2013. július 26.
A Design the Skyline-t aligha kell valakinek is bemutatni, hiszen annak idején az oldal egyik leghírhedtebb kritikája bőven gondoskodott róla, hogy az amúgy igen edzett magyar fülekhez is eljussanak a világ leghallgathatatlanabb zenekarának dalai. Az említett írás után igazából csak két kérdés maradt megválaszolatlanul: az egyik, hogy ha az embernek az emberszabású majmokkal van közös őse, akkor vajon milyen felmenőkkel büszkélkedhetnek a texasi formáció tagjai, a másik pedig, hogy meddig bírja ki egymás mellett ez a csapat rosszcsont hangmágus. Utóbbi kérdésre most meg is érkezett a válasz (az elsőre pedig a világ összes antropológia- és paleontológia tanszéke komoly források elkülönítésével próbál tudományos szempontból elfogadható feleletet adni): a zenekar, olyan arcokkal a fedélzeten, akik már majdnem egy Slipknotnyi mennyiségű tagot felzabáltak, de ez is kevés volt ahhoz, hogy egyetlen értékelhető hangot megszüljenek, négy év agónia és az után, hogy a Victory páros lábbal rúgta ki őket, 2013 július 25-én kiadta a lelkét (bár eddig nem is tudtuk, hogy rendelkezett ilyennel). Az Eric Azure énekes által kiadott közleményt hossza miatt nem közöljük teljes terjedelmében (akit érdekel, olvassa végig, igen szórakoztató), de egy-két szemelvényt muszáj idemásolni: „Nehéz a szívem, ahogy a hajnal egy új napfelkelte felé közelít”, „A lelkesedésem, szenvedélyem és koncentrációm erősebb, mint valaha, és a hamvakból egy olyan kezdeményezés fog megszületni, amilyet még nem látott a világ”, „Együtt megváltoztatjuk a világot!” és „A jövő a miénk!” Mindez sajnos arra utal, hogy Eric nem feltétlenül tervezi, hogy abbahagyja a zenélést, de emiatt majd akkor aggódjunk, ha fenyegető közelségbe kerül a veszély. A DtS-ra legnagyobb slágerükkel emlékeznénk, ha lenne nekik ilyen, de mivel nincs, így inkább hallgassátok meg még egyszer az új Twitching Tongues dalt. Az amcsi „kísérleti deathcore” legjelentősebb irodalmárait pedig felejtsük el egy életre.
