2013. január 27.
Eheti klipösszesítőnkben mindössze 10+1 klip kap helyet, ami nem véletlen: bár ekkor is jelennek meg lemezek és új videók, a január nem túl szerencsés friss hallgatni-, és néznivaló szempontjából. Ettől függetlenül két nagy név (Bring Me the Horizon, Underoath) is a napokban adott ki új mozgóképet, amelyekkel tovább erősítették azt a stabil lábakon álló elméletet, hogy a hardcore/metal videózástól teljesen felesleges kiemelkedő eredményekre számítani. Adott két ismert, szeretett zenekar, akik már forgattak emlékezetes videókat, mégis új lemezük reklámozásához, ill. búcsúzáshoz sikerült fájóan felejthető klipekkel előállniuk – ha pedig a „sztárok” ennyit tudnak, mit várhatunk a kisebb nevektől? „+1” klipünk azért megmutatja, hogy nem kell sokatmondó koncepció, vagy vizuális cigánykerék ahhoz, hogy egy video jó legyen, bár az is igaz, hogy a hip-hop előadóknak könnyebb dolguk van: dalaik nem garázsokban, hanem az utcán íródnak, így mindig adott a téma, ráadásul az ő performanszukat hangulatossá lehet tenni, ami kb. minden 100. imidzsklipben sikerül metal berkekben. Oli Sykes és az Atmosphere közt pedig olyan nevek bukkannak fel, mint: In Other Climes, Devil In Me, Minus the Bear, Lightning Swords of Death, Dying Fetus, Our Last Night, Weapon, Underoath, Oh, Sleeper. Maradjanak velünk.
Úgy tűnik, hogy a Bring Me the Horizon folyamatosan fejlődik, és ugyan ezt anélkül viszik véghez, hogy sajátosabb karakterre tennének szert, de egy ilyen népszerű zenekarnál minden fejlődés örömteli hír (valószínűleg számukra is, hiszen az új lemezzel bizonyára új rajongókra is szert tesznek). Az viszont már szomorú, hogy egy olyan zenekar, amelyik megtehetné, hogy profi rendezővel, és költségesebb koncepcióval készítsen videoklipet, előáll egy olyan, kétségkívül emlékezetes, de minimálisan sem élvezetes művel, mint a Shadow Moses videója. Ha nem lenne rajta ez a felettébb idegesítő effekt, akkor sem lenne több egy jól kinéző imidzsklipnél, de így csupán arra lesz jó, hogy megszámlálhatatlanul sok gif készül majd belőle, pedig (kapaszkodjatok!) ez a dal ennél többet érdemelne. A rendezőpáros művészneve A Nice Idea Every Day, ami mindenképp megmosolyogtató abból a szempontból, hogy egy darab ötlet van a videóban, és az is szar. – JÁ
A francia In Other Climes gárdája ugyan már a 2004-es évben összeállt, az első nagylemezük elkészültéig további négy évet kellett várnia a zenéjükre fogékony hallgatóknak. Azóta rengeteget turnéztak szerte Európában, 2011-ben megjelent a második hosszúra nyúlt kiadványuk is – az tehát nem róható fel a srácok számlájára, hogy ölbe tett kézzel várnának a sikerre. A zenéjüket leginkább a hardcore jelzővel írhatjuk le: agresszív gitártémák, táncra buzdító ritmusok, ösztönzően ható dalszövegek. A csapat bevallottan a Hatebreed, a Slayer, a Sworn Enemy és a Stampin’ Ground által bejáratott ösvényen kíván továbbhaladni a maga módján. A most megjelent klip a ’This Is Your Time’ című számhoz készült, és egy igazán önfeledt, festői környezetben zajló buliról szóló képek játsszák a főszerepet. Ha esetleg megfogott ez a fajta hangulat, február 26-án irány Szeged, ugyanis a Suncity Booking szervezésében hazánkba is ellátogatnak majd. – FB
A portugál Devil In Me új videójára két hét múlva senki se fog emlékezni, ellenben a dal, amit reklámozni kívánnak (bár úgy tűnhet, hogy másról is szól ez a klip, de igazából ez nem igaz), könnyedén sikeres lehet a modern hardcore hangzás fiatal szerelmesei közt. A videót a 2010-es lemez egyik dalához forgatták, ami kicsit furcsa, hiszen bizonyára már készül az új album, de annyi baj legyen, hátha ezzel fedezi fel őket az ifjú közönség. – JÁ
Ultrabeteg videó készült a Minus the Bear új, Infinity Overhead című lemezéről választott, teljesen matekmentes, viszont annál kellemesebb, Listing című dalhoz. Az elnevezéshez méltóan sorban jönnek a furábbnál furább rajzolt helyszínek és figurák kombinációi, úgy, hogy az egyik percben még Csillag Patrik megjelenését várjuk, a hulló virágcserép mellől pedig csak az ámbráscet hiányzik. Nem kötelező magvas jelentést keresni a klipben, bőven elegendő, hogy illik a zenéhez, és lehet közben nagyokat nézni. – BG
