KLIPÖZÖN 2013/03: nincs megállás!

Mivel a videók megjelenések rohamasosan növekedő száma lassan a mi kapacitásunkon is túlnő, ezért elhatároztuk, hogy igyekszünk korlátokat szabni a hetente érkező klipözön rovatunkon belül is: mostantól csak a leghíresebb csapatok videói és a kevésbé népszerű, de szerintünk annál értékesebb bemutatkozása vagy új videója fog helyet kapni a rovat keretein belül. A harmadik hét eközben nem kisebb nevek számára eredményezett új videót, mint a korábbi hangzásához visszatérni látszó Your Demise, a közönségkedvenc Devil Sold His Soul vagy épp a hónapokkal ezelőtt balesetet szenvedett, de azóta már csodával határos módon teljesen felépült Baroness. A lista ezúttal is hosszas: The Sorrow, Empires Fade, Alvin és a Mókusok, The Ocean Between Us, Continents, Defiler, Newsted, Everyone Dies In Utah, Crossfaith, Lions Lions, Devil Sold His Soul, Have No Clue, Like Moth To Flames, Buckcherry, Baroness, Your Demise, The Dear Hunter, American Me, Psychostick, The ChariotThe Idoru. Kik a legjobbak?

THE SORROW – PERSPECTIVES

A The Sorrow gárdáját bizonyára nem szükséges bemutatni a metalcore szerelmeseinek, a tavaly októberben megjelent Misery Escape című albumukról nem is olyan régen mi is megírtuk a véleményünket. Ugyan nem vált kikerülhetetlen alapvetéssé, a maga nemében mégis igen kellemes alkotásként könyvelhettük el. A lemezről a héten a Perspectives című szerzemény kapott, egy kissé megkésve, vizuális támogatást: (FB)

EMPIRES FADE – PERSPECTIVES

Az angol színtér vége láthatatlanul ontja ki magából az ígéretesebbnél ígéretesebb csapatokat minden műfajban és ez alól nem kivétel a Counterpars, Climates, Heart In Hand-iskolán edzett Empires Fade sem, akik idén fogják megjelentetni legújabb nagylemezüket, amit már most óriási várakozás előz meg, minden bizonnyal a markáns színpadi jelenlétnek köszönhetően. Hogy a srácok előtt mekkora jövő áll azt viszont nektek kéne megsaccolni a Perspectives című dalra forgatott videó alapján? (BK)

ALVIN ÉN A MÓKUSOK – ALUDJ CSAK

Rengeteg dologba bele lehet kötni az Alvin és a Mókusok kapcsán, legyen az régi, vagy új album, de az Aludj csak klipje nem tartozik a támadási felületek közé: ugyan lassú és szentimentális dal, nincs benne szemtelenség, és a társadalomkritika is visszafogott, tehát mérsékelten „alvinos”, de talán pont ezért jól is sikerült, amihez egy hangulatos, barátságos, a számhoz tökéletesen passzoló videót készítettek. A zenekar megítélésén ez persze nem sokat változtat, de azért jó hallani, hogy hiába képesek még mindig olyan dalcímeket kitalálni, mint „A srác, akinek pinája nőtt”, azért ők is érnek. (JÁ)

THE OCEAN BETWEEN US – IN SICKNESS AND WEALTH

A The Ocean Between Us szintén az áttörés előtt álló metalcore csapatok sorát erősíti, akik az A Wolf At Your Door Records istállójában ténykedve jelentették meg első self-titled EP-jüket, aminek hamarosan érkezik a folytatása is: a Savoir Faire március 25-én jelenik meg. Erről ismerhetjük a szemtelenül fiatal srácok In Sickness And Wealth című új tételét Judd Wrighton rendezésében: (BK)

CONTINENTS – IDLE HANDS

A brit Continents zenéjét tekintve tökéletesen beleillik a modern hangzású, a hardcore és metal elemeket ötvöző zenekarok igen nagyra nőtt táborába. Ennek ellenére a számok intenzitásának, a bennük rejlő agressziónak és korrekt felépítésüknek köszönhetően remek hallgatnivaló kerekedhet ki a dologból, sőt ezek tudatában az élő fellépések során bizonyára vidám taposómalom alakul ki a színpadhoz közeli sorokban. (FB)

