2012. október 21.
Október vége fele közeledve újra özönleni látszanak a klipek, ami valljuk be nem lehet véletlen politika a zenekarok részéről. Jómagam úgy gondolom, hogy klipet, de leginkább nagylemezt mindig októberre érdemes időzíteni. Miért? Az év végi összesítések szempontjából pont elég távolságra vagyunk még, így, ha valakire a napokban nagy hatással van egy friss anyag az sokkal nagyobb eséllyel kerül majd rá a listára, mint egy januári megjelenés, arról nem is beszélve, hogy a hideg beköszöntével az ember is több zenét hallgat meg otthon egymaga vagy csak a nagy kabát óvásában haza fele menet. Ehhez szeretnénk nektek most friss klipeket ajánlani, hátha megismertek néhány új hallgatásra érdemes zenekart és esetlegesen komment formájában majd több vélemény is egymásnak feszül. Az év negyvenkettedik hetében itt van velünk a Useless ID, a Hills Have Eyes, az I Am War, a The Heartless Aisha, a Cattle Decapitation, a Downfall Of Gaia, az Everything In Slow Motion, a Five Finger Death Punch, a Miss May I, az Enslaved, a Sharks, a Gaza, a Secrets, az Angertea, a Cradle Of Filth, a Martyr Defiled, az Insomnium és a blessthefall. Tehát ezúttal is várjuk, hogy elmondjátok a véleményeteket akár minden klipről! Nos?
Eheti első ajánlónk keretein belül a messzi Izrael békésnek igen ritkán nevezhető területeire merészkedünk, ugyanis az országból származó Useless ID jelentkezett egy új, egyszerű felépítésű, ám annál hangulatosabb klippel. A lassan nagykorúvá érő zenekar – tucatnyi nagylemezzel, EP-vel és egyéb közreműködésekből származó anyaggal a háta mögött – február tizennegyedikén megjelent, Symptomps címmel ellátott, legfrissebb stúdióalbumáról származó New Misery című dal kapott lehetőséget, hogy vizuálisan is kibontakozhasson. A könnyed és pörgős dallamok mit sem változtak az eltelt idő során, erről győződhettek meg idelent a Shahar Hemo rendezésében megvalósult klip kapcsán. Tetszik? (Földesi Balázs)
Az előző bevezető felütésén felbuzdulva tovább folytathatjuk virtuális kirándulásunkat, ezúttal egy sokkal békésebb és melegebb éghajlatú országba látogatunk: a portugál Hill Have Eyes: Anyway, It’s Gone című számához készült klip jóvoltából. A 2010-es Black Book című bemutatkozó nagylemezüknek köszönhetően egy csapásra ismerté tették Portugália nevét a zeneszeretők körében is, majd idén februárban érkezett az általunk valamivel gyengébbnek vélt folytatás, a Strangers képében. A srácokat persze nem igazán érdekelték a negatív vélemények, azóta is teljes gőzzel a lemez felemelésén fáradoznak. Ennek volt köszönhető az áprilisban megjelent első videoklip, a Szabad az Á falai között adott koncert vagy az alábbi friss videó is, melyben a More Than A Thousand torok Vasco is vendégeskedik: (Földesi Balázs)
Az I Am War egy egészen friss formáció benyomását kelti az emberben, alig több mint egy éves megalakulásuknak köszönhetően. Ám ha azt is számításba vesszük, hogy a siker érdekében Alex Varkatzas (Atreyu) vette kezébe a mikrofont, valamint Brandan Schieppati (Bleeding Through) is a segítségére sietett gitárjával megtámogatva, aligha beszélhetünk kezdő csapatról. Elmondásuk szerint minden erejükkel azon vannak, hogy ismét megmutassák: van igény egy újabb őszinte és a stílus gyökereihez visszanyúló punk/hardcore produkcióra. A lenti klip (Uninvite Me To Your Facebook Party) alapján mindenki meggyőződhet arról ezt mennyire sikerült a gyakorlatba átültetniük – ha pedig tetszik a dolog, érdemes lehet belehallgatni a hamarosan általunk is kritikát kapó Outlive You All album további szerzeményeibe. (Földesi Balázs)
