2011. április 11.
A Dillinger Escape Plan frontembere, Greg Puciato a hivatalos weboldalán a következőket írta, amikor egy belfasti rajongó rákérdezett, hogy mi a véleménye a fájlmegosztásról, illetve annak a zeneiparra gyakorolt hatásáról:
„Nem hinném, hogy a fájlmegosztás lenne maga a gonosz. Alapból marhaság azt mondani, hogy ez egyértelműen jó vagy rossz. Ez is csak egy újfajta technológia, ami a zeneipar és a szellemi tulajdonra vonatkozó jogi szabályok keretein túlmutatva fejlődött ki, így nem lehetett rá időben felkészülni. Egy szó mint száz, azt hiszem inkább az árral kéne úszni és nem az árral szemben. Ideje lenne elfogadni, hogy a CD formátum halott. Talán nem úgy, mint mondjuk a kazetta, inkább csak mint a bakelit. A CD-re valahogy úgy kellene tekintenünk, mint egy tipikusan gyűjtők számára készült termékre, vagy pedig egy lehetséges módjára a zenehallgatásnak. Amennyiben valaki ezt a módot választja, abban az esetben ő egy kisebbséghez tartozik, mivel a többség MP3 formátumon keresztül ismerkedik a zenével. A CD természetesen jóval szebben szól, mint az MP3, ahogy a bakelit is, viszont mindkettő nélkülözi azt a végtelen kényelmességet, ami a digitális formátumok sajátja.
Mivel az Internet gyorsabbá vált, a merevlemezek pedig nagyobbak lettek, lassan a 320-as [bitrátával rendelkező] MP3-akat (amik számomra teljesen megfelelnek az esetek 90%-ában) is felváltják a jobb minőségű fájlok, mint a WAV vagy a FLAC, szóval lassan a CD már egyáltalán nem lesz képes taratani a lépéselőnyét, és egyfajta ereklyévé válik, amivel valaha a digitális fájlokat szállítottak. Egy ereklye lesz, ami többé NEM SZÜKSÉGES, de ahogy mondtam, azért „vagányság ha van”, akárcsak a bakelit. Én is vásárolok bakeliteket, limitált verziós CD-t, azokból az albumokból, amiket nagyon szeretek, vagy épp sokat jelentenek… a többi esetben viszont ragaszkodom az MP3-hoz. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb ember, aki pop zenét hallgat, kizárólag a kislemez slágerekre kíváncsi amúgy is, ezért is van, hogy a legtöbb pop előadó igazából a kislemezekre gyúr… a többi része a lemeznek csak tölteléket képez a sláger köré. Lemerem fogadni, hogy valami „egyslágeres csoda” esetében a legritkább esetben érdekelne az egész lemez. Szóval a digitális formátum ilyen szempontból is sokkal inkább idomul a többség ízléséhez. Egy elejétől a végig gyilkos album különben is ritkaságszámba megy manapság, és szerintem az emberek is rájöttek erre.”
A teljes eszmefuttatás (természetesen angolul) elolvasható az alábbi linken: http://www.gregpuciato.com/post/4506566952
