékéből persze ez nem von le, de a hitelességet egy csöppet azért csorbítja. A Polarities réven kereszteld nagylemez és klip nemrég jelent meg, kérdés hogy mennyire sikerült emlékezetesre? (BK)
A Century Media Records friss szerződéseit mostanában sok kritika éri a rajongók részéről, aminek első számú oka, hogy sok esetben sikerült igen távol kerülniük a metal szerződtetésektől. A Lions Lions persze sikeres választás volt, de ha végignézzük a teljes skálát feltűnhet nem egy felesleges próbálkozás. A Lions Lions egy bostoni rock zenekar, akik folyamatosan slágeresednek, de mindezt úgy, hogy nem csúsznak át az igénytelen kategóriába. Több lemezen vannak már túl, de a Grounded az eddigi legjobbról, a tavaly nyáron megjelent To Carve Our Names lemezről kapott most egy hangulatos kis videót. (BK)
Aki valaha is szerette a pop-punkot, annak szívből merem ajánlani a Have No Clue vadiúj dalát és a hozzá készült klipet. Ugyan a videó nem tartalmaz semmi kiemelkedőt, hacsak a műfajban alapból felfedezhető játékosság jótékony élettani hatásait nem nézzük, a dal viszont remek: a bemutatkozáshoz képest egyértelmű a fejlődés, miközben a lendület sem veszett oda, örömteli, hogy van egy ilyen bandánk, még akkor is, ha a műfaj egyébként már túl van a delelőjén. (BG)
Az ex-Emarosa és Agraceful énekes fémjelezte Like Moth to Flames lassan a Rise Records legkelendőbb importterméke lesz, elvégre a maga nemében etalonnak számító You Won’t Be Missed óta a csapat népszerűsége rohamtempóban növekszik. A napokban két bónuszdallal megspékelve pedig úrjakaidásra került a When We Don’t Exist: erről érkezett most egy klip Learn Your Place-hez. Gúnyolódás nélkül mondom: a hazai Babes In The Wood videó bemutatkozásának professzionális változata itt érhető el:
Nyilván sokan már a dal megjelenése előtt sajnálták a Your Demise-t, de azért már melegítették a lábfejüket, hogy jó nagyot rúgjanak a földön fekvőbe: így aztán többeknek csalódás lehet a Karma, hiszen a roppant szigorúra sikerült dalt már nem lehet Ed McRae tiszta hangszíne miatt szidni (a pop-punk hatásokat behozó előző nagylemezről itt írtunk). A dalt elsősorban a zsenge torkok pusztulását kedvtelve hallgatóknak ajánljuk, illetve azoknak, akiket zavar, ha túl sok gitártéma van egy számban, a klipben a zenekartagok társaságában látható óriási szivaroknak köszönhetően pedig könnyen lehet, hogy ez a videó lesz Mike Reynolds idei kedvence. (BG)
A roppant humoros nevű The Dear Hunter a The Receiving End of Sirens énekes Casey Crescenzo side projectjeként indult, aztán hirtelen főzenekar lett belőle, ahogy az arc elhagyta a TREOS-t. Ezt valószínűleg a rommá layerezett alternatív rock rajongói nem bánják, a legutóbbi nagylemezről választott Home című dalhoz készített koncertklip pedig — melyben a frontember nagyon szőrös, és nagyon nagyot énekel — azt mutatja, hogy Casey-ék élőben is a tökéletes megszólalásra törekszenek. (BG)
A mérhetetlen komolyságáról híres Psychostick természetesen ez alkalommal sem hazudtolta meg önmagát, egy újabb szegmensét vizsgálták meg az élet eddig megválaszolatlan kérdéseinek: kedvenc háziállataink és a zoknik kapcsolatát. Ha ebből a néhány sorból nem derült volna ki, véletlenül sem szabad komolyan venni azt, amit ez a négyes művel, hiszen ők sem veszik túlzottan komolyan önmagukat. Akinek bejön ez a fajta humor, annak érdemes benevezni a csapat további szerzeményeire is. (FB)
