2012. december 17.
A karácsonyi hajszában egy kissé megcsúszva tény, hogy fél nappal később érkezett meg ehet klipözön rovatunk, de a friss megjelenések így is magukért beszélnek. Az ötvenedik hetet lezárva visszatért a Biffy Clyro, megérkezett az egyik legvitatottabb csapat, a Black Veil Brides legfrissebb klipje, új Basick Records-banda debütált (Alaya), de ismét új videóval rukkolt elő a Rammstein és a Papa Roach is. Az eheti teljes lista a következő: We Are The Ocean, Far West Battlefront, Biffy Clyro, Early Graves, Hollywood Undead, Muse, Junkies, Yellowcard, Icon For Hire, Black Veil Brides, Rivers Of Nihil, Alaya, Orgy, Lacuna Coil, Gallows, Krisiun, Numbers, Glass Cloud, Rammstein, The Killers, Counterparts és Papa Roach. Neked ki a kedvenced ezen a héten? Várjuk a véleményedet komment formájában!
Az idei rocklemezek között elég jól teljesítő We Are The Ocean az albumhoz méltó, mély tartalommal és mondanivalóval bíró klipet forgatott a kitaszítottságról, a meg nem értettségről… álljunk csak meg, van, aki vágja, miről is szólt ez az egész? Mert az odáig rendben van, hogy a némiképp Mary Elizabeth Winsteadre (a Scott Pilgrim főszereplőcsaja) emlékeztető táncoslány fogadatlan Yodaként valamiért nem kergeti el a hormontúltengésben szenvedő tinédzser kölköt, de hogy miért próbálnak mindenféle zeneforrás nélkül egyszerre mozogni, arra nem kapunk választ. Vagy ez egy olyan párhuzamos világ, ahol folyamatosan a Young Heart szól az égből? Vagy csak nem akarták, hogy az értelmes sztori elvonja a figyelmet a cipőkön látható emblémákról? (BG)
Természetesen most sem maradhatunk ausztrál csapat nélkül, ezen a héten a Far West Battlefront képviseli a napsütés, a hullámok és az emberre rendkívül veszélyes állatok birodalmát. A metalcore és a deathcore határán egyensúlyozó zenekar bemutatkozó nagylemeze idén került a boltok polcaira, Chapters címmel – megjegyzendő, hogy a töretlen népszerűségű Grindesign felelt a művészi munkáért. Ha nem mászik falra az ember az egyébként csak minimálisan alkalmazott tiszta ének részek hallatán, érdemes lehet adni neki egy esélyt, hiszen érdekes témákat is sikerült belezsúfolni ebbe a valamivel több, mint öt percbe: (FB)
Január egyik leginkább várt kiadványa a Biffy Clyro új lemeze, a Black Chandelier pedig az első dal róla, de bizonyára ők is érezték, hogy egy ennyire jó számhoz felesleges nagyot durranó klipet forgatni, így a videóban a félmeztelenül játszó zenekart csupán feketére mázolt emberek rohanása váltja fel, mégis nagyon működik az egész, különösen a megszokott csavar utáni rész. Az Opposites névre keresztelt dupla album egész pontosan január 18-án érkezik majd meg. (JÁ)
A koszos hangzások szerelmeseinek remélhetőleg már nem kell bemutatni az olyan kiadók által támogatott Early Graves zenekart, mint a No Sleep, a Metal Blade, a Southern Lord vagy épp az Ironclad. Idén jelent meg legújabb nagylemezük Red Horse címmel, ami az első kiadványuk a tragikus módon elhunyt Makh Daniels halála óta. Az idő múlása azonban mindenképp jó hatással volt rájuk, aminek következtében a Red Horse igazi közönség kedvencé nőtte ki magát. (BK)
Mióta leigazolta a Lorene Drive énekesét, a Hollywood Undead nagyon szeretne a szegény ember Linkin Parkja lenni, csak ehhez nem csak egy hasonló orgánumú frontember, de legalább közepes minőségű dalszerzői véna is kellene. Ettől függetlenül a faszmarkolászós hip-hopot szentimentális rap rockra cserélő zenekar sikere garantált, hiszen elég vaskos az a fogyasztói réteg, aminek tökéletesen elég ez a színvonal, és persze a menő maszkos imidzs. Az új album január 8-án jelenik meg, és állítólag több lesz rajta a partyhimnusz, mint az előzőn. (JÁ)