A The Heartless Aisha nevezetű formáció meglehetősen frissnek tekinthető, idén februárban alakultak és még javában dolgoznak a bemutatkozó Confused EP tökéletesre csiszolásán. A zenekar tagjai egyébként koránt sem számítanak zöldfülűnek az előzmények tekintetében, de erről nemrég minden információt összeszedtünk nektek a feltörekvő csapatok bemutatására létrejött rovatunkon belül. Az annak idején megosztott If You Were A Tear In My Eyes című szerzemény már bizakodásra adhatott okot a stílus rajongóinak körében, a nemrégiben klippel is megtámogatott Finding Myself alapján pedig még inkább úgy tűnik: egy igényes emocore csapattal gazdagodott kis hazánk. (Földesi Balázs)
Most pedig ideje sokkal zordabb vizekre hajóznunk a Cattle Decapitation legénységének segítségével. A legkülönfélébb death, grind és progresszív elemekből építkező banda legutóbbi nagylemeze, a Monolith Of Inhumanity minket minden kétséget kizáróan levett a lábunkról – hasonlóan az augusztusban adott, rendkívül jól sikerült fellépésükhöz. A koronghoz egyébként annak idején már készült egy brutális képi világgal megáldott, hihetetlenül hangulatos klip – a Kingdom of Tyrants című szerzeményhez – ezért ha valaki lemaradt volna róla érdemes bepótolnia. Ezek ismeretében vélhetően mindenki kíváncsian várta mire lesznek képesek a Forced Gender Reassignment estében. Az egyszer biztos: most sem hazudtolták meg önmagukat. Figyelem! A képre kattintást kizárólag felnőtt és erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk, ugyanis a videó olyan képeket tartalmaz, melyek nem mellőzik a vért, a szexuális devianciát és az erőszakot sem! (Földesi Balázs)
A német Downfall Of Gaia kitartó munkájuk eredményeképpen ma már a Metal Blade Records szárnyai alatt működnek, így az idén megjelent Suffocating In The Swarm Of Cranes névvel ellátott nagylemez is a kiadó segítségével indult világhódító útjára. A sötét hangulatú doom elemek mellett helyenként a leghitelesebb elveszettség érzetét keltő post-töredékek is fellelhetőek. A hangzás és a lemez nagyszerűen egyben van – erről megannyi lelkes kritika született szerte az interneten –, most pedig egy klippel is előálltak, az október 9-én megjelent korongról. A választott szerzemény a maga a nyolc percével az In The Rivers Bleak, John Bradbur és Andy Paton rendezésében. Mit gondoltok? (Földesi Balázs)
Miután a Hands – a legutolsó Give Me Rest c. lemezének kiadása után – bejelentette feloszlását, két részre szakadt a banda: Josh Silbernagel megalapította a space-rock hatásokkal operáló Glowert, míg Shane Ochsner gitáros/énekes a korábbi irányt szem előtt tartva az Everything In Slow Motion kötelékén belül épp ott folytatta, ahol a Hands-el abbahagyta: csilingelő dallamok, belassult döngölések, poszt metál. A banda első kiadványa egy hét inches kislemez, amelyen két dalt hallhat a nagyérdemű és amelyről a Red című nóta klipet is kapott, előrevetítve mit is várhatunk a készülőben lévő nagylemeztől, amelyet a Facedown Records fog kiadni a közel jövőben. Vajon az Everything In Slow Motionnek sikerül majd felérni a Hands sikeréhez? Döntsetek ti a Dustin Racen által rendezett klip alapján: (Jene Balázs)
Az álkeménység mérő műszer valószínűleg elfüstölne, ha a Five Finger Death Punch tagjain végeznénk méréseket, de ettől függetlenül egész gyorsan befutott a magyar érdekeltségű amerikai alternatív-metál banda, ahol a gitáros szekcióban megtalálhatjuk a magyar gyökerekkel rendelkező Zoltán Bathory-t is. A legutóbbi lemezük, az American Capitalist igencsak megosztóra sikerült, ám zenéjük slágeressége mellett nem lehet elmenni szó nélkül, így rátok hárul a feladat, hogy a The Pride című számra készült legújabb koncertklipjük alapján eldöntsétek, hogy vajon megérdemli-e a sikert a banda, avagy ők is csak egy múló trend felesleges katalizátorai és hamarosan eltűnnek a ködben? (Jene Balázs)