DEFILER – THE REGULATORS

A Defiler legújabb videójának több tanulsága is van, az egyik rögtön az, hogy igen, vannak olyanok, akik fizetnek azért, hogy élőben átélhessék az elkeserítően pocsék banda dalait – srácok, építkezés mellett ingyen is állhattok, és az nem ilyen rossz. A másik már nem ilyen meglepő: Jake Pelzl énekest továbbra is utálja a kamera, ez viszont nem kölcsönös, ugyanis ebben a videóban is meglehetősen változatos mimikával és karmozgással (néha olyan, mintha pantomimozna, és egy nem létező ablak mosásával, ill. szorító mellkasi fájdalommal lenne elfoglalva) bámul a lencsébe. A videó másik felében a közönséget láthatjuk, ill. azt, hogy ennyire rossz zenét már nem egy konkrét színtér hallgat, nincs dresscode, bárki jöhet, akinek jó, ha rossz. Ennyi új információért már megérte kamerát ragadni. (JÁ)

NEWSTED – SOLDIERHEAD

A Metallica fénye ugyan már tagadhatatlanul megkopott az elmúlt évtizedek során, de annak idején bizonyára sokunk számára jelentett kellemes kapaszkodót a keményebb zenék irányába, vagy nyújtott elegendő ösztönzést, hogy kezünkbe vegyük első hangszerünket. Ha pedig valaki valamennyire figyelemmel követte a zenekar ténykedését, annak az érdekes körülmények között távozó Jason Newsted basszusgitáros neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. Az elmúlt éveket többnyire a zenei élettől távol töltötte, most viszont elérkezettnek látta az időt a nagy visszatérésre. A mérhetetlenül kreatívan Newsted névre keresztelt csapat a bemutatkozó kislemezéről származó, Soldierhead című számhoz készített egy pofonegyszerű videoklipet. Szerintetek mennyire sikerült megidézniük az elveszettnek hitt múlt hangulatát? (FB)

EVERYONE DIES IN UTAH – POLARITIES

Azt már tudjuk, hogy a mai fiatal zenekarok imádnak magukról hamis képet beállítva a rajongók előtt tetszelegni, de sajnos ez manapság már mindenre és mindenkire igaz. Az Everyone Dies In Utah óriási partihuligán hangulatban éli a klip szerint az életét, noha minden bizonnyal ez nem igaz. A zenéjük értékéből persze ez nem von le, de a hitelességet egy csöppet azért csorbítja. A Polarities réven kereszteld nagylemez és klip nemrég jelent meg, kérdés hogy mennyire sikerült emlékezetesre? (BK)

CROSSFAITH – JÄGERBOMB

A Crossfaith egy sikerre ítélt zenekar, hiszen nem csak japánok, de trendi, elektronikával dúsított metalcore-t játszanak, ám ettől függetlenül az igazi áttörés még nem jött nekik össze, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy valódi sláger írniuk eddig nem sikerült, különlegességük meg nem igazán van a túlmozgásos dobost leszámítva (pedig japán zenekartól ugye tudatalatt mindenki ezt várná). Ez a Jägerbombbal sem változott, ellenben a dalhoz készített klip kiemeli az előnyeiket: a zenekarról készült koncertfelvételek, és a cím alapján elvárt alkoholmennyiség dominálják a videót, mindenki vedel és táncol, a zenekar tagjai pedig egészségüket nem kímélve próbálják eloszlatni az ázsiaiak alkoholbírásáról alkotott tévképzeteket (még ázsiai pírt sem látni az arcukon!). (JÁ)

LIONS LIONS – GROUNDED

A Century Media Records friss szerződéseit mostanában sok kritika éri a rajongók részéről, aminek első számú oka, hogy sok esetben sikerült igen távol kerülniük a metal szerződtetésektől. A Lions Lions persze sikeres választás volt, de ha végignézzük a teljes skálát feltűnhet nem egy felesleges próbálkozás. A Lions Lions egy bostoni rock zenekar, akik folyamatosan slágeresednek, de mindezt úgy, hogy nem csúsznak át az igénytelen kategóriába. Több lemezen vannak már túl, de a Grounded az eddigi legjobbról, a tavaly nyáron megjelent To Carve Our Names lemezről kapott most egy hangulatos kis videót. (BK)

