Emlékeztető: sűrű a hét második fele

Mivel a Dürer Kert holnaptól péntekig gyakorlatilag minden este egy nemzetközi nívójú koncerttel kedveskedik az arra fogékony közönségnek, ezért az alábbi hírben nemcsak emlékeztetni, hanem ajánlani is szeretnénk, mivel valóban értékes és érdekes előadók fogják egymásnak átadni a színpadot nemcsak estéről estére, hanem akár egy koncerten belül is.

Kezdésnek holnap mindjárt itt is van a The Dillinger Escape Plan fellépése, amely már két évvel ezelőtt is igen emlékezetesre sikeredett, köszönhetően a srácok kilométerhiányának, valamint Greg Pókmalacokat megszégyenítő plafonmászásának. Ez persze csak a show része az előadásnak, hiszen a dalok is számítanak: ilyen téren pedig van miből válogatni, hiszen a matekos tördelések irányából következetesen egy kísérletező hangvételű, elektronikus és jazz megoldásokkal egyaránt színesített repertoárt létrehozó banda szükségszerűen is előveszi majd minden arcát. És hogy ez miért fontos? Két okból is: egyrészt azért, mert a mai metal színtér egyik legeredetibb és legelőremutatóbb zenekaráról van szó. Másrészt azért is, mert hőseink az előzenekarokról sem feledkeztek meg.

Ennek köszönhetően először teszi tiszteletét hazánkban a hardcore-t southern és sludge elemekkel ötvöző Cancer Bats, valamint ismét felbukkan a szinte már hazajáró The Ocean, akik a következő hónap végén megjelenő új nagylemezüknek igyekeznek majd némi hírverést biztosítani.

Kapcsolódó anyagok:
The Dillinger Escape Plan – Option Paralysis (kritika)
The Dillinger Escape Plan – Ire Works (kritika)
The Dillinger Escape Plan @ A38 (koncertbeszámoló)
The Dillinger Escape Plan – Plagarism EP (kritika)
Cancer Bats – Bears, Mayors, Scraps & Bones (kritika)
The Ocean – Heliocentric (kritika)
The Ocean – Precambrian (kritika)
The Ocean @ Dürer Kert (koncertbeszámoló)
The Ocean @ Fonó (koncertbeszámoló)

Ugyanakkor ha hadilábon állsz a modern útkereséssel, még mindig kiélheted magad csütörtökön, amikor a göteburgi death metal egyik legfontosabb bábája, a svéd Dark Tranquillity látogatja meg három év elteltével újfent fővárosunkat. A ritka látogatás pedig valódi eseménnyé avanzsálja Sundinék előadását, hiszen elvonatkoztatva attól, hogy hőseink legutóbbi albumai már sem aktualitásban, sem minőségben nem feltétlenül veszik fel a versenyt a korai nyers agresszióval, az azt követő kísérletezéssel, valamint belső modernizálással, a minőségi kvóta még így is adva van. Elvégre hatásuk és színtérszervező fontosságuk megkérdőjelezhetetlen, a koncertek során pedig úgyis a rajongóknak kedveskednek, tehát túlnyomórészt legjobb dalaikat veszik elő, így aki a magas fordulatszámon pörgő csontdallamok híve, csütörtökön úgyis az első sorban fog rácsodálkozni arra, hogy egy 21 éves zenekar is ekkora elánnal tud berobbani a színpadra.

Persze a kritérium gyorsaságra vonatkozó megszorítását némiképp feloldja a finn Insomnium felbukkanása, akik legutóbb a Satyricon és a Keep Of Kalessin vendégeként jelentek meg nálunk. A joenssui négyes szintén melodikus death metalnak aposztrofálja működését, ám másként ragadja meg ezt a terminust: elvégre ahogy az első In Flames albumon is helyet kaphatott egy hegedű, úgy a folklór metalba való ágyazása – nem, nem a humppa – itt valóban növeli az összhatás hangulati faktorát, arról nem is beszélve, hogy az ütemek is áthajlottak egy doom-közeli, ám dacos tartású, ízig-vérig metal megszólalású egésszé. A turné érdekessége, hogy az előzenekarra szavazni lehetett a Century Media oldalán, és a győztes a két éve alakult budapesti Inception lett. Továbbá az sem egy utolsó szempont, hogy a kiadó erre kijelölt honlapján egyetlen hírtovábbításért cserében két exkluzív dalhoz juthattok hozzá.

Kapcsolódó anyagok:
Dark Tranquillity @ A38 (koncetbeszámoló)
Dark Tranquillity – Fiction (kritika)

Pénteken pedig az előző két nap látogatottságának egy bizonyos metszetének érdemes lenéznie a Dürer Kertbe: mégpedig annak, akik fogékonyak a széles értelemben vett NYHC hangzásra, és szeretnék egy színpadon látni annak két olyan emblematikus alakját, akikről még egy heavy metal rajongó is tudja, honnan jöttek. Igen, a Sick Of It Allról és a Madballról van szó, a turné aktualitását pedig a színtér újraszerveződéséért folyó küzdelmek – lásd, azaz halld az új Terror albumot – mellett két új nagylemez adja. És amíg Kollerék a Based on a True Story formájában ismételten igazolták, hogy egy terebélyes munkásság minden stációját egy erőteljes és modern hangzásba ágyazva újdonságértékkel is össze lehet foglalni masszív hatásfokon, addig mindenki Freddie-jének bandája megmaradt annál a biztos (ámbár kétségkívül hatásos) zenei világnál, amelynek máig legbiztosabb alapjait – és ha őszinték vagyunk, csúcspontjait – első három nagylemezén alfától omegáig körbe is ért. Úgy, ahogy azóza csak nagyon kevesen tették. Ez pedig azért is hangsúlyozandó, mert az Azfeszten látott produkcióval szemben itt egy klubban érezhetjük át a hardcore koncertek miliőjét, és hőseink ismét új dobossal mutatkoznak be nálunk.

Előzenekarként a Bridge Nine-t is megjárt No Turning Backet, valamint a DVD kiadása előtt álló bulgár turnétárs Last Hope produkcióit tekinthetjük meg, ami szintén nem mindennapi eseménynek ígérkezik – még úgy sem, hogy itt is a főzenekarok tapasztalatáról, színtérhez való kötődéséről és kötetlen hiteléről szól majd minden.

Kapcsolódó anyagok:
Madball @ Azfeszt (koncertbeszámoló)
Youth Of Today (adatlap)
Gorilla Biscuits (adatlap)