2013. január 13.
2013 második hetével ezennel hivatalosan is beindul a nagybetűs klip-ö-z-ö-n, hiszen míg az ünnepek körüli hetek szó szerint pangással teltek, addig a második hét huszonegy friss videót eredményezett a legkülönfélébb műfajokban: új klippel jelentkezett a nagy nevek közül a Hatebreed, a Bullet For My Valentine vagy épp a 3 Doors Down, de olyan underground csapatok is mint a Touché Amoré, a Being As An Ocean vagy épp a Heart Of A Coward és akkor még az Atreyu-utód Hell Or Highwatert nem is említettem. Fussátok át a listát és írjátok le ki volt az eheti kedvencetek: Hatebreed, Lower Than Atlantis, Illdisposed, HateSphere, Heart Of A Coward, This Or The Apocalypse, Fall City Fall, Raunchy, Touché Amoré, Diablo Swing Orchestra, Being As An Ocean, Nonpoint, Sleepless, No Bragging Rights, 3 Doors Down, Endast, Diamond Youth, Hell Or Highwater, Loathe és Bullet For My Valentine. Mit gondoltok?
A Hatebreed új klipjére decemberben majd valószínűleg úgy emlékszünk vissza, mint az év egyik legrosszabb metalvideojára, de egyelőre maradjunk annyiban, hogy a Put It to the Torch-hoz forgatott, meglehetősen piromán klip történetvezetése első látásra kissé abszurd: a főszereplő, aki vagy a világ legrosszabb parkourosa (versenyben Schmidttel a New Girlből), vagy magára haragította H. G. Wells Láthatatlan emberét, pár nevetséges jelenet után barátokra lel a természetben próbáló tűzdobálókban, akik olyan vadak, hogy nem csak fittyet hánynak az erdőtűz veszélyeire, de még maszkokat is hordanak! Lemez a hónap végén. (JÁ)
Ahogy azt már párszor leírtuk, Nagy-Britanniában igen erős a rádiórock mezőny, főleg mióta korábban karcosabb hangzású bandák (You Me At Six, Deaf Havana, Lower Than Atlantis) is finomodtak különböző okokból, és a slágerek sora nem szakadt meg a Lower Than Atlantis tavalyi lemezével sem. A Go On Strike c. dalhoz készült klip a szövegre (és a zenekar nevére) rímelve nagyjából arról szól, hogy néha bizony elege kell, hogy legyen az embernek a szolgai munkákból (lehetőleg a középső ujjunkkal tudassuk ezt, hadd lássa mindenki, hogy nem azért seperjük mi a szart, mert túl sok diplománk van). Nos igen, ezt az üzenetet közvetíteni kell ám, hadd legyen még több segélyen élő, naplopó angol, aki majd otthon ülve szidja a bevándorlókat, akik megcsinálják helyette azt, ami neki derogált. Maradtak volna inkább a szerelmes daloknál, mert ez így azt a Tankcsapda dalt juttatja az eszünkbe, ami arról szól, hogy néha nemet kell mondani a szobánk kitakarítására. (JÁ)
A dán death metal színtér egyik megkerülhetetlen alapbandája, a több mint húsz éve regnáló Illdisposed évek óta nem kíván megújulni, nem is törekszik a változtatásra mindössze pőre egyszerűséggel szolgáltatja a dallamos ág szerelmesei számára a himnuszokat. Tavalyi Sense The Darkness névre keresztelt lemezük a korábbiaknál még kevesebb promóciót kapott, de aki érdeklődik a műfaj iránt egész bizonyosan így is meglelte a frissebb darabokat, melyek közül most az Eyes Popping Out kapott egy egyszerű imidzs klipet néhány csótány mindennapjait belevágva. Ne számítsatok sokra, de legalább végre ilyen is van már: (BK)
Ha pedig már Dániánál tartunk, akkor a HateSphere új klipjét sem felejthetjük el. A Smell Of Death ugyanis a tavalyi The Great Bludgeoning egyik legerősebb tételének bizonyult, így – bár kicsit megkésve, de – végre kapott egy népszerűsítő videót Mircea Gabriel Eftemie rendezésében. Noha az ijesztően gagyi videoeffektek nem biztos, hogy a jó ötletek közé tartoztak, de a csapat – sajnos lefelé ívelő – népszerűségén ez már nem fog változtatni. Csak rajongóknak! (BK)
A brit Heart Of A Coward csapata a manapság népszerűsége csúcspontján lévő djent hangzást vette alapul, majd adagoltak hozzá különféle régebbi, már jól bevált elemeket a hardcore éra emlékezetes korszakaiból. Persze így sem nevezhető hihetetlenül egyedi dolognak az elkészült egyveleg, de a jól átgondolt és kellemes dalszerkezeteknek köszönhetően érdemes lehet adni nekik egy esélyt. Erre a legkézenfekvőbb megoldásként a múlt héten megjelent klipjüket említhetjük, melyet a We Stand As One című számhoz mellékeltek, mindenfajta extra körítés nélkül, koncertfelvételekből összeollózva: (FB)