DEVIL SOLD HIS SOUL – PERSPECTIVES

Nagyon kell szeretni ezt a Devil Sold His Soul dalt ahhoz, hogy valaki végig tudja nézni ezt a videót: az egyik koncertjükön felpakoltak pár kamerát (még véletlenül se mozgatták őket), majd az eredményt áttették fekete-fehérbe, megvágták, és kész is a klip, ami így (bármennyire is aktív a zenekar élőben) meglehetősen vérszegény lett, ráadásul a dal is „volt már jobb” kategóriás, hiába rövid. Ettől függetlenül persze a DSHS egy nagyon jó zenekar, de ez a videó tényleg csak arra elég, hogy megmutassa, milyenek élőben. (JÁ)

HAVE NO CLUE – SHADOWS AT SUNSET

Aki valaha is szerette a pop-punkot, annak szívből merem ajánlani a Have No Clue vadiúj dalát és a hozzá készült klipet. Ugyan a videó nem tartalmaz semmi kiemelkedőt, hacsak a műfajban alapból felfedezhető játékosság jótékony élettani hatásait nem nézzük, a dal viszont remek: a bemutatkozáshoz képest egyértelmű a fejlődés, miközben a lendület sem veszett oda, örömteli, hogy van egy ilyen bandánk, még akkor is, ha a műfaj egyébként már túl van a delelőjén. (BG)

LIKE MOTH TO FLAMES – LEARN YOUR PLACE

Az ex-Emarosa és Agraceful énekes fémjelezte Like Moth to Flames lassan a Rise Records legkelendőbb importterméke lesz, elvégre a maga nemében etalonnak számító You Won’t Be Missed óta a csapat népszerűsége rohamtempóban növekszik. A napokban két bónuszdallal megspékelve pedig úrjakaidásra került a When We Don’t Exist: erről érkezett most egy klip  Learn Your Place-hez. Gúnyolódás nélkül mondom: a hazai Babes In The Wood videó bemutatkozásának professzionális változata itt érhető el:

BUCKCHERRY – GLUTTONY

Egy Buckcherry klipforgatás biztos szórakoztató lehet, hiszen a zenekar mondanivalója és képi világa a kezdetektől állandó: kurvák, pia, rock’n roll. Az idén érkező új album is bizonyára is ezeket a témákat boncolgatja majd, legalábbis a Gluttony és videója ezt ígéri. A klipben egy templomot foglal el Josh Todd és a banda pártucat rajongója, ahol aztán megy a seggrázás, a gitárszóló, a vallásos szertartások kifigurázása, mindenki könnyűvérű és részeg. Aki nem unja a gagyi rock’n rollt, annak biztos tetszeni fog, ahogy a Buckcherry tovább építi a gruppibaszásra és szeszfokokra épített karrierjét. (JÁ)

BARONESS – MARCH AT THE SEA

A Baroness-nek meglehetősen kalandos tavalyi éve volt, hiszen a hatalmas várakozásokkal találkozó Yellow & Green duplaalbumuk megosztotta a közönséget, ráadásul még egy komolyabb buszbalesetük is volt – új klipjük ellenben nem a stúdiózást, vagy a baleset rájuk gyakorolt hatását kívánja bemutatni, csupán egy montázs a tavalyi koncertjeikből. Láttunk már sok ilyet, ráadásul sokszor jobb színvilággal, aktívabb színpadképpel, így a dalnak kellene eladnia a videót, és nem fordítva, ami azért nem megy olyan könnyen Baizley-éknek, mint korábban. (JÁ)

YOUR DEMISE – KARMA

Nyilván sokan már a dal megjelenése előtt sajnálták a Your Demise-t, de azért már melegítették a lábfejüket, hogy jó nagyot rúgjanak a földön fekvőbe: így aztán többeknek csalódás lehet a Karma, hiszen a roppant szigorúra sikerült dalt már nem lehet Ed McRae tiszta hangszíne miatt szidni (a pop-punk hatásokat behozó előző nagylemezről itt írtunk). A dalt elsősorban a zsenge torkok pusztulását kedvtelve hallgatóknak ajánljuk, illetve azoknak, akiket zavar, ha túl sok gitártéma van egy számban, a klipben a zenekartagok társaságában látható óriási szivaroknak köszönhetően pedig könnyen lehet, hogy ez a videó lesz Mike Reynolds idei kedvence. (BG)