A Muse idén szeptemberben megjelent nagylemezét nem túlzás a legmegosztóbb alkotásukként elkönyvelni magunkban, ettől függetlenül nem sikerült olyan mértékben meghazudtolni önmagukat, hogy rajongók milliói forduljanak el a brit csapattól. Sőt, éppen az ellenkezője történt, egyre csak gyűlnek a világot jelentő like-halmok mindenki kedvenc közösségi oldalán. Ezt a Follow Me-hez készült klippel kívánták megünnepelni, melynek kezdése ugyan többet sejtet, végül csak egy koncertanyagokból összeollózott videóvá nemesedik – persze ez egy ilyen kaliberű csapat esetében látványos színpadi elemek felvonultatását vonja maga után: (FB)
Ugyan a klip maximum arra jó, hogy elkönyveljük, mennyire megöregedtek a tagok, a dal viszont a Junkies pályafutásának egyik legjobbja (az általam ismertek közül, jó pár éve nem követem figyelemmel a munkásságukat). Az eddigi izzadságszagú, mindenáron társadalomkritizálni akaró szövegekkel ellentétben a Világvége a KFT huszonegyedik századi újjászületése: az egész döbbenetesen banális, és az unottan előadott dallamok a Nihil vagy a Tabu bármely soránál erősebben érzékeltetik Szekeres Andris végtelen csalódottságát, hogy idén sem pusztul el az emberiség. (BG)
A pár éves szünet után újult erővel visszatért Yellowcard gyorsan visszanyerte hajdanán kitörő népszerűségét, amit a pihenő alatt magába szívott élmények dalba foglalásának köszönhet, ugyanis az elmúlt két esztendőben rohamtempóban megszületett két nagylemez (2011/2012) meglehetősen nagy sikert aratott mind nálunk, mind a rajongók körében. Ezt a népszerűséget hivatott tovább fokozni az utolsó lemez egyik legerősebb dalára forgatott videó, mely minden bizonnyal egy meglehetősen balul elsült animációs klipként fog bevonulni a zenetörténelembe. (BK)
Az Icon For Hire leginkább úgy szeretné a közepesen slágeres Fireflight utánérzés rádiórockját felfuttatni, hogy az énekesnőjét a legízléstelenebb Suicide Girls fotósorozatok stílusában öltöztetik fel és sminkelik ki, ami a régi dalhoz forgatott új klipben olyan szintet ért el, hogy az egész klip úgy néz ki, mintha Nicki Minaj vagy Lady Gaga dark cabaret stílusban forgatna videókat. Elképesztően gagyi az egész, de tényleg az a szint, ahol már nem is érdekli az embert, hogy amúgy jól néz-e ki az énekesnő. (JÁ)
A Black Veil Brides kapcsán már az is meg lett említve, hogy ők a modern idők Avenged Sevenfoldja, amivel az a gond, hogy ugyan hasonlóan gagyi a kinézetük (bár ők láthatóan már a sminkmennyiség azon oldalán vannak, amivel nem lehet bemenni a konditerembe), de Synysterék kiadtak jó albumokat, ők viszont (még) nem. Reméljük, hogy az újjal ez megváltozik, hiszen az egyik legnépszerűbb „semi-underground” zenekarról van szó (4 nap alatt 750.000 megtekintés), ám az új dal sajnos nem lett több, mint egy glam sminkben (a zene alapján még csak nem is hallottak a Vainről) előadott rádiórock sláger. A klipben mindenki nagyon vagány, az elején meghal Macskanő, felvonul a BVB street team, és úgy általában kicsit túl nagyvolumenűre veszik a figurát ahhoz képest, hogy ez a dal az extravagáns külső és a tinikedvenc énekes nélkül sehol sem számítana többnek egy közepes rockdalnál, de abból a szempontból minden érthető, hogy 2013-ban egészestés filmet(!) adnak majd ki az új lemez koncepcióját kibontandó – bizonyára az itt látható szimbolika is abban nyer majd értelmet. (JÁ)