A Rise Records bandái néha ok nélkül kapnak hideget-meleget, mindenesetre a legutóbbi Miss May I lemez tényleg nem hozta meg azt az átütő sikert, mint amire a rajongók számítottak. A megszokott sablon metalcore hangzást lecserélték egy jóval egysíkúbbra, így a lemez hossza mellett annak egyhangúsága is a mérleg negatív oldalát húzta. Az At Heart című album kiadása óta a csapat azonban folyamatosan turnézik az Egyesült Államokban és emellett sikeresen leforgatták legújabb videoklipjüket, amely a Day By Day-re készült a Picture Machine produceri hátszelével és eredetileg az Alternative Press hasábjain debütált. Szerintetek van még létjogosultsága az efféle metalcore-nak 2012-ben? (Jene Balázs)
Az Enslaved huszonegy éved fennállása alatt a viking/black metal világból egy jóval egyedibb és kifejezetten csak rájuk jellemző módon jutottak el oda, hogy szinte tökéletese arányban keverjék össze a black metal sötét hangulatát a progresszív zenék innovációjával. A többnyire most már csak progresszív (black) metal bandaként jellemezhető norvég kvintett eddig tizenkét nagylemezt szállított le rajongói számára, melyek közül az utolsó (RIITIIR) alig pár hete jelent meg a Nuclear Blast támogatásával és ennek népszerűsítésére hivatott a legújabb videó is, mely a Thoughts Like Hammers című dalhoz készült el Jerome Siegelaer rendezésében. A kérdés már csak az: szerinted eddig melyik album nyújtották a maximumot? A csapat egyébként március 29-én Budapestre, a Dürer Kert színpadára is ellátogat. Te ott leszel?
Már több cikk és még több fórum vita kapcsán is szóba került már a Rise Records megújuló politikája, aminek egyik legfontosabb képviselője a négytagú Sharks. A több EP-vel és olyan nevek előtt való bemutatkozási lehetőség után, mint a The Gaslight Anthem, a Crime In Stereo vagy a Gallows joggal feltételezhetjük, hogy egy komoly múlttal rendelkező csapattal van dolgunk, azonban a 2007-ben alakult mondhatni The Clash-himnuszokon edzett punk rock csapat mindössze egyetlen 2012-ben megjelent nagylemezzel rendelkezik, melyet a már említett kiadó jegyez. A sikeres debütálás pedig be is váltotta a hozzáfűzött reményeket és a No Gods utólag jóváírta a srácoknak megszavazott bizalmat, így, ha éled a fenn vázolt vonalat, akkor a Luck most csak neked szól és ha kedvet kaptál itt megnézheted a korábban debütált klipeket is.
Ha kedveled a sötét hangulatú, mizantróp, elembeteg, önmagából kiforduló, de igényes és változatos zajjal átitatott matekos agymenést, akkor a Gazát bizony neked találták ki. A srácok három nagylemezt jelentettek meg eddig és minden alkalommal igyekeztek is túllépni saját árnyékukon. Szerintünk a legutóbbi nyár végén megjelent No Absolutes In Human Sufferinggel ez újfent sikerült és a csapat neve talán ezúttal egy szélesebb táborhoz is eljutott, továbbá a jelenleg a Code Orange Kids és a Full Of Hell oldalán turnézó zenekar mindezt a folyamatot egy friss klippel (rendező: Metal Jeff) is szeretné tovább erősíteni, mely eredetileg a Metal Injectionön debütált a Not With All The Hope In The Worldhöz.
A Secrets neve még nem igazán lett bejáratva a hazai emocore/metalcore rajongók fülében, ami meglehetősen érthetetlen, hiszen egy a srácok képében egy újabb most már mondhatni ósulis (jobban mondva közép?) Rise Records bandáról van szó. Az idén megjelent The Ascent című bemutatkozás pedig olyannyira sikeres volt a srácok számára, hogy még a Billboard listára is felkerültek, továbbá olyan zenekarokkal oszthatták meg a színpadot, mint a Sleeping With Sirens, az Attack Attack! vagy az Escape The Fate. Arról nem is beszélve, hogy most ősszel a tengert is átszelik, hogy a Memphis May Fire-t is kisegítsék. A Blindside klipje pedig a napokban debütált is, de itt láthatod a korábbiakat is.