Nehéz szavakba önteni, amit a Lightning Swords of Death klipjében láthatunk: az amerikai csapat új nagylemezének címadója, a Baphometic Chaosium már nevében is árulkodó. A fekete-fehér videóban egymást érik a baphometek, csöcsök és csöcsös baphometek, miközben a feketemiséből és a füstölőt lengető, hájas „ministránsfiúból” se maradunk ki, az egész pedig csak a valóban felkoncolt állatok hiánya miatt kevésbé komolyan vehető még a Gorgoroth-nál is. Az utóbbi 20-30 év black metal és okkult rock kliséit (plusz némi halfordi napszemüvegfétist) maradéktalanul felvonultató klip biztosan hatással lesz az emberre, egyeseknél garantált rémálmokat, másoknál borítékolható röhögőgörcsöt okozva, és mindkét reakció tök érthető. – BG
Az Underoath két új dalt is felpakolt a kissé furcsán (egy dal a Changing of Times-ról, és három az utolsó lemezről) összeállított Anthology 1999-2013 c. besztof kiadványára, és a Sunburnthöz forgattak is egy klipet, ami karrierzáró videoként furcsa mód egyáltalán nem a banda 15 évéről és 15 tagjáról szól, hanem jól kinéző, agyonlassított felvételekkel blöffölnek valami koncepciózusat és átvitt értelműt. Vajon ezt a klipet akkor találták ki, mikor már elkezdték forgatni? Kár lenne ezzel búcsúzni, hiszen voltak korábban emlékezetes videóik. – JÁ
A Dying Fetus neve bizonyára minden, a death metalt valamilyen szinten kedvelő egyén számára örömteli emlékek egészen hosszú sorát idézi fel – ráadásul nem is kell olyan hosszan elmélkedni, elég csak visszagondolni a tavaly megjelent ’Reign Supreme’ című korongra, melyről mi is rendkívül pozitívan vélekedtünk. Egy ilyen korrekt lemezről nehéz lenne rossz lóra tenni, így nem is kell ettől tartani: a ’Second Skin’ videoklipje kellően elborultra sikerült, de ezen igazából a stílusból adódóan meg sem lepődik az ember. Leamortizálódott szoba, kicsavart pózok, férgek, egymásra halmozott tévékészülékek – a szórakozás garantált. – FB
Az Our Last Night tavalyi lemeze nem nyerte el a tetszésünket (kritika itt), de a legelső dal egyértelműen a királyabbak közül való. A pörgős, ügyes gitártémákból épített emocore dal önmagában se rossz, a videó pedig szórakoztató, igaz, valószínűleg nem úgy, ahogy azt a srácok elképzelték. A sztori nagyjából annyi, hogy vannak benne szomorú emberek, akik csak a banda koncertjén tudnak felvidulni. Hogy ez a zenének, vagy Trevor Wentworth külsejének köszönhető, azt a franc se tudja, mindenesetre a klipben három perctől enyhén szólva kiéhezett fejet vágó szereplők összetétele azért az egyszeri nézőt is jókedvre derítheti. – BG
A Weapon legénysége ugyan Kanadából származtatható, de a zenéjükkel minden szempontból próbálnak rácáfolni a világszerte berögzült sztereotípiákra, mi szerint e hideg vidéken élő népek a légynek sem tudnának ártani. A valahol a death és a black metal határmezsgyéjén egyensúlyozó hármas – illetve élőben négyes – hatodik kiadványáról érkezett, az egyébként címadó ’Embers And Revelations’ nevezetű szerzeményhez egy hangulatosnak mondható videoklip. Akinek elnyerte a tetszését az aláfestésül szolgáló zene, annak érdemes beruháznia a teljes korongra, egészen hasonló hangulat uralkodik az egész lemezen. – FB
Bár az Oh, Sleeper harmadik nagylemeze – a Children Of Fire – már több, mint egy éve napvilágot látott, az album egyik legnagyobb slágere csak most jutott el odáig, hogy klipet is készítsenek hozzá. A „Hush Yael” című dal Yael Haran tragikus történetét dolgozza fel, akit édesanyja a palesztin tömeggyilkos Samir Kuntar előli bújkálás közben fojtott meg véletlenül. Az élő felvételekből összevágott klip során a rajongók arcára ugyan nem ül ki az együttérzés halvány szikrája sem, de a remek hangulat így mozgóképen keresztül is remekül átjön. – JB
A 2011-es The Family Sign ugyan nem tartozik az Atmosphere duó legünnepeltebb kiadványai közé, de nagyon sok új hallgatót hozott nekik, miközben a színvonal sem csökkent. A Millenium Dodo két részéhez forgatott klip ugyan nem olyan ügyes, mint a She’s Enough-hoz forgatott klip, de a városban furikázó, eltravoltásodott Kevin Alejandronak (Southland, True Blood, Drive) kinéző Slug és Ant pár hangulatos felvétel kíséretében is elég tud lenni egy jó videóhoz. A Ponyvaregény-utalással váltó video később (immár színes képeken) egy játékterembe kíséri a párost, és ekkor bizonyosodik be, hogy milyen jó dolga van a hip-hop videók rendezőinek: ilyen zenéhez egy átlagos délutánból is lehet hangulatos klipet vágni. – JÁ