A Rivers of Nihil tavaly megjelent ’Temporality Unbound’ című kislemeze egy egészen ígéretes death csapat képét teremtette meg a hallgatók tudatában, korrekt hangzással, egy adag technikás résszel, feszes tempókkal megbolondítva. A hatszámos EP-ről most a ’(sin)chronos’ című tételhez hoztak össze egy videoklipet, melyben egy üvegkalitka játssza a főszerepet a kötelező „sötétben darálás” mellett, persze még így is leginkább a zene miatt érdemes benevezni rá: (FB)
A Basick Records napjaink egyik legérdekesebb kiadójává avanzsált – természetesen a rájuk jellemző modern hangzású bandák keretein belül –, hiszen rengeteg feltörekvő, friss zenekart karoltak már fel az elmúlt évek során. Ezekben a bandákban többnyire felüti a fejét a ma oly népszerű djent hangzás, illetve a különféle progresszív megoldások sem mennek ritkaságszámba. Így az Alaya csapata is hasonló vizeken mozog, a bemutatkozó albumjuk jövőre érkezik, addig pedig az alábbi klipesített tételen keresztül lehet mélyre hatóbban is megismerkedni velük: (FB)
Az önmagát deathpop zenekarként jellemző Orgy annak idején a nu metal dömping különlegességének számított, de aztán elmúlt felettük is az idő. 2010-ben azonban jelezték, hogy visszatértek és jövőre pedig már az új album is meg fog érkezni, amiről a napokban érkezett meg a Grime of the Century videója Noah Raskin rendezésében. A meglehetősen olcsó megvalósítástól függetlenül érezhetően még ugyanarról a zenekarról van szó, amit mi sem jelezhetne jobban mint a markáns elektronikus betétek és a Jay védjegyének számító hanghordozás. Szerinted jó ötlet volt az újjáalakulás? (BK)
A Lacuna Coil legutóbbi nagylemeze nem volt épp formabontó és nagyszabású főleg a korai alkotások tükrében, de az End Of Time videója ezzel ellentétben meglehetősen igényes, elegáns és finom módon próbálja beállítani a dalt erősnek és különlegesnek, pedig tudjuk, hogy a zenekar már sajnos túl vagy a virágkorán. Ettől függetlenül Christina továbbra is gyönyörű, így már továbbra is csak az a kérdés fogalmazódik meg bennem újra ás újra, hogy Andrea, azaz a férfi énekes miért kapott ennyire előkelő helyet, hiszen ha hangban nem is, de szépségben (és színpadi jelenlétben) pont a skála túloldalán foglal helyet. (BK)
Egy olyan intenzíven koncertező zenekarnál, mint a Gallows, egy élő felvételekből összevágott, stílusos videóval nem igazán lehet mellélőni, ha pedig egy olyan jó dalhoz készül el a klip, mint a Cross of Lorraine, akkor aztán végképp gond nélkül érik el, hogy mindenki az ő koncertjükre akarjon jegyet venni. Az új lemez továbbra is nagyon erős, ráadásul a Pure Love sem hibázott még, úgyhogy a fanatikus Alexisonfire rajongókat leszámítva mindenki jól jött ki abból, hogy Dallas Green szerelmes lett a szólózenélésbe, Frank Carter pedig a pop-rockba. (JÁ)
Ha kompromisszummentes és megbízható hangzások után kutatsz és nem akarod, hogy bármikor is meglepetés érjen, akkor a brazil Krisiun a megfelelő választás, hiszen a huszonkét éve folyamatosan aprító trió nem ismer megalkuvást. Nyolc nagylemezen át állandó jelleggel hozzák a kötelezően profi és magabiztos death metal albumokat, aminek legújabb állomásaként váratlanul egy klip is befutott méghozzá a legutóbbi The Great Execution lemez The Will To Potency c. dalához. Már most kvlt. (BK)