A nagymágocsi Angertea az utóbbi időben koránt sem kapta meg a hazai közönségtől azt a megérdemelt figyelmet, ami eddigi munkásságuk alapján kijárna nekik. Az 1996 óta létező és azóta trióként működő formáció szeptember 17-én jelentette meg a Smash Fabric Records jóvoltából nemzetközi terjesztést is kapó negyedik albumát Nr. 4: Songs Exhaled címmel (2002: Lélekvágy, 2006: Rushing Towards The Hateline, 2009: Twenty-Eight Ways to Bleed). A Tool és a Neurosis alapművein edzett hármasfogat zenéje mindenkinek ajánlott, aki nyitott valami újra, valami egyéniséggel bíró magyarra, de annak is, aki pusztán csak kedveli a progresszív lelkületben fogant, de fogós dalokat. Tégy egy próbát a srácok legújabb klipjével, mely a Day By Day c. dalhoz készült el a PureGrainAudio jóvoltából. Na, mit gondolsz?
Dani Filth és zenekara, a Cradle Of Filth eddig sosem került magazinunk középpontjába, noha a black (illetve némileg death metal) körökben nevük megkerülhetetlen függetlenül attól, hogy az utóbbi időben meglheőtsen eltávolódtak a korábban bevált hangzásaiktól, ami nem is véletlen hiszen a főnökön kívül összesen huszonnyolc tagot tudott összesen magának fennállása óta a csapat, így a megújulás ténye nem érhetett senkit sem meglepetésként. Nem is véletlen, hogy mára a hivatalos tagság mindössze plusz két főre rúg Paul Allender (gitár) és Marthus (dobok) személyében. A The Manticore and Other Horrors névre hallgató tizedik nagylemez október 29-én jelenik meg a Peaceville és a Nuclear Blast közös gondozásában, amiről az alábbiakban meg is érkezett a Frost On Her Pillow c. dalra forgatott klip Stuart Birchall rendezésében. A kérdés már csak az, hogy nektek a zenekar melyik lemeze tetszett eddig a leginkább az életműből?
Ahogy azt a harminchatodik heti klipözön rovatunkba le is írtuk a Martyr Defiled neve, azért is cseng olyannyira ismerősen a hazai deathcore fanatikusok számára, mert annak idején a Grindrise fesztivál ötödik epizódjának alkalmával ők voltak a külföldi sztárvendégek, amikor is egy meglehetősen vehemens, energiadús és emlékezetes koncertet adtak a hajnalig ott maradó brigádnak. Azóta Matték a temérdek turnézás mellett többnyire új lemezükön dolgoznak és dolgoztak, aminek mondhatni előfutáraként jelent meg a legfrissebb EP In Shadows címmel. A kezdeti hangzástól érezhetően eltávolodott ötösnek a Black Mesa már az ötödik (!) klipje, mely a szóban forgó hétszámos EP-t kívánja népszerűsíteni (Isolate, Goldstein, Vultures, Nemesis). Szerintetek hogy áll nekik a jelenleg képviselt vonal?
Tavaly októberben érkezett meg a dallamos death metal színtér egyik legmegbízhatóbb formációjának, az Insomniumnak ötödik nagylemeze, a One For Sorrow, mely talán az eddigi legerősebb nekifutásuk volt és a rajongók agy része ennek megfelelően a legjobb lemezükként tartja számon a kiadványt, melyről mi itt értekeztünk. A főleg borongós őszi hónapokban hatásos finn csapat zenéje, ha mostanában nem, akkor bizony soha nem lesz képes majd megérinteni a hangulati faktor szempontjából eléggé markáns zenéjével. Ha szereted az olyan csapatok muzsikáját, mint az Omnium Gatherum, a Kalmah vagy épp a Be’lakor, akkor bizony a címadó dalra forgatott klippel sem lőhetsz majd nagyon mellé.
A 2003 óta létező blessthefall stílusának egyik legnépszerűbb bandája lett az évek alatt, igazi sztároknak számítanak a fiatalok körében. Ez olyannyira igaz, hogy elérték azt a szintet, hogy csakis híres emberekkel randizgatnak, így eshetett meg, hogy Beau Bokan énekes, a 16 éves fiúk szexuális fantáziájának fő célpontját, a Lights művésznév alatt futó kanadai Valerie Poxleitnert vette el feleségül nemrégiben. Erről mindenképp tudósítani akarták a világot, így a 40 Days… című dalukra (az Awakening lemezről) készült klipben a humor mellett Lights kisasszony is felcsillan néhány másodpercre, így okozva kisebb örömöt annak, aki amúgy hányingert kapna a Blessthefalltól. Jó taktika, nálatok bejött? (Jene Balázs)