Néhány metalzenekar egyszerűen mintha kérné tőlünk, hogy kössünk bele a klipjükbe: a This or the Apocalypse például a tavalyi albumához forgatott egy olyan videót, aminél jobb ötlet lett volna egy egyszerű imidzsklip, mintsem ez a nevetséges bénázás. Ott kezdődik, hogy a klipből rögtön kiderül, egyszerűbb metalcore-t játszani, mint beüzemelni egy pisztolyt, majd nagyon, de tényleg nagyon ciki, gagyin megkomponált jelenetek következnek, amelyek vagy semmiről nem szólnak, vagy ugyanaz történik bennük. Mivel a Hate the One that You Love c. dalban sincs semmi olyan, ami miatt indokolt lenne, hogy végigmenjen a klip, így csodálkoznánk, ha egy hónap múlva bárki is emlékezne rá, hogy létezett ez a video. (JÁ)
A Fall City Fall facebook oldalán igen szűkszavú bemutatkozásra lelhetünk, csupán két inspirációt jelentő nevet említenek meg, mindenfajta önfényezést nélkülözve: The Chariot és The Dillinger Escape Plan. Azt hiszem ehhez semmiféle hozzáfűznivaló nem szükséges, elég belehallgatni a Lovebirds c. számhoz készült videoklipbe. A kaotikus és összetett szerkezetű számok tehát megvannak, már csak az a kérdés képesek-e felnőni az általuk nagyok közé? (FB)
2010 egyik közönségkedvenc kiadványával jelentkező szintén dán Raunchy a szóban forgó A Discord Electric című nagylemezének népszerűsítését nem vitte túlzásba, ami a (korábbi) rajongók az albumról alkotott véleménye alapján minden bizonnyal óriási baklövés volt. Ami késik az viszont nem múlik, így az egyik legmarkánsabb sláger, a Nght Prty kapott váratlanul egy videót Lars Christensen rendezésében, mely igényes keretek között bemutatja, hogyan muzsikál is a tavaly (2011) a Hegyalja fesztivált is megjárt csapat élőben: (BK)
A Touché Amoré tagjai annyira megörültek annak, hogy írtak egy négyperces dalt (ami a Pianos Become the Teeth-szel közös splitre került fel), hogy forgattak is hozzá egy klipet a többek közt a Code Orange Kids és a Converge tavalyi (egyébként meglehetősen rossz) videóit jegyző Max Moore-ral, aki hozta a szokásosat: szépek a képek, de nem történik semmi emlékezetes. Nem mondanánk eseménytelennek a klipet, inkább elegánsan értelmetlen az, ahogy építési hulladéknak álcázott habszivacsot dobálnak a hősünk fejére – persze a video lényege úgysem ez, hanem az, hogy mindenki hadd hallja, hogy a zenekar milyen dalokban gondolkodik két perc felett. (JÁ)
Bizonyára sokan kedvelik a megszokottól merőben eltérő stílusú zenekarokat, hiszen ilyenkor mindig érdekes megoldásokra és elképzelésekre bukkanhat az ember. A Diablo Swing Orchestra legényégét egészen nyugodtan az előbb említett kategóriába sorolhatjuk. Amennyire jól bemutatja őket ez a jelző, zenéjüket annál kevésbé írhatjuk le a megszokott módon; klasszikus, jazz, rock, folk és ki tudja még hányfajta elemből építkeznek a derék svédek a dalszerzés során. A kellőképpen elborult ritmusokhoz persze kellőképpen elborult klipet szolgáltattak: (FB)
A tavalyi év egyik legígéretesebb újonca címért küzdő Being As An Ocean a nemrégiben kiadott Dear G-d című nagylemeze után sem maradt tétlen, így a korábban kiadott két videoklipjük után a Salute e Vita című dal is megkapta a maga kis mozgófilmjét. Bár a próbateremben forgatott, egyszerű képi világú imageklip nem számít a legeredetibb dolgok közé, a zene talán kárpótolhatja azokat, akiknek a figyelmét eddig elkerülte a kaliforniai emocore banda. (JB)
Meglehetősen sok nu metal vagy a közeli csapat érzi vagy érezte úgy mostanában (pl. Spineshank, Limp Bizkit, Taproot, P.O.D., Papa Roach), hogy itt az ideje egy nagyívű visszatérésnek és újjászületésnek, azonban a legtöbb esetben mindez meglehetősen rosszul vagy jobb esetben közepesen sült el. Bár a Nonpoint hivatalosan sosem oszlott fel jelenlétük mégis inkább a szürke ködhöz volt hasonlítható, de a nemrég megjelent self-titled nagylemez a korábbiaknál jóval nagyobb port kavart: szerintetek érdemes volt? Itt a múltkori után a második friss klip, az I Said It, mely akár egy házibuli hivatalos zenéje is lehetne: (BK)
