2011. november 2.
A hülye bandanevek versenyében bizonyára előkelő helyezéssel végzett volna Észak-Karolina poszt-hardcore büszkesége, de azért nem csak a szabadkőművesek miatt érdemes megemlékezni a zenekarról: mindössze öt évig voltak aktívak, de ezalatt kiadtak két nagylemezt, melyek közül elsősorban a debütre érdemes figyelmet szentelni, a kvintett ugyanis kiválóan formálta saját képére a Glassjaw hatásait, és a This Was Built to Make You Dance még az igen erős 2005-ös mezőnyből is ki tudott emelkedni (érdekes hasonlóság 2005 egy másik ászával, hogy a Fully Downhoz hasonlóan ők is három gitárossal álltak fel egy darabig). Jóval emészthetőbb dalokat írtak, mint Palumboék (kb. annyira rádióbarát slágereik voltak, mint a Finch-nek), és bár a 2000-es években nem egy olyan banda bukkant fel, akikre igen markáns befolyással voltak Justin Beck és társai, de az átkötésekkel megszakított dalcsokor így is egyedi ízvilággal bírt (nem csoda, hogy Geoff Rickly kiadójánál jelent meg a korong). Sajnos a történetükhöz hozzátartozik a három évvel későbbi folytatás is, a Weekend Warriors, mely már a Victory-nál jelent meg, ami sajnos hallatszik is rajta. Ettől függetlenül azonban az első album mindenkinek ajánlott, aki új kedvencek híján szeret visszafelé lapozgatni a hardcore alapú zenék évkönyveiben.
(2:18-tól csak nekem tűnik úgy, hogy a Big Bang Theory-ból Howard táncikál magenta pólóban?)