A Numbers képében egy friss progresszív elemekkel operáló metalcore csapatot tisztelhetünk egy meglehetősen erős orgánummal bíró énekessel, aki mind a dallamos, mind a húzósabb témák tekintetében remekel miközben igyekszik néhol kevésbé igényes néhol viszont kifejezetten illeszkedő szintetizátor futamokkal tovább díszíteni az amúgy is kellően izgalmas instrumentális megoldásokat. Az élő felvételekből összevágott anyag az új EP Oh Teh Monies című dalához készült el, de ha valakinek tetszik amit hall azonnal menjen is tovább a Please The Senses klipjére. Protest the Hero rajongók előnyben. (BK)
Folyamatosan növekvő rajongótáborával az amerikai Glass Cloud az idei év egyik nagy dobásának tekinthető. Ez nem is jelenthetett akkora meglepetést, hiszen a Sky Eats Airplane és az Of Mice & Man kötelékéből ismerős Jerry Roush, valamint a The Tony Danza Tapdance Extravaganza nyolchúros gitárokat nyüstölő zenésze, Joshua Travis az igazi húzónevek a csapatban. Ráadásul a bemutatkozó lemez sem sikerült rosszul, erről érkezett a ’She Is Well And Nothing Can Be Ill’ című tételhez egy koncertvideókból és a turnézásból fakadó momentumokból összeállított klip: (FB)
A Rammstein számára mindig is a videók jelentették az első számú potenciált a naggyá váláshoz, de valami oknál fogva a Mutter egyik legnagyobb slágere eddig nem kapott hozzá méltó klipet, aminek következtében a Mein Herz Brennt idén két új videót is kapott. Az egyik a múlt héten már bemutatott zongorás változathoz készült el, míg most a már jól ismert változat kapott egy sokkoló és a Rammstein képi világához tökéletesen illeszkedő videót. Csak erős idegzetű olvasóinknak! (BK)
A heartland és a kommersz alternatív rock keverékét játszó sztárbanda idei, leginkább kellemesnek nevezhető, Battle Born című lemezéről is videót kapott egy dal. A 2012-es felhozatalban azért fontos ez a klip, mert Tim Burton rendezte, és még a fickó munkásságát halálosan unóknak is ajánlható, mivel ilyen kis terjedelemben Burton őrülete sokkal meghökkentőbb és jobban érvényesül, valamint az Irigy Hónaljmirigyes Ambrus Zolira emlékeztető Craig Roberts mellett feltűnik az egészen hatásosan megcsinált arcú Winona Ryder is, visszautalásként a direktor csúcsmunkájának tekinthető Ollókezű Edwardra. (BG)
A Counterparts turné-, és koncertfelvételekből vágta össze legújabb klipjét, ami hibátlanul hozza az ilyen videók hangulatát, de nem kínál többet, és szerintünk Zahorán kolléga Bécsből hozott beszámolója sokkal jobban meghozza az ember kedvét egy Counterparts koncertre való kilátogatáshoz, mint a három-négy másodperces bevágások az egyes bulikról. A zenekar legutóbbi nagylemezéről itt írtunk. (JÁ)
Jacoby Shaddix torokproblémái miatt (mondjuk szerintem mindig is voltak) talán nincs is olyan ember a zenekart ismerők halmazában, aki ne aggódott volna, hogy hulladék lesz az idei Papa Roach lemez, ehhez képest nekem pl. az év egyik meglepetését jelentette. A klip viszont nem fog lenyűgözni senkit, arcpirítóan felesleges lett: annyi derül ki belőle, hogy Jacoby még mindig a földkerekség egyik legcsúnyább embere, és a zenekartagok is úgy néznek ki, mintha buták lennének, a lemez kontextusából kiragadva pedig a Where Did The Angels Go filléres „djent” témája annyira béna, hogy ez alapján senki nem fogja elhinni, hogy jó lett a The Connection. (BG)