THE DEAR HUNTER – HOME

A roppant humoros nevű The Dear Hunter a The Receiving End of Sirens énekes Casey Crescenzo side projectjeként indult, aztán hirtelen főzenekar lett belőle, ahogy az arc elhagyta a TREOS-t. Ezt valószínűleg a rommá layerezett alternatív rock rajongói nem bánják, a legutóbbi nagylemezről választott Home című dalhoz készített koncertklip pedig — melyben a frontember nagyon szőrös, és nagyon nagyot énekel — azt mutatja, hogy Casey-ék élőben is a tökéletes megszólalásra törekszenek. (BG)

AMERICAN ME – KITCHEN PARTY SQUAD

A méregerős debütálás óta az American Me egy olyan csapat, akiket mindig is érdem volt követni: tavaly megjelent III című nagylemezük azonban elődjeinél sokkal kevesebb emlékezetes momentumot tartalmazva nem maradt meg annyira a köztudatban, mint mondjuk annak idején a Heat. A srácok ezért érdekes fricskának szánt klippel álltak elő, mely eléggé rosszul sült el. Autotune level: végtelen. Értem a paródiát, de a klip a jó hangulat ellenére a zene révén nem rádöbbentő, hanem idegesítő hatású lett és, aki nem ismeri őket azt hiszi komolyan gondolták. Ugye nem? (BK)

PSYCHOISTICK – DOGS LIKE SOCKS

A mérhetetlen komolyságáról híres Psychostick természetesen ez alkalommal sem hazudtolta meg önmagát, egy újabb szegmensét vizsgálták meg az élet eddig megválaszolatlan kérdéseinek: kedvenc háziállataink és a zoknik kapcsolatát. Ha ebből a néhány sorból nem derült volna ki, véletlenül sem szabad komolyan venni azt, amit ez a négyes művel, hiszen ők sem veszik túlzottan komolyan önmagukat. Akinek bejön ez a fajta humor, annak érdemes benevezni a csapat további szerzeményeire is. (FB)

TEH CHARIOT – FORGET

A tavaly márciusban a Norma Jean társaságában Magyarországot is megjáró The Chariot hivatalos klipjei legtöbbször összevágott élő felvételekből állnak, amely nem véletlen, hiszen a banda őrülten nagy koncertjei igazi csemegének számítanak minden keményzenét szerető ember számára. A legújabb videó a tavaly megjelent One Wing című nagylemezük nyitódalára, a Forgetre készült, amelyet egy éjszaka alatt forgattak az amerikai Chain Reactionben, és amit a banda egy közeli jóbarátja készített számukra. (JB)

THE IDORU – IDORU MUST BE DESTROYED

Úgy tűnik, hogy a The Idoru tagcseréi után kibontakozó, a korábbi szentimentalizmust felváltó komolytalanság erősödik a zenekar imidzsében, aminek leginkább örülni lehet, ugyanis a splites dalaik kissé ügyetlenül kritikus hangvétele nem volt a legjobb, míg a Friends lendülete és az utóbbi évek legjobb hazai imidzsklipje már bebizonyították, hogy az új Idoru megtalálta az útját. Ezen halad tovább a Time újrakiadására (lehet viccelni vele, de attól az a borító még tényleg ocsmány volt, főleg úgy, hogy korábban Bödecs Andris hiperigényes munkái feleltek a körítésért) felkerült új dal, és az alaposan beharangozott videó is: a vicces beszólásokkal teli dalhoz készített klipben Szolga Józsi egy olyan házba tér be, ahol minden tag a saját poklával van elfoglalva, majd jön a tisztán imidzsklipes rész, ami itt is ötletes lett, nem is beszélve Szalkai coollistás hajáról. A klippel tehát teljesen elégedettek lehetünk, a dal pedig viszi tovább azt a vonalat (angol nyelv, nagyon dallamos hardcore punk), amit szeretnénk hallani, miközben kiszól a zenekar népes utálótáborának is. (JÁ)