2023. november 5.
November 3-án megjelent a Spiritbox várva várt új EP-je, a The Fear of Fear. A Courtney LaPlante vezette alternatív metal-alakulat hat új dallal lepte meg rajongóit (aminek a felét már ismertük), és feltett szándékuk volt mindegyikhez videót is készíteni. Mivel az utolsó héten a klipszámláló még mindig csak háromnál járt, így lényegében a megjelenéstől számított két napon belül kiadták a maradékhoz készült mozgóképeket is. Mivel egyéb lényegi információval nem tudok szolgálni, az meg elég olcsó húzás lenne, ha csak behánynám őket ide ömlesztve, ezért most egyesével végigmegyünk a klipeken, kielemezve, hogy mit is hallunk/látunk bennük.
Haladjunk időrendben, mármint abból a szempontból, hogy melyik jelent meg hamarabb. Az Ultraviolet az EP megjelenésének napján, azzal együtt bukkant fel, különlegessége pedig, hogy egyetlen vágás nélkül készült el. Mondjuk a sebesség így is manipulálva lett helyenként, de mindig érdekes egysnittes dolgokat szemlélni, hiszen olyankor azért fajsúlyosabb a hibafaktor: egy baki és megy minden a levesbe. A dal a középtempós Spiritbox-szerzeményeket erősíti – azok közül is főleg az elektronikával bíbelődőket. Azzal sem árulok el zsákbamacskát, hogy mindhárom klipben a zenekar arcán, Courtney-n van a hangsúly. Legalábbis háromból kettőben csak őt látjuk a bandából. Itt jelen esetben élő diszkógömbnek öltözve, valami lerúgott meth-tanyán, miközben húsevő baktériumok által megtámadott táncosok ropják mögötte, alkalmanként vele. Ez az a látvány, amit igazából simán el tudnék képzelni, hogy lejátszódik egy bolgár gyártelepi rave-en szombat hajnalban fél négykor.
A következő versenyző az Angel Eyes, az internet népe pedig úgy harangozta be, hogy befutott a Holy Roller 2.0 (én meg pont a Cellar Doorra mondtam ugyanezt, de hát ízlések és redditek). A videó – a harsányabb zenéhez passzolva – egy sci-fi-s, mátrixos, szimbiótás témakört pedzeget, és habár fele olyan érdekes vagy izgalmas nincs, mint mondjuk az Ultraviolet klipje, itt kapásból azzal emelték a tétet, hogy egy Courtney helyett kettőt kaptunk. Ők egymást szemlélik egy akváriumon keresztül, és a durvaság akkor robban be, amikor összeérintik a kezüket – mármint az üveglapon. Bejönnek a riffek, kék helyett pirosra vált a környezet színe, tudhatod, hogy ez most már szíriüsz biznisz. Engem mondjuk jobban aggaszt, hogy senki nem vesz tudomást arról az összegubancolt karácsonyfaégő-sorról, ami furcsa szikrákat vet. Fateromtól azt tanultam, hogy azt inkább jobb nem piszkálni, sőt, nem árt mondjuk kibaszni az egészet a kukába.
Végül, de nem utolsósorban itt a Too Close / Too Late-hez készült mozgókép is, amiről ha az első másodpercekben nem az Eredet c. film jut eszedbe, akkor sürgősen pótolnod kell, kielégítve az eddig rejtve lappangó „rubik épület” fétisedet. Itt már megérkeznek a fiúk is Courtney mellé, ha esetleg elfelejtettük volna, hogy mások is szerepelnek a zenekarban az énekesnőn kívül. Habár a klip nem túl különleges, a dal kifejezetten jó, főleg a második része, a sejtelmes pengetések után. Fontos, hogy a szövegben már az EP címe is felcsendül, úgyhogy mindenki képzelje szépen ide a kezében sörrel tévére mutogatós Leonardo DiCaprio mémet a Volt egyszer egy… Hollywoodból.
Ha mindenképp választanom kéne, akkor az Ultraviolet videója lett a legötletesebb, a dalok közül viszont ez jön be a leginkább. Meg persze ott az Angel Eyes is, ami szintén eleget tesz azon hangok követeléseinek, amik folyton a „durvább” Spiritboxért kampányolnak. Be is teszem alulra az egész kislemezt, mert elég változatos lett, ha meghoztam a kedved hozzá ezekkel a rapid ajánlókkal, ha nem.