A székesfehérvári Sleepless legénységével nem is olyan régen, itt az oldalon ismerkedhettetek meg tüzetesebben. A csapat persze azóta sem pihen, minden erejükkel a január 20-án megjelenő Breathe In Confusion című kislemez tisztes felvezetésén fáradoznak. Az izgalmak fokozását elősegítendő, előálltak a több mint ötperces Blinding Of The Masses videoklipjével. Ti várjátok már az EP-t? (FB)
Hogy a Stick To Your Guns által már jól bevált recept a No Bragging Rights számára miért nem hozott még nemzetközi áttörést az nem egészen világos, hiszen a modern, hardcore elemekkel operáló metalcore csapat feszes, fiatalos, lendületes, profi és ami különlegessé teszi: dallamos is. Zeneileg nem kívánnak nagy akadályokat maguk elé gördíteni, de amíg az ilyen szintű minőségi szórakoztatás a jelszó ezzel nincs is baj. A Legacy az alábbiakban kapott egy koncertfelvételekből összevágott igen hangulatos klipet a múltkori katonás-szerelmes Repeater videója mellé: (BK)
Lassan tizenhét éve, hogy megalakult az amerikai alternatív rockbanda, a 3 Doors Down, akik számtalan nagylemez és single után idén egy válogatáslemezzel rukkoltak elő, amelyen az első 10 évük legnagyobb slágereit gyűjtötték össze, emellett pedig három új nótát is hallhatnak a rajongók a The Greatest Hitsen. Ezek közül a One Light névre hallgató dal videoklipet is kapott, amelyet hétfőn egy kulisszák mögé bepillantó videóval fognak megspékelni. (JB)
Az Endast a hagyományos metálfejek zenekara és nem a zene miatt, hanem sokkal inkább a gondolkodásmód miatt. Az elhivatott és humorral nagyban átitatott hozzáállásuk az egyedüli ami képes őket előrébb lendíteni és így történt ez az Endast legénységével is, akiknek ellopták a buszukat és vele mind értéküket, de nem adták fel és nem szenvedtek az ügyön, hanem a negatív eseményeket pozitívvá kerekítve összehoztak egy igencsak vidám klipet Martyr című dalukhoz (James Arsenian rendezésében). (BK)
Kifejeztük már elismerésünket a Diamond Youth zenéje iránt, és a klipjeiknek is megvolt a maguk bája – ez az új EP-jel sem veszett el, hiszen a már korábban megismert Cannonballhoz forgatott videó nagyobb részét akár Wes Anderson (Royal Tenenbaums, Fantastic Mr. Fox, Moonrise Kingdom) is rendezhette volna, már ami a képi világot illeti. Persze a klip igazából nem szól semmiről sem, de a jól kinéző képsorok tökéletesen illenek a „college rock” inspirálta zenei hangulathoz. (JÁ)
A Hell or Highwater, avagy az Atreyu dobos-énekesének poszt-Atreyu projektje új kiadóhoz szerződött, így újra kiadják 2011-es lemezüket, a reklámkampány így aztán megkövetelt egy újabb videót. Az imidzsklipben természetesen nincs más, csak a zenekar, ahogy játszik, így pedig nem tud elterelődni a figyelem arról, hogy az Atreyu legalább annyival jobb rockbanda volt ennél, mint amennyivel jobb volt a késői Eighteen Visions a Burn Halonál (gondolom, a párhuzam világos). Semmi slágerérzék, semmi vagányság, szomorú az ilyet hallani, ennél az utolsó két (egyébként lenézett) Atreyu lemez sokkal jobb volt. (JÁ)
A hét legviccesebb klipje azonban a fentiektől függetlenül is egyértelműen a máltai Loathe-hoz köthető, akik a Bucketlove című dalukhoz hozták össze az egyik legidiótább videót, amit hosszú ideje csak a klipözön hasábjain láthattatok. Felgyorsítva, aberrált ruhában, kisgyerekkel és vidáman aprítanak ezzel népszerűsítve az amúgy csak a Beheaded neve által fémjelzett máltai színteret. (BK)
A Bullet For My Valentine szépreményű, terpeszmetalos emocore zenekarból előbb slágermetal banda lett, majd az újabb dalaikkal eljutottak odáig, hogy ők legyenek az a metalnak, ami a Your Demise a hardcore-nak: a zenekar, ami kapcsán szégyen, hogy felmerül a műfaj neve. A kifejezetten igénytelen, félkész ötletekből összedobált Riothoz sikerült egy olyan klipet forgatni, ami leginkább arról szól, hogy az énekes levágta a haját, hiszen a sétáláson kívül nincs benne érdemi esemény. Egyszeri ballépésként is fel lehet ezt fogni, csak korábban már megleptek minket egy hasonlóan gagyi dallal. (JÁ)
